A pirosvégű Privilege, és a háromsügeres napok....

Tisztában vagyok vele, hogy ennek bejegyzésnek fura címet választottam, de a lényeget  jól kifejezi. Történt ugye még valamikor év elején, hogy a szinte új Mitchell Privilege Pro UL pergető pálcámat eltörtem mint a ropit. Akkor a sarokba tettem otthon. Gondolkoztam, hogy rendeljek-e hozzá egy új tagot? Végül aztán több dolog miatt is úgy döntöttem, hogy nem fogok. Az első és legfontosabb indok, hogy túl sok sporitól hallottam, hogy ugyanilyen könnydén, egy kis befeszüléstő törött a bot vége. Ez már több mint gyanús... Aztán a másik dolog, hogy nem akartam még egy fél bot árát rákölteni erre az egy botra. Túl sokba lett volna.

Viszont amúgy meg nagyon a szívemhez nőtt ez a pálca. Nagyon könnyű igazi lágy UL bot, tökéletes súlyelosztással. Hihetetlen milyen messzire pöcköli ki a kis wobblereket, gumikat. Így aztán most a nyár derekán előkotortam a sarokból, és elhatároztam, hogy vagy így, vagy úgy, de megbarkácsolom. Első megoldásként egy régi törött matchbotból barkácsoltam neki egy teljes felső tagot. Egész jó megoldásnak tűnt, de mint kiderült a régi pálca spiccgyűrűje be van rágódva. Ette zsinóromat... Sajnáltam a dolgot, mert a  talált tag akciója tökéletes volt. Na ekkor elővettem a régi törött tagot. Gondolkoztam mi lehet a megoldás. Addig tervezgettem amíg úgy döntöttem, hogy egy elég drasztikus, de kreatív megoldást választok. Egy M. feederbot legerősebb spiccét akartam bültetni a bot végébe. Ehhez elég drasztikiusan még visszább kellett vágnom a pálcát, és a feederspiccet is vágni kellett. Elronthattam volna teljesen a tagot, de szerencsére nem így történt.

Az új spiccrész tökéletesen illik a botba. Az akciója is ugyanaz maradt, és az ívében sincs sehol törés. Ezzel egyrészt kiiktattam a pálca legtörékenyebb részét, másrészt megjavítottam magamnak a botot. A másik póttagot eltettem tartaléknak. Egy  új spiccgyűrűvel az is tökéletesen használható lesz....

A puding próbája az evés, a pergető boté, meg a pergetés. Így hát aztán kétszer is nekindultam az új-régi pálcát tesztelni. Sanjnos sok hallal nem találkoztam egyik alkalommal sem....

1. próba

Sügérkeresőbe indultam a Gaja patakra. A dolgomat nehezítette az egyre fogyó vízmennyiség. Az eddig halat adó helyeken a víz is alig csordogált. Nagyon sokat mentem mire végre találtam egy olyan helyet, ahol a polár szemüvegemben csak részben láttam a feneket. Láttam domolykóra utaló jeleket is, így apró wobblerekkel kezdtem. Sajnos a domik ebben az igen tiszta vízben hiperóvatosak lettek így hiába próbálkoztam. Illetve mégsem hiába, mert legalább láttam, hogy a javított tag tökéletesen teszi a dolgát wobblerés közben is. Ezek után apró plasztik csalira váltottam. Már első dobásra voltak ütögetéseim, de csak másodszorra sikerült megakasztanom az első kis sügért.

 Itt több kapásom nem volt, így új hely után néztem. Találtam egy húzós szakaszt, egészen tűrhető vízmélységgel. Elsőre leütötte egy kisebb domolykó csalimat, de nem akadt neki jól a kis jig horga. Több domolykó nem jelentkezett. Kicsit tanácstalan voltam, hogyan horgásszam meg a húzós vizet. Pár perc töprengés után rájöttem, hogy ha a sodrással egyirányban emelgetem a gumit, akkor fenék közelében marad, de nem szedi össze növényi törmelékeket a a fenékről. Második dobásra aztán határozott rávágással jelentkezett a nap második csíkos ragadozója.

Tovább próbálkoztam, aminek meg is lett az eredménye. Újabb sügér volt a horgomon...

Pár kapást még eltoltam, de több halat nem bírtam már fogni. Ezek után aztán hiába mentem egyik helyről a másikra, mára ennyi halat szánt nekem a kis patak.


2. próba

Másnap hajnalban folytattam a tesztelést. Most a legkisebb fiam is elkísért. Elsőnek a húzós részen kezdtem, mert tudtam, hogy van itt domolykó is. Kis wobblert kötöttem, de csak egy brutális erejű ütésig jutottam. Vátottam plasztikra, és a gyerek kezébe nyomtam a botot. Nem is kellett sokat várni, hamarosan már ütötte is le az első sügér a kis gumit.

Pár rontott kapás után aztán, aztán újabb apróságot sikerült kipenderítenie a vízből.

Próbálkozott még szorgalmasan, de aztán feladta, én következtem. Talán harmadik dobásra aztán egy igen határozott kapással jeletkezett a nap legnagyobb sügere. Nem volt ez sem egy kapitális példány, de az idén minden szebb sügért meg kell becsülni....

Szinte hihetetlen, de ezek után hiba mentünk helyről helyre. Sehol egy darab sügért nem fogtunk. Visszaértünk lassan a híd alá, ahol aztán a gyerek kiélhette a dobálási mániáját. Volt még kapása is, de sajnos nem akadt meg neki egyik finnyáskodó hal sem.

Miután megunta, én még dobtam egyet. Rögtön akasztottam is egy kis csukát. Sajnos fénykép elől meglépett. Kiugrott a kezemből...

A történetem végére kívánkozik, hogy ma békés halazás közben sikerült egy egészen szép jászt akasztanom.
Úgyhogy nem adom fel. Van itt még pergetve fogható halfaj....