Egy hosszú hétvége krónikája

Végre egyszer úgy alakult, hogy a hosszú hétvégén én is otthon lehettem! Mivel folyamatos műszakrendben dolgozok ez ritkán adatik meg. Ráadásul pont kifogtuk erre a hétvégére az igazi vénasszonyok nyarát. Együtt család, otthon gyerekek, mit tehetnénk mást, menjünk horgászni amennyit csak tudunk. De hova? A gyerekek kedvenc nyári vize a Palotavárosi tavak, köszönhetően annak, hogy nem meregették ki a nagy bolyokban úszkáló törpeharcsa ivadékokat, egy igazi törpeharcsabánya lett. Nem kívánkoztunk oda, így maradt a Gaja. Itt csak egyenként tudnak a srácok horgászni kis helyeken, halanként váltva egymást, de ez nem is baj, ha nincs törpe...

1.Nap

Délelőtt elintéztem az elintézni valókat, így a délután a miénk volt. A srácoknak felszereltem egy 5m-es spiccbotot, magamnak egy keményebb pálcát pontyra, és irány horgászni. A kiválasztott helyet meghintettem egy pár gombóc etetőanyaggal, és rádobtam még egy két marék csemege kukoricát is. Pici 1g-os úszóval horgásztunk egy apró part menti forgónál, a sodrás szélébe. Pár percen belül meg is érkeztek a halak. felváltva fogták a fiaim a bodorkákat és kárászokat. Az etetés hatására nemcsak a békés halak, de valami rabló is odatalált a helyünkre. Rendszeresen berabolt az etetésre, meg is beszéltük, hogy másnap kijövünk pergetni is. Már vagy két órája tartott a móka, fogták a fiú felváltva a halakat, amikor éppen a nagyobbik Norbi fiam volt soron. Szép kapására bevágva karikába hajlott az 5m-es pálca. A bottal még utána is lépett halnak, de így sem bírta megakadályozni, hogy az ismeretlen ellenfél  letépje a nem túl vékony 16-os előkét. Innentől én következtem a pontyozó cuccommal. Gyorsan fogtam is egy kisebb pontyot, talán még a méretet is elérte, de persze azonnal elengedtük. Innentől a kárászoké, és a keszegeké volt a terep. A durung cuccal fele sem akadt meg, de kit érdekelt ez. A srácok újra horgásztak, igaz az én botommal, nehogy gond legyen ha betéved valami tréfás kedvű ponty az etetésünkre. A zsákmányunkat színesítette a bodorkák és a kárászok mellett, egy karika keszeg is.

      Ilyesmi kárászok szoktak ősszel jönni (mivel most nem fényképeztem a kép egy tavalyi kép)

Estefelé a gyerekek megunták a pecát így pont én vigyáztam a botra amikor váratlanul elmerült az úszó. Ponty. Jó 1,5 körüli tükrös pontyot akasztottam. Norbi fiam ügyesen megszákolta. Mivel már a nyakunkon volt az este, ő lett a nap hala. Ekkor jutott eszembe, hogy egész délután egyet sem fényképeztem, így gyorsan legalább a pontyot megörökítettem. Hamarosan pakolni kellett.
Hazafelé bringázva, már a másnapi pergetésről beszélgettünk....

                                                                A kövér tükörponty

2. Nap

Másnap reggel mielőtt elindulhattunk volna a bevásárlást kellett elintéznünk. A terv szerint hamar összeszedünk mindent és 8 óra körül, már a Gaja pataknál lehetünk. Hát a terv füstbe ment, fél kilenc után értünk haza. Innentől már nem volt annyira sürgős, megreggeliztünk, és úgy mentünk ki. Kilenc óra is elmúlt mire patakhoz értünk. Sajnos a legtöbb pergethető helyet már elfoglalták a pontyhorgászok. Kénytelenek voltunk beérni a maradék pár horgászhellyel. Két botot hoztam magammal. Egy sügerező pálcát, és egy viszonylag friss szerzeménynem számító Black Spider Zander 210-es 3-15g-os pálcát, amit csukára szereltem fel. Bíztam benne, hogy nem lesz túl gyengécske...
Szépen végigdobáltunk minden helyet, de látszott, hogy a csukák már nem igazán aktívak elmúlt már a hajnal varázsa. Tisztességesen megszórtam minden helyet, mindkét bottal, de hiába. Végül aztán az egyik régi kedvenc helyemhez értünk. Itt egy kisebb forgó van a lábam előtt, amibe szinte mindig áll egy csuka. Most is így volt. Talán a harmadikat dobtam amikor a twisterem ami már szinte előttem járt döccent egyet, majd elnehezült a pálca a kezemben. Akár akadó is lehetett volna, de én éreztem, hogy nem az. Bevágtam és igen csuka! A halam elsőre feljött a felszínig. Láttam, hogy alig tartja valami a horgot, a következő fordulónál aztán bekövetkezett amitől féltem. Elment! A gyerekek sajnálkoztak, hogy elment a láthatóan nem kis csukám, de én elhatároztam, hogy ezt a halat megfogom csakazértis! Tűztem egy más színű twistert,és letettem botot. 15 perc szünet! Bíztam benne, hogy a csuka hamar elfelejti történteket, hiszen nagy sebet nem kapott.

                                                  Ezt választottam másodszorra


 Lejárt az idő. Felvettem a botot. Első dobás, semmi. Második dobás. Lassan húzom a plasztikot magam felé. Már szinte ki akarom venni amikor váratlanul elindul a zsinórom oldalra. Ezzel egy időben olyan kapást érzek, hogy szinte kicsavarja a kezemből a botot. Megvan megint. Szép egy állat, le is ránt egy adag vékony fonottat az orsóról.  Négyszer ötször is kitör mire a lágy pálcával magam elé tudom terelni. Norbi fiam már merítené, de kétszer kitör még, ahogy megijed a hálótól.  Lassan aztán elfárad, és fiam mesterien tolja alá a merítőt. Megvan a kétszer megakasztott csuka! 62cm. Nem rossz..

                                                         A kétszer megakasztott csuka

Itt már aztán nem történt semmi, és helyek is elfogytak. Felmentem srácokkal az új elkerülő hídjához. Itt nyugodtan dobálhattak ők is egy kicsit. Egy órányit adtunk helynek, de két eltolt kapáson kívül nem történt semmi, így aztán hamarosan pakoltunk.

3. Nap

Ezen a napon a gyerekek nem jöhettek velem. A házi feladatokat kellett megcsinálniuk. Így aztán megpróbáltam kihasználni a hajnal varázsát. Úgy határoztam, hogy a sok horgászra való tekintettel a pontyokat veszem inkább célba. Pergetni majd inkább hétköznap fogok...
Napkelte környékén már patak partján álltam. Megetettem helyem, és beélesítettem a magammal hozott matchbotomat. Ködös, hűvös, és csendes volt a hajnal. Túl csendes...

                                                              A ködös hajnal

Hamar ki is derült ennek mai hajnalnak nincs varázsa. Megfoghatatlan apró piszkálódások voltak csak, valószínűleg apróhalak voltak a tettesek. Bezzeg most a csukák mozogtak, és a várt tömeg is elmaradt. Talán mindenki ünnepel? Ma jöhettem volna pergetni is. Már nyolc óra is elmúlt mire először elmerült az úszóm. Méret feletti pontyocska volt vadabbik fajtából. Hamar megszákoltam és útjára engedtem.

Azt hittem, hogy valaminek kezdete lesz de tévedtem. Fél tízig ültem érdemleges kapás nélkül. Akkor aztán jöttek sorban  a kapások, de a várt pontyok helyett a bodorkák és kárászok hada talált meg. Jó játék volt, de nem ezért jöttem. A déli harangszóig bírtam, aztán pakoltam.

                                                         Megtaláltak az apróságok....

Hát így alakult nekünk ez a hosszú hétvége horgász szempontból. Nem volt a legjobb, de minden napra jutott legalább egy méretes nemeshal, és nem volt törpeharcsa. Ráadásul imádok a patak partján lenni. Lehet egy tó is szép, de a patak nekem mindig szebb marad....