Ősz.
Ez a kis sorozatom elérkezett a harmadik részhez. Ebben a részben az egyik legjelentősebb évszakot az őszt veszem át. Az őszt sem naptár szerint, hanem az időjárás milyensége szerint számítom. Nálam az őszi időszámítás (az időjárás függvényében) szeptember közepétől, egészen akár december végéig is tarthat. Máshogy megfogalmazva, a nyár utáni első komolyabb lehűléstől, az első kemény téli fagyokig tart. Persze az ősz sem egyenletes, sem időjárási szempontból, sem pedig a halak viselkedésének szempontjából. Ez a lassú de folyamatos változás cseppet sem mellékes dolog. Az őszi sikeres sügérpergetés egyik kulcskérdése, hogy tudunk-e alkalmazkodni ezekhez a változó körülményekhez. Éppen ezért erre részre a patak, és csatorna pergetésnél, valamint tavaknál is ki fogok térni részletesen.
Tipikus őszi reggel
Patakok, és csatornák.
Az első jelentős őszi lehűlésekre tapasztalataim szerint érzékenyen reagál minden hal, ez alól a sügér sem kivétel. Akár napokra is "eltűnhet". Persze nem tűnik el, csupán várja kedvezőbb körülményeket. Az első jelentősebb változást az október szokta hozni. A sügér elkezd nagyobb rajokba összeállni, és készülni a hosszú téli időszakra. Ez annyiból áll, hogy intenzíven táplálkozik. Megkeresni ilyenkor viszonylag könnyű. Ahol az ivadékok nagy létszámban jelen vannak, ott lesz valahol a sügér is. Általában a nappali időszakban a legaktívabb ilyenkor, nem kell tehát hajnalban fagyoskodni értük. Amíg a víz hőmérséklete nem csökken 15 fok alá, szinte bármilyen műcsalival megfogható, de az én szerény véleményem szerint már ebben az időszakban is mindent vernek a plasztik csalik. Nem is kell igazán trükközni, a simán csak húzott gumira is odaver, ha jó helyen keressük. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy ilyenkor sokszor egy élettérben tartózkodik a csukával. Ebben az időszakban mindig használjunk valami vékony harapásálló előkét. Ha nagy rajt találunk érdemes kipróbálni a Drop Shot módszert. 7-8cm gumikkal szépen lehet szelektálni a sügér nagyját. Nem kell félni az elsőre nagynak tűnő drop shot gumiktól, a sügér szája nagyra nyitható, egy 15-18cm-es példány már simán begyűri.
Sügér egy szép őszi napon
Drop shot módszerrel fogott sügér
Egy konkrét ajánlat....
A drop shot szerelék elkészítésénél is vegyük figyelembe, hogy a csuka ugyanúgy odavág a csábosan mozgó plasztik csodának, mint a sügér. Ennek megfelelően a felszerelésünk összeállításánál is figyelembe kell vennünk, hogy bármilyen műcsalit használunk előbb vagy utóbb be fog köszönni legalább egy csuka.
Hát ez nem sügér....
Kicsit furcsák az arányok, de megesik....
Két perccel a fenti csuka előtt ugyanonnan...
Erre az időszakra is érvényes az a megállapítás, hogy ki tudja miért egyes helyek sok sügért, míg más látszólag ugyanolyan helyek egyet sem tartanak. Ahol mindenképpen érdemes megpróbálni:
- Ahol láthatóan jelen vannak a kishalak.
- Minden olyan helyen ahol patakon vagy a csatornán kanyar van.
- Minden olyan helyen ahol beszűkül, majd újra kiszélesedik a csatorna.
- Gödrökben, árkokban.
- Fák gyökerei között, vízbe lógó ágak, bokrok alatt.
- Félig lerohadt hínár felett, mellett.
Igazi bónuszhal apró twisterre
Később ahogy hűl a víz sügér viselkedése is megváltozik. Egyszerűen lelassul az életritmusa, mint minden változó testhőmérsékletű állatnak. Ehhez, ha sikeresek akarunk lenni, alkalmazkodni kell. Egyetlen lehetőségként csak a plasztik csalik, és a drop shot módszer marad. A plasztik csaliknál, a vezetés tempója a kulcs. A lassabbnál is lassabb csalivezetés lesz a nyerő. A sima lassú vezetésnél gyakran eredményesebb a szakaszos, apró emelgetés. Nem baj ha időnként a csalink elfekszik a fenéken. Van, hogy a sügér a fenéken mozdulatlanul fekvő műcsalit is felveszi, vagy fenékről éppen csak megmozdított csalinak vág oda.
A drop shot módszernél alap esetben is egészen lassú a csalivezetés üteme, pont ezért ebben az időszakban talán a legeredményesebb módszer tud lenni. Minél hidegebb a víz annál jobban működik. A gumik méretét érdemes csökkenteni. Sokszor megdöbbentő a különbség egy 7cm-es és egy 4-5cm-es csali között. A legelvetemültebbek kipróbálhatják a 2,5cm Mann's twistert drop shot szerkón. Halálos fegyver ebben az időszakban a sügér ellen, és többnyire a csukát ez a csaliméret már hidegen hagyja.
Sügér drop shot szerkóra
Egyszerű, de nagyszerű...
Tavak
A tavakon is az október a nagy változások kezdete. A kishalak elkezdenek nagyobb csapatokba verődni, és kimondottan nagy létszámban vannak jelen a kisebb, nagyobb kikötőkben. Velük együtt érkeznek a sügérrajok is.
A jobb oldali oszlop mellől vagy 15 db jött
Igen rajokról beszélhetünk, mert ilyenkor már a nagyobb példányok is hajlamosak hozzácsapódni egy kisebb vagy nagyobb sügérrajhoz. Sajnos a viselkedésükről pontos leírást nehéz adni, ugyanis helyszínenként (kikötőnként) egészen más is lehet. Alapvetően háromféle viselkedésformát tapasztaltam:
1. Lassan vándorló sügércsapat. Ezek a a változó méretű csapatok össze-vissza kóborolnak a kikötőben.
Mindig valami fedezék mentén, de folyamatos lassú mozgásban vannak.
2. Állandó lakhelyű sügércsapatok. A kikötők egy részének vannak olyan pontjai, ahol mindig van sügér. A
véleményem az, ezek a csíkos lovagok állandóan itt tartózkodnak. Azt elképzelhetőnek tartom, hogy
időnként bővül vagy fogy a csapat, de hogy ezeken a helyeken mindig van sügér az biztos.
3. Magányos sügér. Hihetetlen de ilyenkor is előfordulhatnak különböző méretű magányos példányok.
Általában csónakok alól fogom őket.
Magányos kis csíkoska...
A módszereket tekintve a vándorló halak ellen az apró plasztik csalikat szeretem használni, az állandó rajok ellen, viszont jobban működik a drop shot szerelék. Szóba jöhet még a vertikális emelgetés twisterrel, illetve a drop shot is hatékonyan működik, csak úgy botvégről, vertikálisan használva.
Drop shot a módszer, de a plasztik a 2,5cm Mann's twister
A háttérben az a bizonyos karó.....
Itt is érdemes figyelni a csalivezetés ütemére. Minél hidegebb a víz, annál jobban le kell lassulnunk nekünk is. A legdurvább dolog ami rendszeresen megtörténik, hogy a sügér a teljesen megállított drop shot csalinak vág oda. Figyeljünk arra is, hogy plasztik színe alkalmazkodjon a víz átlátszóságéhoz. Ahogy hűl a víz úgy lesz egyre tisztább.
A patakoknál és csatornáknál, valamint tavaknál is lehet egy olyan dolog ami jelentősen megváltoztathatja azt amit idáig leírtam. Ez nem más mint az, ha az adott víz olyan jelentős mértékben letisztul, hogy akár 1m mélységben is látni a feneket. Ilyen körülmények között aki nappal van kint joggal hiszi azt, hogy szinte üres a víz. Pedig ott a hal... Ha fogni is akarunk koncentráljunk a kora reggeli, és az esti 1-2 órára. Főleg az esti fényváltás időszaka szokott nagy meglepetést okozni. Az eddig üresnek hitt víz hirtelen életre kel....
Hát röviden ennyi jutott eszembe az őszi sügérpergetésről. Biztosan vannak olyan helyzetek amikre most elfelejtettem kitérni, vagy olyan vizek amik speciális helyszínnek számítanak. Mégis úgy érzem, hogy lényeget nagyjából sikerült megfogalmaznom. Itt a pergető szezon közepe éppen, mindenkinek sikeres horgászatokat!
2012. november 12., hétfő
2012. november 11., vasárnap
Bodorkás, csalihalgyűjtős....
Régen jelentkeztem új élményekkel. Ennek egyetlen oka van. Találtam magamnak titkos sügeres pályát, de szeretném ha ez pálya az idei szezonban titok is maradna...
Ma viszont egészen más tervekkel vágtam neki a Gaja pataknak. Süllőzni szeretnék a héten egy-két alkalommal, de ehhez csalihal kell. A kedvencem a bodorka, az sem baj, ha kicsit nagyobb a szokásosnál, legalább nem zaklatnak a méret alatti süllőcskék. Tehát a mai feladat a csalihalgyűjtés volt. Próbáltam két legyet ütni egy csapással, a csalihalfogást összekötni egy jó keszegezéssel, kárászozással. Előre elárulom, nem jött össze...
Szóval ma tíz óra magasságában érkeztem meg a kiszemelt helyre. Sajnos a víz elég sokat apadt, és az élénken fújdogáló délkeleti szél sem ígért túl sok jót. Ez van. Most van szabadidő, a feladatot meg kell oldani! Gyorsan bedobtam 4-5 gombóc csontival és némi csemege kukoricával dúsított etetőanyagot. Úgy éreztem ennyi bőven elég. A 420-as matchbotom volt nálam. Az úszó 2g, a horog 18-as. A horogra egy szem csonti került.
Úgy döntöttem szabadon úsztatott csalival kezdek. Ez elsőre bejött. Kisebb bodorkákat, és ha jobban beengedtem szereléket a sodrásba apró karika keszegeket fogtam. Aztán amilyen jól indult a dolog olyan gyorsan vége is lett. A kapások leálltak, csak az üres úsztatások. Feljebb húztam az eresztéket és megpróbáltam enyhén visszatartott csalival. Láss csodát ismét előkerültek a halak. Kicsivel szebb bodorkák voltak tettesek.
Csakhogy sokáig így sem tartott a csoda. Megint kezdtek megszűnni a kapások. Próbáltam egyre jobban lassítani a csalit, de ehhez kevés volt a 2g-os úszó. Azt megfigyeltem, hogy a szebb bodorkák, és a karikák bent a sodrás közepén tanyáztak. Na ide volt kicsi az úszóm. A part szélében viszont a csalihal méretűek jöttek. Mivel a fő csapásirány a csalihalfogás volt, úgy döntöttem nem szerelek át,viszont megpróbáltam kifektetett úszóval. Így is jött egy pár darab bodorka, és az időlegesen a sodrásban megálló horogra, lecsapott egy szebb karika keszeg is.
Fogtam még két küllőt is. Bevallom nem tudom melyik fajta, az biztos, hogy nem a fenékjáró, mert olyat sokat fogtam már, és ezek nem azok voltak.
Aki most várná a történetben slusszpoént annak csalódást kell okoznom. Ma nem volt olyan. Kb. délután háromig maradtam. Szenvedősen ment végig a halfogás. Fogtam bodorkát, karika keszeget, és vörösszárnyú keszeget, összesen 40-45 db-ot. Akkor miért van hiányérzetem? Tudom, hogy nagyon sok hal van itt, és azt, is, hogy ma tényleg a keszegek apraját sikerült megfognom. Nem láttam rablásokat sem, pedig mindig volt idáig, és a kárászok, meg a pontyok is elkerültek.
Hát röviden ennyi történt ma. A történet tanulsága, hogyha délkeleti szél fúj semmi jóra ne számítsunk, de azért horgászni kell!
Ma viszont egészen más tervekkel vágtam neki a Gaja pataknak. Süllőzni szeretnék a héten egy-két alkalommal, de ehhez csalihal kell. A kedvencem a bodorka, az sem baj, ha kicsit nagyobb a szokásosnál, legalább nem zaklatnak a méret alatti süllőcskék. Tehát a mai feladat a csalihalgyűjtés volt. Próbáltam két legyet ütni egy csapással, a csalihalfogást összekötni egy jó keszegezéssel, kárászozással. Előre elárulom, nem jött össze...
Szóval ma tíz óra magasságában érkeztem meg a kiszemelt helyre. Sajnos a víz elég sokat apadt, és az élénken fújdogáló délkeleti szél sem ígért túl sok jót. Ez van. Most van szabadidő, a feladatot meg kell oldani! Gyorsan bedobtam 4-5 gombóc csontival és némi csemege kukoricával dúsított etetőanyagot. Úgy éreztem ennyi bőven elég. A 420-as matchbotom volt nálam. Az úszó 2g, a horog 18-as. A horogra egy szem csonti került.
Úgy döntöttem szabadon úsztatott csalival kezdek. Ez elsőre bejött. Kisebb bodorkákat, és ha jobban beengedtem szereléket a sodrásba apró karika keszegeket fogtam. Aztán amilyen jól indult a dolog olyan gyorsan vége is lett. A kapások leálltak, csak az üres úsztatások. Feljebb húztam az eresztéket és megpróbáltam enyhén visszatartott csalival. Láss csodát ismét előkerültek a halak. Kicsivel szebb bodorkák voltak tettesek.
Csakhogy sokáig így sem tartott a csoda. Megint kezdtek megszűnni a kapások. Próbáltam egyre jobban lassítani a csalit, de ehhez kevés volt a 2g-os úszó. Azt megfigyeltem, hogy a szebb bodorkák, és a karikák bent a sodrás közepén tanyáztak. Na ide volt kicsi az úszóm. A part szélében viszont a csalihal méretűek jöttek. Mivel a fő csapásirány a csalihalfogás volt, úgy döntöttem nem szerelek át,viszont megpróbáltam kifektetett úszóval. Így is jött egy pár darab bodorka, és az időlegesen a sodrásban megálló horogra, lecsapott egy szebb karika keszeg is.
Fogtam még két küllőt is. Bevallom nem tudom melyik fajta, az biztos, hogy nem a fenékjáró, mert olyat sokat fogtam már, és ezek nem azok voltak.
Aki most várná a történetben slusszpoént annak csalódást kell okoznom. Ma nem volt olyan. Kb. délután háromig maradtam. Szenvedősen ment végig a halfogás. Fogtam bodorkát, karika keszeget, és vörösszárnyú keszeget, összesen 40-45 db-ot. Akkor miért van hiányérzetem? Tudom, hogy nagyon sok hal van itt, és azt, is, hogy ma tényleg a keszegek apraját sikerült megfognom. Nem láttam rablásokat sem, pedig mindig volt idáig, és a kárászok, meg a pontyok is elkerültek.
Hát röviden ennyi történt ma. A történet tanulsága, hogyha délkeleti szél fúj semmi jóra ne számítsunk, de azért horgászni kell!
2012. október 30., kedd
Bodorkázás, az októberi télben
Az utóbbi napokban a tél egy kis előzetest tartott. Hideg, eső, szél, hó, és még egy fagy is volt. Mára már javult egy kicsit az időjárás, de azért még inkább télies, mint őszies volt ma is. Én viszont ma voltam otthon, és horgászni akartam, de nagyon. Mi legyen? Pergessek (hiszen azt szeretek a legjobban)? Egy délutánom volt, hogy élményeket is szerezzek, ne csak horgásszak. Pont ezért döntöttem úgy, hogy viszonylag biztosra megyek. A bodorka még télen is eszik, azok biztosan nem hagynak cserben. Szereztem hát egy adag csontit, kevertem egy kevés etetőanyagot, és irány a patak!
A terveimnek némileg ellentmondó etetőanyagot kevertem mára. Miért is? Egy szép sárga gyümölcsös illatú keverék lett bekeverve, amibe egy jó marék csemege kukoricát is raktam. Az etetőanyag választás miértje, a sok apróhal. Hihetetlen mennyiségben vannak jelen, és pillanatok alatt képesek ellepni az etetést. Egy óra körül értem ki. Tudtam, hogy túl sok időm nincs, hiszen hamar sötétedik, ezért gyorsan beetettem. Összeraktam a matchbotomat, amin a szokásos 1g-os úszóm volt. Csakhogy napokban elég sok eső esett, aminek hatására a patak kissé megáradt, és zavaros is volt. A zavarosság nem zavart, de viszont az úszóm kínosan lassan állt be, a bő másfeles áramló vízben. Gyorsan lecseréltem egy két grammosra, és hogy mégis finomítsak egészen apró kis horgot kötöttem az előkémre. Ennek változtatásnak meg is lett az eredménye. Szépen lassan tudtam vezetni az úszómat, ami sokkal gyorsabban be is állt.
Hamar megjelentek az első kis bodorkák. Nagyon finoman ettek, 1-2 szem csontival lehetett megfogni őket. Ők még nem abból a méretből valók voltak amiket vártam. Minden úsztatásra volt kapásom, de sokat elhibáztam. Beugrott egy vörösszárnyú, és küsz is a kis bodorkák között.
Aztán végre sikerült megfognom az első szebb bodorkát. nem volt egy óriás, de bodorka. Nagyon meglátszott a halak étvágyán a hirtelen jött hideg. Nagyon finom kapásokkal jelentkeztek, és a kárászok egyenlőre el is maradtak teljesen. Nekem sem volt túl melegem. Kellemetlen szél fújt, nehezítve az úsztatást, és nem mellesleg rontva a hőérzetemet. Nem is nagyon akadt szomszédom, üres volt a part. De legalább a halak beindultak. Szinte minden úsztatásra volt kapás, és egyre szebb bodorkákat fogtam. Váratlanul aztán beköszönt egy ezüstkárász is, majd a nap egyetlen karika keszege.
A pontyok amikben azért titkon reménykedtem távol maradtak. Kis szünet után aztán jött egy nagyobb kárász raj. Nem voltak nagyok, de egy 5-6db-tenyeres méretű kárászt sikerült fognom. Kezdtem úgy érezni jól döntöttem. Bár az igazán nagy bodorkák továbbra is elkerültek, a folyamatos kapás mindenért kárpótolt. Teljesen jól éreztem volna magam, ha nem kezd el fázni a kezem.
Már pedig az ember fura egy teremtmény. Ha elkezd fázni a keze, az előbb vagy utóbb ahhoz vezet, hogy az embernek mindene fázni kezd. Egy darabig tűrtem dolgot, de láthatóan közeledett a napnyugta. Volt nálam egy pergető bot is amivel a végén még dobtam jópárat, de csak egy kis koppintásig jutottam. Ki tudja mi volt... Aztán mire besötétedett volna pakoltam.
Többen is jöttek lentről hazafelé miközben ott ültem. Mindenki arra panaszkodott, hogy a rablók ma nem ettek. Én viszont nagyon jót szórakoztam. Fogtam min. 50-60 db halat, mindenféle méretből. A nagy részük bodorka volt, ahogy gondoltam is előre, de én szeretem bodorkát. Szerintem az egyik legszebb keszegféle, és szinte télen nyáron fogható. Jó játék volt ez így mára!
A terveimnek némileg ellentmondó etetőanyagot kevertem mára. Miért is? Egy szép sárga gyümölcsös illatú keverék lett bekeverve, amibe egy jó marék csemege kukoricát is raktam. Az etetőanyag választás miértje, a sok apróhal. Hihetetlen mennyiségben vannak jelen, és pillanatok alatt képesek ellepni az etetést. Egy óra körül értem ki. Tudtam, hogy túl sok időm nincs, hiszen hamar sötétedik, ezért gyorsan beetettem. Összeraktam a matchbotomat, amin a szokásos 1g-os úszóm volt. Csakhogy napokban elég sok eső esett, aminek hatására a patak kissé megáradt, és zavaros is volt. A zavarosság nem zavart, de viszont az úszóm kínosan lassan állt be, a bő másfeles áramló vízben. Gyorsan lecseréltem egy két grammosra, és hogy mégis finomítsak egészen apró kis horgot kötöttem az előkémre. Ennek változtatásnak meg is lett az eredménye. Szépen lassan tudtam vezetni az úszómat, ami sokkal gyorsabban be is állt.
Hamar megjelentek az első kis bodorkák. Nagyon finoman ettek, 1-2 szem csontival lehetett megfogni őket. Ők még nem abból a méretből valók voltak amiket vártam. Minden úsztatásra volt kapásom, de sokat elhibáztam. Beugrott egy vörösszárnyú, és küsz is a kis bodorkák között.
Aztán végre sikerült megfognom az első szebb bodorkát. nem volt egy óriás, de bodorka. Nagyon meglátszott a halak étvágyán a hirtelen jött hideg. Nagyon finom kapásokkal jelentkeztek, és a kárászok egyenlőre el is maradtak teljesen. Nekem sem volt túl melegem. Kellemetlen szél fújt, nehezítve az úsztatást, és nem mellesleg rontva a hőérzetemet. Nem is nagyon akadt szomszédom, üres volt a part. De legalább a halak beindultak. Szinte minden úsztatásra volt kapás, és egyre szebb bodorkákat fogtam. Váratlanul aztán beköszönt egy ezüstkárász is, majd a nap egyetlen karika keszege.
A pontyok amikben azért titkon reménykedtem távol maradtak. Kis szünet után aztán jött egy nagyobb kárász raj. Nem voltak nagyok, de egy 5-6db-tenyeres méretű kárászt sikerült fognom. Kezdtem úgy érezni jól döntöttem. Bár az igazán nagy bodorkák továbbra is elkerültek, a folyamatos kapás mindenért kárpótolt. Teljesen jól éreztem volna magam, ha nem kezd el fázni a kezem.
Már pedig az ember fura egy teremtmény. Ha elkezd fázni a keze, az előbb vagy utóbb ahhoz vezet, hogy az embernek mindene fázni kezd. Egy darabig tűrtem dolgot, de láthatóan közeledett a napnyugta. Volt nálam egy pergető bot is amivel a végén még dobtam jópárat, de csak egy kis koppintásig jutottam. Ki tudja mi volt... Aztán mire besötétedett volna pakoltam.
Többen is jöttek lentről hazafelé miközben ott ültem. Mindenki arra panaszkodott, hogy a rablók ma nem ettek. Én viszont nagyon jót szórakoztam. Fogtam min. 50-60 db halat, mindenféle méretből. A nagy részük bodorka volt, ahogy gondoltam is előre, de én szeretem bodorkát. Szerintem az egyik legszebb keszegféle, és szinte télen nyáron fogható. Jó játék volt ez így mára!
Menjetek!
A pergető és műlegyes horgászat még nem mutatkozott be hazánkban ekkora
reprezentációval, ahogyan a 11. 9-11 ig fog megjelenni a HorgászShown.
F.F.F. guruk
pergető szakértők
patak a műlegyes dobás bemutatására
egy másik kis folyó is csöregedezik majd a SYMÁban, hogy láthasd a műcsalikat “munka” közben
a MűHOSznál legyet köthetsz, legyes infót szerezhetsz.
Találkozhatsz a horgászat mestereivel, összefuthatsz kedvenc blogíróiddal…
Végre itthon is elérkezett a Pergetés & Legyezés ideje.

2012. október 29., hétfő
A sügérpergetés kis titkai 3.
Nyár
Újabb fejezethez érkezett az én kis sorozatom. Az év egy igen hosszú időszakát, a nyárt vesszem most át. Nekem a nyári időszak a májusi melegektől, az első komolyabb őszi lehűlésekig tart. Természetesen ez az időszak sem teljesen egyenletes (időjárási szempontból), és nagyobb hőhullámok esetén a sügér viselkedése is módosul kissé, de erre majd konkrétan kitérek. Megint teljesen külön veszem a csatornákat, és patakokat, valamint az állóvizeket.
Patakok és csatornák.
Május közepére megjelenik a vízi növényzet. Ez nagyban meghatározza a sügér viselkedését. Május, és június hónapban van még egy fontos dolog, ami nagyban meghatározza a horgászatunk sikerességét, ez pedig a zivatarszezon. Hirtelen nagy mennyiségű csapadék, kisebb és nagyobb áradások, ezek jellemzik a zivatarszezont. Nehéz ilyenkor az ember dolga. A sügért keresni kell, és ha megvannak, az sem biztos, hogy másnap is ott lesznek. Életritmusuk felgyorsul, ami azért jelent nekünk nagy segítséget, mert amikor eszik, elég mohó tud lenni, és már a kicsit gyorsabb csalinak is odavág.
Kis csali, kis sügér?
Domolykós wobblerre
Hol kezdjük a keresést? Itt is sokat számít a tapasztalat, de ennek hiányában is megtalálhatjuk a kis csíkosokat. Egy könnyű pálca, minimális felszerelés, és egy kényelmes lábbeli. Ezekre lesz szükség. A műcsalik közül szóba jöhetnek a kis plasztikok, de ezeket inkább akkor tudjuk eredményesen használni, ha találunk egy sügérrajt. Kereséshez a leggyorsabb sikert ígérő műcsalik a kis wobblerek, és a körforgók. A körforgókat én nem szeretem, ezért nem is használom, de ez senkit ne riasszon el attól, hogy használja őket. Általában a kedvenc patakomon, folyásirány szerint felülről lefelé haladok, és minden olyan helyet megdobálok ahol a sodrást megtöri valami. Kisebb forgók, akadók mögötti tükrök, a hínár széle. Bármelyik tarthat pár darab sügért. 4-5 dobás után általában kiderül, hogy van-e sügér. A jó helyeket jegyezzük meg, mert ahol egyszer fogtunk, ott a következő áradásig mindenképpen számítani lehet újabb fogásokra. Ha árad a víz az jelentősen átrendezheti a dolgokat, és a zavarosban nehéz egyáltalán bármilyen ragadozó halat is fogni. A sügér szereti a tiszta, maximum opálos vizet, a ha zavaros ár érkezik, szinte biztos, hogy pergetve igen nehezen megfogható.
Azért eszik a plasztikot is
A kis sügér is sügér
Aztán ha levonul az ár lehet újra kezdeni a felderítést. Ilyenkor nagyon figyeljünk, hogy a műcsalink színe alkalmazkodjon a víz átlátszóságához. Tiszta víznél működő csalik: wobblerekből az élethű ivadékutánzatok mellett a sötét tónusú, alap esetben domolykós színek is szóba jöhetnek, twisterekből és gumihalakból pedig egyértelműen a sötétebb barnás, feketés színek a jók. Opálos víznél: ilyenkor is működnek az élethű ivadékutánzat wobblerek, twisterekből és gumihalakból pedig a gyöngyház, zöldes (de nem rikító) színek. Zavaros víznél: wobblerekből jöhetnek az élénkebb (amolyan GT-s) színek, twisterekből és gumihalakból a fehér, a fluosárga, a sárga, az ami működhet valamennyire.
Hát ezt nem neki szántam....
Lehet kétszer véletlen?
Június közepére szinte teljesen felnőnek a vízinövények, véget ér a zivatarszezon. Ekkor következik a leghosszabb, szinte állandó időszak. A sügér kisebb csapatokban mozog, kivéve az igazán kapitális példányokat, amik igazi magányos vadászok. Ilyenkor is fontos dolog a felderítés. Ha találunk jó helyeket, és még szerencsénk is van akkor egész nyáron megtalálhatjuk őket szinte centire ugyanott. A nagyokra csak kitartó kutatómunkával találhatunk rá, és akkor sem számíthatunk egy helyről csak egy igazán nagy példányra. Aki elég kitartó ilyenkor megfoghatja az év sügérét.
Színek kavalkádja
Wobbleres nyári sügér
...és még egy
A módszerek nagyban hasonlítanak a fentebb már említettekhez, mégis van egy apró, bár annál nagyobb különbség. Az év nagy részében a fenékhez eléggé ragaszkodó sügér, ilyenkor akár a legfelső vízrétegekig is feljön a műcsaliért. Ezt ha ügyesek vagyunk ki lehet használni. Hogyan? Egyrészt kis wobblereket tudunk elhúzni a vízi növényzet felett, sőt a kapitális egyedekre vadászva akár a mini jerk csalik is szóba jöhetnek. Ezen kívül a kis plasztik csalik is jól működnek egészen könnyű fejjel, a növények felett, között elhúzva. Ilyenkorra sügér a patak vagy csatorna teljes keresztmetszetében bárhol jöhet. Nem félnek a sodrástól sem. Ha eszik a sügér akár a nagyobb csukának szánt műcsaliknak is nekimegy, de ha nem, na akkor mi van? Ilyenkor szoktam elővenni a titkos favoritnak számító legkisebb 2,5cm-es Mann's twistert. Sőt működhetnek még a hasonlóan kicsi egyéb plasztik csodák, pl. a mini tube. Ez egy apró kis polip utánzat. Ezeket a nagyon apró csalikat használva ne lepődjünk meg ha a várt sügér helyett vörösszárnyú keszeget akasztunk. Minél melegebb van annál nagyobb a jelentősége az árnyéknak sügér életében. Szívesen időzik fák árnyékában, hidak alatt. Valamiért vonzódik a beton műtárgyakhoz, meredek beton partfalakhoz. A helykeresésnél ezt ne hagyjuk figyelmen kívül.
Szereti az árnyékot
De egyébként bárhol jöhet
Az év sügére nyáron
Van még egy dolog amiről szót kell ejteni a nyárral kapcsolatban. Ilyenkor a legtöbb a sügérezés közben akasztott más halfaj. Legsűrűbb vendég a csuka. Ahol számítani kell rá, ott szinte kötelező valami harapásálló előkét használni. Számíthatunk még, (ahol van) domolykóra, jászkeszegre, kisebb balinokra, sőt esténként, és hajnalba akár süllőre is. Én felszerelésemet is megerősítem erre az időszakra. A főzsinórom 19-es, ezzel már szinte bármi kijön, hacsak nincs valami kemény akadó a közelben.
Idei szépség...
Meglepetés csuka
Állóvizek.
A tavakon is májusban kezdődik az igazi élet. A sügér ilyenkor, még egészen jó létszámban megtalálható a kikötőkben, nádöblökben. Igazán nagy mennyiség a kikötőkben szokott összegyűlni. Az állóvízi sügér, szinte mindig lesből támad, minden hely érdekli ahol el lehet bújni, és onnan támadni. Valamiért vonzódik a betonhoz, az árnyékhoz, és a feljövőben lévő hínárhoz is. Ilyen helyeken érdemes keresni őket, és általában ha megvannak 2-5db foghatunk is egy helyről. A nagyok itt is magányos életet élnek. Általában csónakok alá, vagy mólókarok alá állnak be. Milyen módszerrel lehetünk eredményesek? Nekem 85%-ban a legeredményesebb módszer a kis twisterrel való mártogatás, vertikális emelgetés. Tulajdonképpen mindkét verziónál botvégről lelógatott csalival dolgozunk. A lényeg, a sok apró kis emelés. A mártogatásnál besétálok egy mólókarra. Bothossznyi, vagy annál kicsit több zsinórral bedobom a kis plasztikot, és aprókat emelgetve lassan kifelé lépkedek a betonon. A vertikális emelgetésnél csak úgy bot vége alatt belógatom a csalit egy kis lyukba, majd apró emelésekkel próbálom kapásra bírni a sügért. A maradék 15% a hínarasok mentén, a hínár felett lassan elhúzott twisterre szokott jönni.
Nyári hajnalon a kikötőben
Beton mellől
Sajnos ez a leggyakoribb méret....
Plasztikok és méretek: vertikális emelgetéshez a legkisebb 2,5cm Mann's twistert használom, mártogatáshoz a 2,5cm-és az 5,1cm Mann's twistert, valamint apró gumihalakat, nyílt vizek felé dobálva az 5,1cm-es a kedvenc. Színek tekintetében ugyanaz érvényes, amit már patakos, csatornás részen leírtam. A wobblerek eddig nem hozták meg várva várt sikert. A nagyobb példányok becserkészésénél jöhetnek szóba, de ez már nem konkrét sügérezés. A sügér mellett csuka, és balin is jöhet, sőt inkább a sügérfogás a ritkább.
Május, és június hónapban kimondottan sok meglepetéshalra kell számítani, köztük néha meglepő módon nagytestű békés halak is előfordulhatnak. A kikötőkben ilyenkor nagy létszámban jelen lévő nagytestű ezüstkárászok, pontyok, sőt ha nagy szerencsénk van akár compó is jöhet. A ragadózók közül érdekes módon legtöbbször a balin esik be. Általában a kisebbek, de láttam már 3,5kg-os példányt is fogni. Kisebb, nagyobb csuka akadhat még, sőt akár kisebb süllő is beeshet. A Balatonnál egy barátom pedig kimondottan sok kősüllőt akaszt sügérezés közben.
Meglepetéshal 1.
Meglepetéshal 2.
Meglepetéshal 3.
Meglepetéshal 4.
A nyár közepére itt is megérkezhetnek a hőhullámok, amik jelentősen befolyásolhatják a sikerességünket.
Ha kikötők vize túlmelegszik, szinte teljesen eltűnnek belőle a halak, illetve átköltöznek a kikötők olyan részeibe, ahol még elegendő oxigén található számukra. Ilyenkor kerülni kell a nagyon zárt kikötőket, inkább a nyitottabb szél által jobban átjárt kikötőket keressük fel. Sokszor csak egy magányos beton móló is rejthet sügért. Kerüljük a látványosan megbuggyant, zöldes részeket. A nagyobb példányok a nyílt részekről jöhetnek, sajnos itt is magányos vadászok. Sajnos ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy kapás nélkül maradunk, bármit is teszünk.
Ugye nem sértődünk meg, ha sügér helyett ilyen hal jön....
Hidegfrontos reggel
Hát ennyit dióhéjban a nyárról. Vannak biztosan olyan speciális helyzetek amik most kimaradtak, de úgy érzem nagyjából sikerült összefoglalnom mire is számíthatunk nyáron. A következő részben a kedvenc évszakom az ősz következik.
Újabb fejezethez érkezett az én kis sorozatom. Az év egy igen hosszú időszakát, a nyárt vesszem most át. Nekem a nyári időszak a májusi melegektől, az első komolyabb őszi lehűlésekig tart. Természetesen ez az időszak sem teljesen egyenletes (időjárási szempontból), és nagyobb hőhullámok esetén a sügér viselkedése is módosul kissé, de erre majd konkrétan kitérek. Megint teljesen külön veszem a csatornákat, és patakokat, valamint az állóvizeket.
Patakok és csatornák.
Május közepére megjelenik a vízi növényzet. Ez nagyban meghatározza a sügér viselkedését. Május, és június hónapban van még egy fontos dolog, ami nagyban meghatározza a horgászatunk sikerességét, ez pedig a zivatarszezon. Hirtelen nagy mennyiségű csapadék, kisebb és nagyobb áradások, ezek jellemzik a zivatarszezont. Nehéz ilyenkor az ember dolga. A sügért keresni kell, és ha megvannak, az sem biztos, hogy másnap is ott lesznek. Életritmusuk felgyorsul, ami azért jelent nekünk nagy segítséget, mert amikor eszik, elég mohó tud lenni, és már a kicsit gyorsabb csalinak is odavág.
Kis csali, kis sügér?
Domolykós wobblerre
Hol kezdjük a keresést? Itt is sokat számít a tapasztalat, de ennek hiányában is megtalálhatjuk a kis csíkosokat. Egy könnyű pálca, minimális felszerelés, és egy kényelmes lábbeli. Ezekre lesz szükség. A műcsalik közül szóba jöhetnek a kis plasztikok, de ezeket inkább akkor tudjuk eredményesen használni, ha találunk egy sügérrajt. Kereséshez a leggyorsabb sikert ígérő műcsalik a kis wobblerek, és a körforgók. A körforgókat én nem szeretem, ezért nem is használom, de ez senkit ne riasszon el attól, hogy használja őket. Általában a kedvenc patakomon, folyásirány szerint felülről lefelé haladok, és minden olyan helyet megdobálok ahol a sodrást megtöri valami. Kisebb forgók, akadók mögötti tükrök, a hínár széle. Bármelyik tarthat pár darab sügért. 4-5 dobás után általában kiderül, hogy van-e sügér. A jó helyeket jegyezzük meg, mert ahol egyszer fogtunk, ott a következő áradásig mindenképpen számítani lehet újabb fogásokra. Ha árad a víz az jelentősen átrendezheti a dolgokat, és a zavarosban nehéz egyáltalán bármilyen ragadozó halat is fogni. A sügér szereti a tiszta, maximum opálos vizet, a ha zavaros ár érkezik, szinte biztos, hogy pergetve igen nehezen megfogható.
Azért eszik a plasztikot is
A kis sügér is sügér
Aztán ha levonul az ár lehet újra kezdeni a felderítést. Ilyenkor nagyon figyeljünk, hogy a műcsalink színe alkalmazkodjon a víz átlátszóságához. Tiszta víznél működő csalik: wobblerekből az élethű ivadékutánzatok mellett a sötét tónusú, alap esetben domolykós színek is szóba jöhetnek, twisterekből és gumihalakból pedig egyértelműen a sötétebb barnás, feketés színek a jók. Opálos víznél: ilyenkor is működnek az élethű ivadékutánzat wobblerek, twisterekből és gumihalakból pedig a gyöngyház, zöldes (de nem rikító) színek. Zavaros víznél: wobblerekből jöhetnek az élénkebb (amolyan GT-s) színek, twisterekből és gumihalakból a fehér, a fluosárga, a sárga, az ami működhet valamennyire.
Hát ezt nem neki szántam....
Lehet kétszer véletlen?
Június közepére szinte teljesen felnőnek a vízinövények, véget ér a zivatarszezon. Ekkor következik a leghosszabb, szinte állandó időszak. A sügér kisebb csapatokban mozog, kivéve az igazán kapitális példányokat, amik igazi magányos vadászok. Ilyenkor is fontos dolog a felderítés. Ha találunk jó helyeket, és még szerencsénk is van akkor egész nyáron megtalálhatjuk őket szinte centire ugyanott. A nagyokra csak kitartó kutatómunkával találhatunk rá, és akkor sem számíthatunk egy helyről csak egy igazán nagy példányra. Aki elég kitartó ilyenkor megfoghatja az év sügérét.
Színek kavalkádja
Wobbleres nyári sügér
...és még egy
A módszerek nagyban hasonlítanak a fentebb már említettekhez, mégis van egy apró, bár annál nagyobb különbség. Az év nagy részében a fenékhez eléggé ragaszkodó sügér, ilyenkor akár a legfelső vízrétegekig is feljön a műcsaliért. Ezt ha ügyesek vagyunk ki lehet használni. Hogyan? Egyrészt kis wobblereket tudunk elhúzni a vízi növényzet felett, sőt a kapitális egyedekre vadászva akár a mini jerk csalik is szóba jöhetnek. Ezen kívül a kis plasztik csalik is jól működnek egészen könnyű fejjel, a növények felett, között elhúzva. Ilyenkorra sügér a patak vagy csatorna teljes keresztmetszetében bárhol jöhet. Nem félnek a sodrástól sem. Ha eszik a sügér akár a nagyobb csukának szánt műcsaliknak is nekimegy, de ha nem, na akkor mi van? Ilyenkor szoktam elővenni a titkos favoritnak számító legkisebb 2,5cm-es Mann's twistert. Sőt működhetnek még a hasonlóan kicsi egyéb plasztik csodák, pl. a mini tube. Ez egy apró kis polip utánzat. Ezeket a nagyon apró csalikat használva ne lepődjünk meg ha a várt sügér helyett vörösszárnyú keszeget akasztunk. Minél melegebb van annál nagyobb a jelentősége az árnyéknak sügér életében. Szívesen időzik fák árnyékában, hidak alatt. Valamiért vonzódik a beton műtárgyakhoz, meredek beton partfalakhoz. A helykeresésnél ezt ne hagyjuk figyelmen kívül.
Szereti az árnyékot
De egyébként bárhol jöhet
Az év sügére nyáron
Van még egy dolog amiről szót kell ejteni a nyárral kapcsolatban. Ilyenkor a legtöbb a sügérezés közben akasztott más halfaj. Legsűrűbb vendég a csuka. Ahol számítani kell rá, ott szinte kötelező valami harapásálló előkét használni. Számíthatunk még, (ahol van) domolykóra, jászkeszegre, kisebb balinokra, sőt esténként, és hajnalba akár süllőre is. Én felszerelésemet is megerősítem erre az időszakra. A főzsinórom 19-es, ezzel már szinte bármi kijön, hacsak nincs valami kemény akadó a közelben.
Idei szépség...
Állóvizek.
A tavakon is májusban kezdődik az igazi élet. A sügér ilyenkor, még egészen jó létszámban megtalálható a kikötőkben, nádöblökben. Igazán nagy mennyiség a kikötőkben szokott összegyűlni. Az állóvízi sügér, szinte mindig lesből támad, minden hely érdekli ahol el lehet bújni, és onnan támadni. Valamiért vonzódik a betonhoz, az árnyékhoz, és a feljövőben lévő hínárhoz is. Ilyen helyeken érdemes keresni őket, és általában ha megvannak 2-5db foghatunk is egy helyről. A nagyok itt is magányos életet élnek. Általában csónakok alá, vagy mólókarok alá állnak be. Milyen módszerrel lehetünk eredményesek? Nekem 85%-ban a legeredményesebb módszer a kis twisterrel való mártogatás, vertikális emelgetés. Tulajdonképpen mindkét verziónál botvégről lelógatott csalival dolgozunk. A lényeg, a sok apró kis emelés. A mártogatásnál besétálok egy mólókarra. Bothossznyi, vagy annál kicsit több zsinórral bedobom a kis plasztikot, és aprókat emelgetve lassan kifelé lépkedek a betonon. A vertikális emelgetésnél csak úgy bot vége alatt belógatom a csalit egy kis lyukba, majd apró emelésekkel próbálom kapásra bírni a sügért. A maradék 15% a hínarasok mentén, a hínár felett lassan elhúzott twisterre szokott jönni.
Nyári hajnalon a kikötőben
Beton mellől
Sajnos ez a leggyakoribb méret....
Plasztikok és méretek: vertikális emelgetéshez a legkisebb 2,5cm Mann's twistert használom, mártogatáshoz a 2,5cm-és az 5,1cm Mann's twistert, valamint apró gumihalakat, nyílt vizek felé dobálva az 5,1cm-es a kedvenc. Színek tekintetében ugyanaz érvényes, amit már patakos, csatornás részen leírtam. A wobblerek eddig nem hozták meg várva várt sikert. A nagyobb példányok becserkészésénél jöhetnek szóba, de ez már nem konkrét sügérezés. A sügér mellett csuka, és balin is jöhet, sőt inkább a sügérfogás a ritkább.
Május, és június hónapban kimondottan sok meglepetéshalra kell számítani, köztük néha meglepő módon nagytestű békés halak is előfordulhatnak. A kikötőkben ilyenkor nagy létszámban jelen lévő nagytestű ezüstkárászok, pontyok, sőt ha nagy szerencsénk van akár compó is jöhet. A ragadózók közül érdekes módon legtöbbször a balin esik be. Általában a kisebbek, de láttam már 3,5kg-os példányt is fogni. Kisebb, nagyobb csuka akadhat még, sőt akár kisebb süllő is beeshet. A Balatonnál egy barátom pedig kimondottan sok kősüllőt akaszt sügérezés közben.
Meglepetéshal 1.
Meglepetéshal 2.
Meglepetéshal 3.
Meglepetéshal 4.
A nyár közepére itt is megérkezhetnek a hőhullámok, amik jelentősen befolyásolhatják a sikerességünket.
Ha kikötők vize túlmelegszik, szinte teljesen eltűnnek belőle a halak, illetve átköltöznek a kikötők olyan részeibe, ahol még elegendő oxigén található számukra. Ilyenkor kerülni kell a nagyon zárt kikötőket, inkább a nyitottabb szél által jobban átjárt kikötőket keressük fel. Sokszor csak egy magányos beton móló is rejthet sügért. Kerüljük a látványosan megbuggyant, zöldes részeket. A nagyobb példányok a nyílt részekről jöhetnek, sajnos itt is magányos vadászok. Sajnos ilyenkor könnyen előfordulhat, hogy kapás nélkül maradunk, bármit is teszünk.
Ugye nem sértődünk meg, ha sügér helyett ilyen hal jön....
Hidegfrontos reggel
Hát ennyit dióhéjban a nyárról. Vannak biztosan olyan speciális helyzetek amik most kimaradtak, de úgy érzem nagyjából sikerült összefoglalnom mire is számíthatunk nyáron. A következő részben a kedvenc évszakom az ősz következik.
2012. október 26., péntek
Én és a Haldorado
(Avagy, hogy gázolt el a kék úthenger)
Tudom mindenki a sügérpergető cikk folytatását várja, és ígérem meg is lesz előbb vagy utóbb, de most másról kell beszélnem. Későn érő típus vagyok, legalábbis abból szempontból, hogy csak 2005-ben csatlakoztam az internet világához. Lassan felfedeztem magamnak ezt az érdekes világot. Természetesen egy idő után képbe kerültek a különböző horgászportálok is. Az egyik legszimpatikusabb annak idején a Haldorado horgászportál volt. 2007-12-17 07:25:11. Ekkor regisztráltam a portálon, SZENNYESLELKU néven. Kezdetét vette a fórumozás. Gyakorlott finomszerelékes horgászként szívesen adtam tanácsokat másoknak, csevegtem, és én is kértem tanácsokat. Új barátokat ismertem meg, akikkel most is jó a kapcsolatom. Egy darabig minden jól alakult. Másfél, két év aktív fórumozás után jött, egy lehetőség. A fórumon aktív horgászok egy része kapott egy lehetőséget. Az akkoriban feltűnő Nevis orsókból tesztelhettem kettőt is. Megírtam a két tesztet, amire meglepő módon nagyon sok pozitív kritikát kaptam. Ez erőt adott, ahhoz, hogy kipróbáljam magam egy másik műfajban is. Írtam egy élménybeszámolót. Ezzel elindult egy lavina. Hihetetlenül sok pozitív kritika, dicséret. Pár hozzászólásból idéznék, csak, hogy mindenki érezze mekkora lökést adhatott ez nekem a folytatáshoz.
"Ez a cikk nagysterűen adja vissza az igazi horgászást jelenti nekem és remélem sok
mindenkinek. Nagyon jó cikk. BárTakács Peti videós írását is dicsértem, de ez EDDIG az év cikke a haldón!
Gratulálok!"
"Remek cikk,nem tudtam abbahagyni sem az olvasását!"
"Tetszett minden rezdülése, mondandója a cikknek. Igazi élménybeszámoló
Gratulálok a halacskákhoz és a helyhez. Még egy kis nyűansz a cikkhez:
Ha könyv lett volna, biztosan nem teszem le:-)))))"
Szóval nagyon jól estek ezek a szavak! Akit érdekel a teljes cikk itt érhető el: http://www.haldorado.hu/articles.php?articleid=2302
Ekkor éreztem először, hogy nekem írnom kell! Közben egy barátommal kaptunk egy meghívást egy Haldoradós vacsorával egybekötött rendezvényre. Elmentünk. Akkoriban nagy élmény volt ez nekem, hiszen először találkozhattam olyan emberekkel, akiket eddig csak az internetről ismertem. Döme Gábor is ott volt és leült velem beszélgetni. A beszélgetés lényege az volt, hogy írhatnák nem csak kedvtelésből, hanem akár némi pénzért is cserébe. Boldogan mentem haza. Ki gondolta volna, hogy ez volt a boldogságom csúcspontja? Másnap higgadtan leülve gondolkozni kezdtem. Mit szeretnék? Mivel akkoriban élménybeszámolók írásában gondolkoztam, hosszas gondolkozás után, nemet mondtam Döme Gábor ajánlatára. Mindezek után a következő élménybeszámolómat első körben visszadobta Döme Gábor, hogy márciusban már nem aktuális egy téli, összefoglaló jellegű beszámoló. Érdekes módon majd egy évvel később aktuális lett, csakhogy én addigra ezt a cikkemet leadtam egy másik kisebb horgászportálnak is.
Mindeközben rájöttem, hogy itt sem minden tökéletes. A reklámcikkekhez pl. nem lehet negatív hozzászólást írni, illetve lehet, de azt amint a moderátor észreveszi azonnal, értesítés nélkül törlik. Az első ilyen kicsit kritizáló hozzászólásom értesítés nélküli, nyom nélküli eltüntetése bizony rosszul esett. Én úgy gondoltam, hogy "barátok közt" elfér egy kis negatív kritika. Később aztán ha volt is negatív véleményem egy cikkről, vagy termékről, már le sem írtam, tudtam, hogy felesleges. Jön a radírpók, és minden szép és rózsaszín újra...
Kezdtem csalódni a nagy Haldorado-ban. De az élet nem áll meg. Csatlakoztam egy másik kisebb közösséghez. Ott tárt karokkal várták az írásaimat. Ekkoriban kezdtem teljesen elmerülni a pergetés világában, ezért az írásaim is kezdtek eltolódni ebbe az irányba. Már csak időnként néztem be a "kék" oldalra. Egyre kevésbé érdekeltek a teljesen egysíkúvá váló írások.A "hogyan fogjunk kockatavon gigapontyot feederbottal" irányvonal nagyon nem érdekelt. A fórumon még időnként előfordultam, de korántsem annyit mint régen. Aztán jött a gyökeres fordulat.
Rájöttem, hogy időnként hülyének nézik az embert. Nem fogom részletezni, de lényeg, hogy egyszer megint írtam egy negatív kritikát valamihez. Döme Gábortól jött a reagálás. Most nincs időm kikeresni a levelet (talán ki is töröltem), de lényeg az volt, hogy miért támadom őket? Most akkor velük, vagy ellenük vagyok?
Válaszomban megírtam, hogy nem vagyok én senkivel csak magammal. Innentől ellenség lettem.
Minden negatív kritikám törölték továbbra is, de néha teljesen érthetetlen módon olyan dolgokat is, amik nem tudom miként sérthették volna a portál üzleti érdekeit. Időnként nálam is leszállt már a lila köd, és írtam célzottan moderátornak címezve dolgokat. Ekkor tapasztaltam meg először, hogyan is bánik a haldorado az "ellenséggel". Életemben először pár napra letiltottak!
Sértettségemben egy jó darabig nem írtam semmit, miután a büntetésem lejárt. Közben változtak a dolgok körülöttem. Újabb lehetőséget kaptam egy másik cégtől. Reklámcikkeket írhattam nekik. Mivel az ajánlat igen kedvező volt elfogadtam. Írogattam a kis cikkeimet, éltem a világomat a Haldorado nélkül. Később aztán mikor a mérgem elpárolgott ismét benéztem időnként a fórumra. Sokkal kisebb aktivitással, de fórumozgattam. A fórumon zajlott az élet közben. Hozzászólások tömege, és emberek tűntek el, mint később kiderült őket már a "kék úthenger" takarította el. Működött a Döme diktatúra! Időnként engem is letiltottak pár napra, de már nem érdekelt annyira. Ellenségből lassan főellenséggé léptem elő...
Közben elindítottam ezt a saját kis blogomat. Úgy döntöttem, hogy nem kívánok semmilyen céghez tartozni, ezért abbahagytam a reklámcikkek írását, ami egyre nagyobb nyűg volt csak nekem. Bevallom a mai napig nem bánom ezt a döntésemet. Itt aztán senki nem szólhat bele, hogy mikor, miről, és mit írjak! Nincsenek határidők, és elvárások! Közben a Haldó fórumán is tovább folyt az élet. Időnként tanácsokat osztogattam, és néha a saját blogom bejegyzéseit linkeltem be egy-két hozzászólásomba. A beteges Haldoradós cenzúra viszont kiszúrta ezt, és már ezeket a hozzászólásaimat is törölték ki tudja miért. Aztán jött a végjáték....
Megjelent a Haldón egy "Jó fej vagy" című írás amiben a Haldorado a saját új twisterfejeit mutatta be. A hozzászólások a cikkhez igencsak változatosra sikeredtek. Ennek az oka az új fejek ára volt, amit én most nem kívánok minősíteni, nehogy az a vád érhessen, hogy szándékosan rontom a Haldorado üzleti érdekeit.
Én is írtam egy pár sort a véleményemről, amit persze töröltek. Igen ám, de én csak egy ember vagyok, és bizony sok más sporinak volt egy olyan véleménye, hogy hülyének néznek minket. Dolgozott a cenz meg az ura (cenzúra), pörgött radírpók. Közben fanatikus kékek, meg az "ellenzék" között parázs vita alakult ki, amihez nekem közöm nem volt. Hullottak fejek (letiltások). Egyszer aztán valaki beírta, hogy nagyon kezdenek elszabadulni az indulatok. Erre viszont én reagáltam úgy, hogy megírtam, hogy nemsokára úgyis rend lesz. Egy-két törlés, pár ember letiltva, és rend van. Kicsit poénkodtam is egy másik fórumtárssal.
Persze ekkorra már Döme szemében az ellenség fizetett embere voltam (szegény lemaradt pár körrel), így aztán azonnal letiltottak egy pár napra. Ami vicces, hogy szegény másik fórumtársamat is akinek csak annyi volt a bűne, hogy szóba állt velem. No meg még egy jópár embert, akik közül, ki tudja hányan érdemelték meg ezt ténylegesen. (tömeges kivégzés) Nem is érdekelt volna a dolog, ha fanatikus "kékek" hozzászólásait nem hagyják meg. Ezekben a hozzászólásokban aki kritizálni mert, az volt rossz, a buta, a rosszindulatú, az ellenség fizetett embere. Mérgemben újra regisztráltam egy másik névvel, és bizony megírtam a véleményemet. Azt, hogy ocsmány dolognak tartom, hogy úgy kritizálják a letiltott embereket, hogy azok közben megvédeni sem tudják magukat, hiszen le vannak tiltva. A Velencei tavas topic-ban pedig válaszoltam egy kedves ismerős kérdésére, miszerint miért is lettem letiltva. Természetesen az éber modik figyelmét ez nem kerülte el. Azonnal letiltották az új felhasználónevemet is, és az eredetit pedig végleg!
SZENNYESLELKU
Típus Tiltott
SZENNYESLELKU tehát többet nem létezik a Haldorado számára.
Hozzátenném nem vagyok egyedül. Egy barátom ugyanígy járt, és úgy sejtem egy másik fórumtárs szintén.
De ők legalább tettek azért amit kaptak, míg én csak tényeket rögzítettem egy hozzászólásban. (leírtam a bevett Haldós eljárást)
Megtehetném, hogy megint újra regisztrálok, de szerintem ennek itt van vége! Kedves Döme Gábor, most boldog lehetsz, megszabadultál az egyik főellenségtől, az ellenség fizetett ügynökétől!
Tudom mindenki a sügérpergető cikk folytatását várja, és ígérem meg is lesz előbb vagy utóbb, de most másról kell beszélnem. Későn érő típus vagyok, legalábbis abból szempontból, hogy csak 2005-ben csatlakoztam az internet világához. Lassan felfedeztem magamnak ezt az érdekes világot. Természetesen egy idő után képbe kerültek a különböző horgászportálok is. Az egyik legszimpatikusabb annak idején a Haldorado horgászportál volt. 2007-12-17 07:25:11. Ekkor regisztráltam a portálon, SZENNYESLELKU néven. Kezdetét vette a fórumozás. Gyakorlott finomszerelékes horgászként szívesen adtam tanácsokat másoknak, csevegtem, és én is kértem tanácsokat. Új barátokat ismertem meg, akikkel most is jó a kapcsolatom. Egy darabig minden jól alakult. Másfél, két év aktív fórumozás után jött, egy lehetőség. A fórumon aktív horgászok egy része kapott egy lehetőséget. Az akkoriban feltűnő Nevis orsókból tesztelhettem kettőt is. Megírtam a két tesztet, amire meglepő módon nagyon sok pozitív kritikát kaptam. Ez erőt adott, ahhoz, hogy kipróbáljam magam egy másik műfajban is. Írtam egy élménybeszámolót. Ezzel elindult egy lavina. Hihetetlenül sok pozitív kritika, dicséret. Pár hozzászólásból idéznék, csak, hogy mindenki érezze mekkora lökést adhatott ez nekem a folytatáshoz.
"Ez a cikk nagysterűen adja vissza az igazi horgászást jelenti nekem és remélem sok
mindenkinek. Nagyon jó cikk. BárTakács Peti videós írását is dicsértem, de ez EDDIG az év cikke a haldón!
Gratulálok!"
"Remek cikk,nem tudtam abbahagyni sem az olvasását!"
"Tetszett minden rezdülése, mondandója a cikknek. Igazi élménybeszámoló
Gratulálok a halacskákhoz és a helyhez. Még egy kis nyűansz a cikkhez:
Ha könyv lett volna, biztosan nem teszem le:-)))))"
Szóval nagyon jól estek ezek a szavak! Akit érdekel a teljes cikk itt érhető el: http://www.haldorado.hu/articles.php?articleid=2302
Ekkor éreztem először, hogy nekem írnom kell! Közben egy barátommal kaptunk egy meghívást egy Haldoradós vacsorával egybekötött rendezvényre. Elmentünk. Akkoriban nagy élmény volt ez nekem, hiszen először találkozhattam olyan emberekkel, akiket eddig csak az internetről ismertem. Döme Gábor is ott volt és leült velem beszélgetni. A beszélgetés lényege az volt, hogy írhatnák nem csak kedvtelésből, hanem akár némi pénzért is cserébe. Boldogan mentem haza. Ki gondolta volna, hogy ez volt a boldogságom csúcspontja? Másnap higgadtan leülve gondolkozni kezdtem. Mit szeretnék? Mivel akkoriban élménybeszámolók írásában gondolkoztam, hosszas gondolkozás után, nemet mondtam Döme Gábor ajánlatára. Mindezek után a következő élménybeszámolómat első körben visszadobta Döme Gábor, hogy márciusban már nem aktuális egy téli, összefoglaló jellegű beszámoló. Érdekes módon majd egy évvel később aktuális lett, csakhogy én addigra ezt a cikkemet leadtam egy másik kisebb horgászportálnak is.
Mindeközben rájöttem, hogy itt sem minden tökéletes. A reklámcikkekhez pl. nem lehet negatív hozzászólást írni, illetve lehet, de azt amint a moderátor észreveszi azonnal, értesítés nélkül törlik. Az első ilyen kicsit kritizáló hozzászólásom értesítés nélküli, nyom nélküli eltüntetése bizony rosszul esett. Én úgy gondoltam, hogy "barátok közt" elfér egy kis negatív kritika. Később aztán ha volt is negatív véleményem egy cikkről, vagy termékről, már le sem írtam, tudtam, hogy felesleges. Jön a radírpók, és minden szép és rózsaszín újra...
Kezdtem csalódni a nagy Haldorado-ban. De az élet nem áll meg. Csatlakoztam egy másik kisebb közösséghez. Ott tárt karokkal várták az írásaimat. Ekkoriban kezdtem teljesen elmerülni a pergetés világában, ezért az írásaim is kezdtek eltolódni ebbe az irányba. Már csak időnként néztem be a "kék" oldalra. Egyre kevésbé érdekeltek a teljesen egysíkúvá váló írások.A "hogyan fogjunk kockatavon gigapontyot feederbottal" irányvonal nagyon nem érdekelt. A fórumon még időnként előfordultam, de korántsem annyit mint régen. Aztán jött a gyökeres fordulat.
Rájöttem, hogy időnként hülyének nézik az embert. Nem fogom részletezni, de lényeg, hogy egyszer megint írtam egy negatív kritikát valamihez. Döme Gábortól jött a reagálás. Most nincs időm kikeresni a levelet (talán ki is töröltem), de lényeg az volt, hogy miért támadom őket? Most akkor velük, vagy ellenük vagyok?
Válaszomban megírtam, hogy nem vagyok én senkivel csak magammal. Innentől ellenség lettem.
Minden negatív kritikám törölték továbbra is, de néha teljesen érthetetlen módon olyan dolgokat is, amik nem tudom miként sérthették volna a portál üzleti érdekeit. Időnként nálam is leszállt már a lila köd, és írtam célzottan moderátornak címezve dolgokat. Ekkor tapasztaltam meg először, hogyan is bánik a haldorado az "ellenséggel". Életemben először pár napra letiltottak!
Sértettségemben egy jó darabig nem írtam semmit, miután a büntetésem lejárt. Közben változtak a dolgok körülöttem. Újabb lehetőséget kaptam egy másik cégtől. Reklámcikkeket írhattam nekik. Mivel az ajánlat igen kedvező volt elfogadtam. Írogattam a kis cikkeimet, éltem a világomat a Haldorado nélkül. Később aztán mikor a mérgem elpárolgott ismét benéztem időnként a fórumra. Sokkal kisebb aktivitással, de fórumozgattam. A fórumon zajlott az élet közben. Hozzászólások tömege, és emberek tűntek el, mint később kiderült őket már a "kék úthenger" takarította el. Működött a Döme diktatúra! Időnként engem is letiltottak pár napra, de már nem érdekelt annyira. Ellenségből lassan főellenséggé léptem elő...
Közben elindítottam ezt a saját kis blogomat. Úgy döntöttem, hogy nem kívánok semmilyen céghez tartozni, ezért abbahagytam a reklámcikkek írását, ami egyre nagyobb nyűg volt csak nekem. Bevallom a mai napig nem bánom ezt a döntésemet. Itt aztán senki nem szólhat bele, hogy mikor, miről, és mit írjak! Nincsenek határidők, és elvárások! Közben a Haldó fórumán is tovább folyt az élet. Időnként tanácsokat osztogattam, és néha a saját blogom bejegyzéseit linkeltem be egy-két hozzászólásomba. A beteges Haldoradós cenzúra viszont kiszúrta ezt, és már ezeket a hozzászólásaimat is törölték ki tudja miért. Aztán jött a végjáték....
Megjelent a Haldón egy "Jó fej vagy" című írás amiben a Haldorado a saját új twisterfejeit mutatta be. A hozzászólások a cikkhez igencsak változatosra sikeredtek. Ennek az oka az új fejek ára volt, amit én most nem kívánok minősíteni, nehogy az a vád érhessen, hogy szándékosan rontom a Haldorado üzleti érdekeit.
Én is írtam egy pár sort a véleményemről, amit persze töröltek. Igen ám, de én csak egy ember vagyok, és bizony sok más sporinak volt egy olyan véleménye, hogy hülyének néznek minket. Dolgozott a cenz meg az ura (cenzúra), pörgött radírpók. Közben fanatikus kékek, meg az "ellenzék" között parázs vita alakult ki, amihez nekem közöm nem volt. Hullottak fejek (letiltások). Egyszer aztán valaki beírta, hogy nagyon kezdenek elszabadulni az indulatok. Erre viszont én reagáltam úgy, hogy megírtam, hogy nemsokára úgyis rend lesz. Egy-két törlés, pár ember letiltva, és rend van. Kicsit poénkodtam is egy másik fórumtárssal.
Persze ekkorra már Döme szemében az ellenség fizetett embere voltam (szegény lemaradt pár körrel), így aztán azonnal letiltottak egy pár napra. Ami vicces, hogy szegény másik fórumtársamat is akinek csak annyi volt a bűne, hogy szóba állt velem. No meg még egy jópár embert, akik közül, ki tudja hányan érdemelték meg ezt ténylegesen. (tömeges kivégzés) Nem is érdekelt volna a dolog, ha fanatikus "kékek" hozzászólásait nem hagyják meg. Ezekben a hozzászólásokban aki kritizálni mert, az volt rossz, a buta, a rosszindulatú, az ellenség fizetett embere. Mérgemben újra regisztráltam egy másik névvel, és bizony megírtam a véleményemet. Azt, hogy ocsmány dolognak tartom, hogy úgy kritizálják a letiltott embereket, hogy azok közben megvédeni sem tudják magukat, hiszen le vannak tiltva. A Velencei tavas topic-ban pedig válaszoltam egy kedves ismerős kérdésére, miszerint miért is lettem letiltva. Természetesen az éber modik figyelmét ez nem kerülte el. Azonnal letiltották az új felhasználónevemet is, és az eredetit pedig végleg!
SZENNYESLELKU
Típus Tiltott
SZENNYESLELKU tehát többet nem létezik a Haldorado számára.
Hozzátenném nem vagyok egyedül. Egy barátom ugyanígy járt, és úgy sejtem egy másik fórumtárs szintén.
De ők legalább tettek azért amit kaptak, míg én csak tényeket rögzítettem egy hozzászólásban. (leírtam a bevett Haldós eljárást)
Megtehetném, hogy megint újra regisztrálok, de szerintem ennek itt van vége! Kedves Döme Gábor, most boldog lehetsz, megszabadultál az egyik főellenségtől, az ellenség fizetett ügynökétől!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)