2015. december 30., szerda

Bejglimérgezés után

Sokszor leírtam már, hogy náluk a karácsony tényleg egy olyan ünnep, amikor a család érdekében a peca szünetel. Nem kérte ezt tőlem soha senki, de én úgy gondolom, hogy ilyenkor, tényleg a szeretetről és az együttlétről a szeretteinkkel, szól minden. Viszont, ahogy vége a karácsonynak, irány víz! Az idén sem volt ez másképpen. Volt időm gondolkozni, hogy merre menjek, végül a kedvenc patakomat választottam, ahol ugyan órási  halakat tutira nem fogok, de azért remélhetőleg a darabszám majd kárpótol érte.

Nem siettem el a felkelést. Volt vagy fél kilenc is, mire kikászálódtam a meleg ágyból. Még fél óra, mire magamhoz tértem, aztán levittem a kutyákat, reggeli, stb.... A végére sikerült annyira eltökölnöm az időt, hogy volt vagy 11 óra is mire elindultam horgászni. Szerencsére nem készültem messze, így pár percen belül a helyszínre értem. Kikaptam a csomagtartóból az UL motyót, beleugrottam a gumicsizmámba, és készen is voltam. Az időjárás a napokban már megszokottá váló ködös, párás és szürke volt, de enyhe. Nedves fűben lépkedtem. A kitaposott ösvényt inkább elkerültem, mert ebben nyálkás időben, sártengerré változott. A meghorgászott rész eleje domolykós, viszont a "helyi erők" által eléggé lerabolt rész. Nem akarom túlragozni a nagy semmit, szóval közel félórányi erőlködés, egy rontott kapás,és egy minidomi. Ennyi történt....


Nem is emlékszem, mikor akasztottam ennyire kicsit. Kicsit csalódottan folytattam az utam. A szokásos télinél nagyobb volt a vízállás. Az amúgy kedvencnek számító helyeim egy részén vágtatott a víz rendesen. Sejtettem, hogy ezek a helyek most nem fognak halat adni, de azért mindet megdobáltam. A sejtésem sajnos beigazolódott. Egyetlen koppintásom se volt. Menet közben találkoztam két pergető horgásszal is. Sajnos. ők sem voltak eredményesek. Így aztán elhatároztam, hogy elindulok folyásirány szerint felfelé, hátha valahol halat is találok. Közben a csalikat is váltogattam. A barna Nano Minnow helyére egy gyöngyház színű Beam Fish került, amit később ugyanebből a Green Tea színű váltott fel. Jó messze elkalandoztam már, de még semmi nem történt. Rossz helyen járok? Pedig a víz, itt már csendesebben csordogált, és a vízmélység is megfelelő volt még. Már ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor agy egyik jellegtelen helyen végre kaptam egy kemény ütést, amire reflexből be is vágtam. Szépen hajladozott a lágy pálca a kezemben. Egész szép sügért akasztottam.


Miután elengedtem, volt még egy rontott kapásom de ennyi. Aztán gondolkozni kezdtem. A kapásom felfelé dobva volt. Ha egy hellyel feljebb mennék, akkor enyhén lefelé dobva talán elérném a halakat, feltéve, hogy vannak még itt. Így is tettem. A második dobásomra meg is kaptam a visszaigazolást, egy kapás formájában. Éles kis koppintásra vágtam be, és halat akasztottam. A várt sügér helyett egy kisebb süllőt.


A folytatásban két kisebb ütés következett, amiből nem lett hal. Szóval itt vagytok, csak a módszer nem az igazi. Azonnal letéptem a kis jig-et, és már tettem is fel a drop shot szereléket. A változtatás, azonnal meghozta a várt eredményt. Első dobásra kapás, és egy újabb sügér feszegette a lágy Ultra Light pálcát.


Innentől felpörögtek az események. Az eddig szinte süket víz, egyik halat adta a másik után. Sügér és kisebb süllők jöttek felváltva. Nem is értem, hogy miért álltak ennyire vegyesen, ezen a részen.



Még a fényképezés is csak néha jutott eszembe, annyira élveztem, hogy végre halakat találtam, amik esznek is. A drop shot egyértelműen jó választás volt. Ott ahol jigre már egy ütés se, ott a drop shotra egyik kapás jött, a másik után. Az egyik bevágás után aztán karikában maradt a lágy pálca. A védekezéséből már éreztem, hogy ez egy jobb sügér lesz. Tényleg az volt. Őt a bot mellé tartva fényképeztem le. Így utólag nem tűnik a képről annyira szépnek, pedig az volt.


Őt aztán három kisebb társa követte. Nem is fényképeztem őket, de annyit azért mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy szinte centire ugyanonnan jöttek. Aztán egyszer csak eltűnt minden hal. Se sügér, se süllő. Elmentem még egy kicsit feljebb. Itt már csak két kisebb süllőt fogtam. A következő helyen már víz se nagyon volt, és innentől felfelé egy igen sekély rész következett, ezért nem is mentem tovább. Visszamentem a halat adó hely alá. Három kisebb süllőt innen is kiszedtem, de sügérnek nyoma se volt. Jobbat nem tudtam, visszamentem a nyerő helyre. Fél órát pihent a hely, talán visszaálltak a kedvenceim. A második dobásig kellett várni a kapásra. Erős ütésre vágtam be, de a szokásos sügérre jellemző fejrázós védekezés helyett egyből egy rövid, de erős kirohanást kaptam. Ez csak csuka lehet! Az is volt. Sajnos nem túl nagy, de mindenképpen csuka. Két kisebb kirohanás után, ki is parancsoltam a vízből. Ideje is volt, mert a parton cérnaként nyírta el a vékony monofilra kötött drop shot szerelékemet. Mázlis fogás volt...


Elengedtem a kis bugyli csukát, és nekiláttam szerelni. Két perc alatt megvolt az új montázs. A gumit is kivégezte a halam, így abból is egy új került a horogra. Szerintem még vizes sem lett mindenhol az új plasztik, máris egy sügér szájában találta magát. Hát ez gyorsan ment!


Még két csíkoskát kikaptam onnan, a kisebbik méretből, aztán megint csend lett. Egy hellyel lejjebb folytattam. Két kis süllő után, fogtam egy sügért, majd megint a szokásos csend. Kicsit sajnáltam a sok megszúrt szájú kis süllőt, de sajnos nagyon vegyesen álltak egy kupacban a sügérrel, képtelenség volt kivédeni a kapásukat. Annyit tudok tenni, hogy legközelebb másik szakaszon próbálok szerencsét. Miközben horgásztam észre se vettem, hogy lassan egyre lejjebb ereszkedett a köd, és a fények is kezdtek halványodni. Visszamentem a legtöbb halat adó beállóhoz. Nehezen kiszenvedtem még pár apró sügért, de érezhetően mára itt vége volt mókának. Elindultam hát kifelé. Útközben még egy süllőt fogtam a drop shottal.


Azt hittem, hogy az utolsó lesz, de tévedtem. Kifelé menet már nagyon sötétedett. Gondoltam rápróbálok még egyszer a domis részre. Lecseréltem a drop shot szerkót, egy sima jigre, gyöngyház színű Beam Fish-el kombinálva. Szépen lassan de folyamatosan húztam, ahogy domolykóknak mindig. Éreztem is a kemény koppintást, gondoltam itt a domolykóm. Hát nem. A nap utolsó, már szinte villanyfényes süllője volt. Ebből elég volt! Pakoltam, és elindultam kifelé.


Miközben kifelé ballagtam az újra egyre nedvesebb fűben, elgondolkodtam. Egy szavam nem lehet elég sok halat fogtam. Bár nem számoltam 25db felett volt a végeredmény, az biztos. Azonban zavaróan sok volt a kisebb süllő, amikkel egész nyáron alig találkoztam. Ha ezek a halak mind fel tudnának nőni, kánaán lehetne a patakon. Sajnálatos módon azonban ennek kicsi a valószínűsége. Sokan járnak erre a részre, és nem éppen az úri népek. Az idén nem először voltam itt, de halőrt egyszer sem láttam. A többit meg rakjátok össze.....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése