2015. október 16., péntek

A Balatonon jártam....

Két dolog miatt is ritkán jutok el számomra új, ismeretlen vizekre. Az egyik ok, roppant egyszerű. Az anyagi helyzetem folyamatosan valahol a reménytelen, és a tragikus között van. Így aztán jól át kell gondolnom, hogy megengedhetem-e magamnak a napijegy+benzin kombó árát. A másik ok, pedig még egyszerűbb. Az embernek ott vannak a jól bevált helyei, ahol ha nem is garantált a siker, de azért a helyismeret sokszor igencsak megnyugtató tud lenni. Mindig, kicsit félve vágok neki az ismeretlennek, hiszen egy ilyen pecában bizony benne van a betli lehetősége. Aztán, a barátaim sikerein felbuzdulva, elhatároztam, hogy nekem bizony le kell jutnom a Balatonra, sügérre pergetni. Össze is beszéltünk, hogy egy hétvégi napon, együtt megyünk négyen. A sors azonban, ezt a tervünket keresztülhúzta. A kiszemelt vasárnapra, ciklont jósoltak az időjósok, egész napos esővel. A többiek szombatra szabaddá tudták tenni magukat, én viszont nem. Szombat este aztán, a fényképeiket nézegetve, még inkább letargikus hangulatba kerültem. Olyan sügereket fogtak, amiről itt a környékünkön, csak álmodni merünk. El kell jutnom oda, még ha egyedül is kell mennem!

Így aztán a következő héten, egyedül vágtam bele az első balatoni pergetésembe. Sajnos az időjárás miatt, csupán egy nap jöhetett szóba, A keddi napra, legalább délelőttre nem ígértek esőt, csupán délutánra érkezik meg az újabb nem várt ciklon. Szóval hétfőn vettem egy napijegyet, és vártam a kedd reggelt. Egész éjjel rosszul aludtam. Hol gigantikus sügéróriásokkal küzdöttem álmomban, hol pedig eltört belőlem az aggodalom amiatt, hogy vajon milyen lesz így egyedül.

Kedden hajnalban, aztán végre megszólalt a telefonom ébresztője. A pakolással sikerült túllépnem a kiszabott időt, így egy fél órás csúszással indultam. Maga az út eseménytelen, és unalmas volt. Viszonylag simán elértem a kiszemelt kikötőt. Beálltam a parkolóba, felmarkoltam a kedvenc Favorite pálcámat, az UL. csalikat rejtő táskámat, és irány a víz.



A kikötő elején rápillantottam a vízre. Hihetetlen látvány volt, A semmivel össze nem téveszthető világos színű, nagyon tiszta víz, benne milliónyi kishallal. A barátaim javaslatára egyenesen a móló végére siettem, mert elvileg reggel a balinokat is van esély megcsípni. Elvileg... Ugyanis aznap reggel, egyszerűen nem rabolt a balin. Mellettem egy helyi erő toporgott tanácstalanul. Ő is a rablásokat várta, beélesített bottal, de nem voltak. Minden mindegy alapon azért dobtam párat. A horogra egy viszonylag nagy gumit tűztem. A Berkley Flex Cutt Shad 5cm-es verzióját, ami valójában veri a 6,5cm-ert is. Első dobásra kapásom is volt, és megfogtam az első balatoni sügeremet. Hát nem volt egy óriás....




Tovább erőltettem a dolgot, aminek két másik sügér látta kárát. Az egyik már valamivel szebb volt.


A kezdeti félelmem a betlitől kezdett megszűnni. Már sokkal felszabadultabban szórtam a vizet. Lassan ott is hagytam a móló végét, mert a balinok csak nem akartak előkerülni. Egész reggel két rablást láttam, amire nyugodtan lehet azt mondani, hogy a nullával egyenlő. A csalit fent hagyva elkezdtem a vitorlások között dobálni. Hamar kikaptam az első helyről három sügért.


Ezek a halak, már mindenképpen az élvezhető mérethez tartoztak. Bár, ekkor még nem tudtam, hogy ők még csak a növendék kategóriába tartoznak ezen a vízen. Kikaptam még innen egy pár darabot ugyanebből méretből, aztán hirtelen megszűntek a kapások.

Tovább keresgéltem hát a hajók között, de valamiért kifogtam egy elég süket részt. Pár kisebb csíkost ugyan sikerült fogni, de valahogy nem voltak rajokban álló halak.




Aztán elértem egy olyan részre, ahol egy függőleges betonon állva tudtam dobálni. Érezhetően, itt nagyon mély volt a víz. Óvatos becslésem szerint olyan 3 m körüli. Sok volt a kishal is, amit jó jelnek véltem. Közben aztán éhes is lettem így elkezdtem enni. Ahogy falatoztam a beton széle melletti sekély talán másfél méteres vízben, megláttam egy naphalat. Egy flitteres zöld twister volt éppen fent, gondoltam belógatom elé. Ahogy lesüllyedt a gumi,emeltem egyet rajta. Abban a pillanatban a semmiből, a hínárból kiszaladt egy sügér, és elvitte a kíváncsi naphal elől a twistert. Ebből is látható, hogy mennyire agresszív tud lenni a sügér.



Utána itt más nem történt. Visszamentem hát a beton széléhez, a mély vízhez. Még mindig evés közben, dobtam egy rövidet. Kettőt sem emeltem gumin, amikor erőszakos kapás.


Gyönyörű, kerek sügért fogtam. Pár perccel később párja is akadt...


Már elégedett voltam az eredményemmel, pedig tudtam, hogy ennél sokkal szebb sügérnek is kell lenni a kikötőben, Újabb részt, néztem magamnak. Itt is függőleges beton volt a part, előtte némi hínár, és sűrűn álló hajók. Érezhetően, a víz itt is mély volt. Na, ami itt várt rám,arra álmomban se számítottam. Talán második dobásra rögtön ütöttem egy szebb sügért.


Aztán mindjárt még vagy kettőt...



Ezek már komoly halak voltak. Olyanok amikkel nem minden nap találkozik az ember. A nagy élményt jelentő nagy sügerek után, kisebb csíkosok jókora rajaiba botlottam. Volt olyan hely ahonnan vagy 10 db is jött. Egy idő után el is határoztam, hogy fényképet ezután, csak a szebbekről fogok készíteni. Közeben éreztem én, hogy bár darabszámban szépen fogtam, valahogy több van a pályában. Lecseréltem hát a 3,5cm-es zöld twistert, a reggel is használt nagyobb gumihalra. A hatás döbbenetes volt. Az első dobásra mindjárt kapás, és az ellenfelem szinte a vízig húzta a botom spiccét. Általam még soha nem látott méretű sügér volt a horgomon.


Úgy gondoltam, hogy itt már nem lehet több ilyen szép sügér, de nem volt igazam. A következő dobásnál, már szinte a lábam előtt kapta el a következő testes sügér a gumit.


Itt aztán nem volt több kapásom így pár méterrel odébb mentem. Megint kapás, és a horgomon egy újabb szép sügér. De szeretlek Balaton!


Aztán, egy pár perccel később, megtörtént az, amire tényleg nem számítottam. Óvatos oldalra vivős kapásnak vágtam be. Azonnal karikában marad a botom. Egy jó fél perc is kellett mire fel tudtam pumpálni a halam. Amikor megláttam, nem hittem a szememnek. Ekkora sügér nincs! Vagy mégis?
Gyorsan lefényképeztem, majd visszaengedtem. Remélem még találkozunk, mikor majd még nagyobbra nőttél....



Persze itt nem állt meg móka. Szinte zsinórban szedegettem a szebbnél szebb sügereket. Néha ugyan jött kisebb, vagy volt rontott kapásom, de mégis ezt a nagyobb csalit egyértelműen vadabbul támadták a nagyobb csíkos vitézek.






Talán estig is elmókáztam volna, de közben megérkezett a beígért eső. Egy darabig tűrtem, de amikor már záporszerű intenzitással esett, akkor úgy döntöttem itt a vége. Kb. 50 db sügérrel fejeztem be Miközben hazafelé autóztam szinte a teljes úton özönvízszerűen esett az eső....

Utólag átgondolva az élményeket, szinte meseszerűen jó nap volt. Életemben először jártam a Balatonon, és vele együtt ebben a kikötőben. Bár féltem, a helyismeret hiánya miatt, és mert a haverok helyett egyedül vágtam neki az ismeretlennek, egy igazán jó nap lett a végeredmény. Soha nem fogom megbánni, hogy neki mertem vágni egyedül ennek kalandnak. Visszatérek még! Reszkessetek sügérkéim!

5 megjegyzés:

  1. Gratulálok! Nagyon jó és élvezhető peca lehetett.Gyönyörűek azok a nagy sügerek :D
    Várjuk a következő írásokat!

    VálaszTörlés
  2. Jó írás, szép képek, frappáns....
    :)

    VálaszTörlés
  3. Szia! Néhány napja elolvastam ezt a bejegyzésedet és ma úgy ébredtem, hogy mondtam a páromnak, menjünk el a Balatonra, mondta, hogy OK, aztán benyögtem, hogy de kellene egyet sügérezni. :-P A segítségedet kérném, hogy az északi parton mely kikötőkben szabad pecázni, vagy legalábbis nem zavarnak el. :-) Hátha még elolvasod ma. Ha privátban írnál, akkor ezen a címen várom válaszod: szucslevente84@gmail.com Előre is köszi. Üdv

    VálaszTörlés