2014. július 2., szerda

Széllel szemben

Régóta hallgatom másoktól, hogy a tavakon, süllőre, a szembeszél az igazi. Bevallom, én eddig kerültem a nagy szembeszelet. Zavart, hogy nem tudok rendesen dobni, hogy az arcomba vág folyton a szél. Nem is nagyon éreztem, hogy ilyenkor, hogy és mit kell csinálni. Az utóbbi időben azonban elgondolkodtatott, hogy sokan mondogatták nekem, hogy pedig olyankor nem számít, a nagy dobás, a süllő ott van a part mellett. Most, hogy megjött az újabb hidegfront, eljött az idő, hogy kipróbáljam milyen, szembe szélben......   pergetni.

Délutánra időzítettem az indulást, mert addigra elvonultak az esőt hozó felhők. Irány a Velencei-tó valahol, széllel szemben. Öt óra körül értem ki. Úgy terveztem, hogy megnézem az egyik kikötőben sügereket. Nem akarom hosszúra nyújtani. A sügerek hozták a megszokott formájukat, a front alatt nem ettek. Egy kapás, nulla sügér. Hét óra volt mire meguntam. Írány ki a szélbe! Hát mit is mondjak, nem volt kellemes idő. Tombolt az északi szél, és a hullámok időnként beterítettek egy kis vízpermettel. Általában ez nyáron jól is eshet az embernek, de nem ezen a napon. Miközben nyitottam szét pálcát, nem tudtam nem észrevenni, hogy előttem kisebb rablások voltak. Eleinte azt hittem, hogy balinok, de aztán hamar leesett hogy nem. Kisebb süllők kergették a küszöket, sokszor szinte a partig. Akkor talán horgásszunk! Mivel kezdjem. Legyen twister. Az első csailval vagy fél órán keresztül szűrtem a vizet, de azon kívül, hogy időnként a kövek közé szorult a twistefej, nem történt semmi. Jött a másik twister, meg a gumihal, de semmi. Gondoltam kipróbálom a wobblereket is. Azonban a hatalmas hullámok között szinte képtelenség volt őket rendesen vezetni. Pont a kövek előtt ahol rablások is voltak, rendszeresen kidobta a partot érő hullám a csalimat. Vissza a gumikhoz. Közben fogyott az idő, és lassan a fények is. Twisterre végre koppintást is kaptam, de hal nem lett belőle. Egy fél órával később egy határozottabb ütés után, ismét luftot ütöttem. Bosszús voltam, és kezdtem fázni. Volt nálam esőkabát, azt is magamra húztam. A szél se fújja át, és megvéd a vízpermettől is. Kezdett fogyni a lelkesedésem is. Közben új taktikán morfondíroztam. A süllők láthatóan vízközt razziáztak, de ugye a wobblerek nem váltak be.  Így azt találtam ki, hogy egy könnyű 3g-os twisterfejet kötök, a horogra pedig egy eléggé élethű színű gumihalat tűzök. A gumit bedobás után leengedtem a fenékre, majd elkezdtem lassan megállítás nélkül bevontatni. A kövezés előtt feljebb emelt bottal, szépen partig kivezettem a gumit vízközt. A harmadik dobásnál kemény kopp egészen kint a kövek között. Hoppá, süllő! Nem volt egy nagy példány, talán elérte a 32cm-ert, de bearanyozta a napomat.


A kép egyébként csalóka. A naplemente utolsó fényeinél jött a halam. Gyorsan elengedtem, szépen el is úszott. Dobtam még párat az alkonyatban, de mivel hajnalban kelni kellett másnap (dolgozni), így inkább pakoltam.

Úgy néz ki, hogy igaza van azoknak akik esküsznek a szembeszélre. A szél a partnak nyomja a kishalakat, és jönnek utánuk a süllők is.  Azt már csak félve merem megemlíteni, hogy estefelé voltak egészen sejtelmes nagy lavórnyi buványokkal társított rablások is. Fogalmam sincs mik lehettek, de nem 30cm körüli süllők az biztos.....


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése