Változó körülmények között....

Minden évben eljön a február, ami pergető szemmel nézve nehéz időszak, főleg ha az ember valami folyóvízen horgászik. Általában ebben hónapban olvad el a hó, kisebb nagyobb árhullámokat okozva. Az idei évben hó nemigen akadt, helyette viszont a február első fele igencsak csapadékosra sikeredett. Az árhullámok tehát jöttek (sőt még jönnek is) rendszeresen. A februári ár mindig kimozdítja a halakat a téli helyeikről. Ilyenkor fel van adva a lecke. Vajon merre mentek? Nehezíti a horgász dolgát az is hogy, olyan kis vizeken ahol én is horgászok, ilyenkor túl sok, a jónak tűnő haltartó hely. Az ember gyalogol kilométereket, és vagy rámosolyog a szerencse, vagy nem...


Az ár kezdete...

Utálok hétvégén horgászni. Ilyenkor mindenhol előkerülnek a "helyi erők", benépesül a part. Viszont ha az ember ilyenkor ér rá, akkor menni kell! Egy szombati  napon, akadt némi szabadidőm, amit a csatorna mellett szándékoztam eltölteni. Bíztam a sikerben, de számba vettem annak a lehetőségét is, hogy új helyeket kell felfedeznem. Kiérkezve meglepetten tapasztaltam, hogy a vízállás jóval magasabb a megszokottnál. Gyorsan összeraktam az UL pergetőmet, és már dobáltam is. Az első pár dobásból kiderült, hogy az ár, változásokat indított el. Nem jöttek a már szokásos, kis domolykók. A sokadik dobásra aztán sikerült végre egy sügért fognom. Halvány reménysugár...

A folytatás viszont elmaradt. Hiába dobáltam az eddig mindig halat adó helyeket, csend honolt. Bezzeg a szél, az feltámadt. A sikertelenség miatt elhatároztam, hogy felfedező útra indulok. Elindultam a folyásirány szerint felfelé a csatornán. Az első kanyar után üldögéltek a "helyi erők". Voltak vagy öten, de két kárászon kívül, halat nemigen fogtak. Pár szót beszéltem velük, aztán továbbálltam. Jókora sártengerben lépkedtem felfelé. Mint valami birodalmi lépegető dagasztottam a sarat. A fejemben ilyen gondolatok cikáztak, hogy "kellett ez neked, hülyegyerek"? Néhány jónak tűnő helyen megálltam, de csak egy rontott kapásig jutottam. Már messze fent jártam. Itt már érezhetően sekélyebb volt a víz. Figyeltem, hátha látok kishalakra utaló jeleket, de süketnek látszott a víz. Jópár helyet megszórtam különféle plasztikokkal, de hiába. Fel is adtam. Elindultam visszafelé. Próbáltam olyan helyeken megállni, ahol odafelé nem dobáltam. Az egyik ilyen helyen egy hosszú dobás után, mikor már fél távnál járt a kis gumihalam, váratlanul keményen odavert neki valaki a víz alatt. Bevágtam, és a bot karikában maradt. Hoppá, ez valami egészen jó hal lehet! A védekezéséből hamar ráismertem, hogy domolykóval lesz dolgom. Igazam lett. Talán egy percnyi fárasztás végén a lábam előtt feküdt egy gyönyörű domolykó. Mostanában nem fogtam ilyen szépet...

A sikeren felbuzdulva a helyem egész környékét agyondobáltam. Azonban a halam vagy magányos vadász volt, vagy csak a többieket nem tudtam kapásra bírni. Kicsit lelombozva indultam tovább visszafelé. Itt-ott megálltam, dobtam párat. Az egyik ilyen helyen éppen harmadikat dobtam, amikor egy kicsi, de határozott ütésnek vághattam be. Megint C alakba feszült a lágy pálca, jelezve, hogy ismét valami darabosabb ellenfelem akadt. Kirohanások, fejrázások, ez bizony egy csuka lesz. Az is volt. Rövid harc után kézzel segítettem a partra a tilalmas jószágot. A horog a szája sarkában ült. Szerencsém volt...

Nem is dobtam itt többet, nem állt szándékomban zaklatni az ívás előtt több csukát. Lassan visszasétáltam a kiindulási pontig. Mivel idő még volt, gondoltam dobok párat. Nagy meglepetésemre már az első dobásra fogtam egy újabb kis csíkos vitézt.

Őt még aztán két társa is követte. Feltűnő volt, hogy ezek a példányok kisebbek, és sokkal soványabbak voltak. Valószínűleg a hímek egy kisebb csoportjába botlottam.

Fáradtan indultam el hazafelé. Küzdelmes nap volt. Vezetés közben azon járt, az agyam, hogy mennyire fura is volt ez a horgásznap. Bár fogtam két igazán szép halat is, pont a kedvenceim a sügérek, és a domolykók kezdenek eltűnni. Éreztem én, hogy ez valaminek kezdete, de ez most kivételesen, nem valami jó dologé...

Ezek után jópár napig nem jutottam ki, de a hírek, amik barátoktól jöttek sajnos beigazolták a sejtéseimet.
A sügér nagy része elvonult, és a domolykók is nyom nélkül eltűntek. Sügérből 1-2db aprót ugyan adtak a megszokott helyek, de ez már nem az igazi. Így aztán a következő túrák, igazi felfedező túrák voltak. Nagyon sokat gyalogoltam, a legtöbbször szakadó esőben, teljesen ismeretlen terepen. Voltak is helyenként kapásaim, de halra nem bírtam váltani őket. Volt olyan túra, amin pár képet is csináltam. igaz csak a vízről, mert hallal nemigen találkoztam.

Minden egyes alkalommal pár dobás erejéig visszatértem a megszokott helyekre is, hátha... Két ilyen alkalom alatt, 2db sügért sikerült fognom.

Eddig tehát kijelenthetem, hogy nem értem célt. De nem adom fel! A következő napokban is keresni fogom a kedvenceimet. A siker nem garantált, de ez a február már csak ilyen. Pár nap van már csak a sügér tilalmáig, és onnantól még pár nap és kezdődik a domolykó tilalom is. Nem tudom megtalálom-e a halakat addig, és azt se, hogy egyáltalán hányszor jutok ki, de azért még van remény a sikerre...