2014. február 10., hétfő

Olvadás idején

A napokban végre megenyhült az idő. A hó villámgyorsan olvadt, és lassan talán majd tavak is horgászhatók lesznek. Végre nekem is adódott némi szabadidőm, így horgásztam kétszer is egy keveset. Mindkét alakalommal a kis csatornámat vallattam, sügérek reményében. Az első napom egy borzasztóan szerencsétlen nap volt. Tipikusan az a nap, amikor felkelni sem érdemes. Hogy miről is beszélek, majd a történetből kiderül. A második alkalom kicsit pozitívabb emlékeket idéz fel bennem. Jöjjön hát, a lényeg!

1. nap

Amikor felkelni sem érdemes...

Aznapra sok dolgom volt így korán reggel keltem. Az autómat elektromos problémákkal kellett szerelőhöz vinnem. Reggel 8-ra kellett volna odaérnem. Már ez se ment simán. Első körben nem indult, a több mint egy hétig nem használt autó. Csak, hogy ez ne legyen elég az ablakon az utóbbi napok időjárása miatt vastag jégréteg képződött. Kereken 25 percig kapirgáltam, és még így is csak nagyjábóll tudtam levakarni. Kis segítséggel aztán életet leheltünk a motorba is. (a fűtésre nem számíthattam, mert az ment tönkre) Még így is csak tíz perces késéssel értem a szerelőhöz. Azonban maga a javítás is több időt vett igénybe, mint amivel számoltam. Utána még voltak az asszonykámnak megígért dolgok (bevásárlás, kutyalevitel). Így aztán csak 12:30 környékén indultam, és még Imre barátom munkahelyére is be kellett ugranom, némi Beam Fish utánpótlásért. Szinte hihetetlen, de 13:10 perckor már a csatorna partján álltam. Egyből feltűnt, hogy a csatorna vize árad, és zavaros.



Kicsit megkönnyebbülten álltam neki dobálni, de a nyugalmam nem sokáig tartott. Talán a negyedik dobásnál beakadtam a túlparti gazba. próbáltam kipöccinteni, nem jött. Húztam erősebben, nem jött. Húztam nagyon erősen, na akkor jött! A gazból hirtelen kiszabaduló jig puskagolyó sebességgel száguldott felém. Illetve a botom felé. Egy jókora koppanás, majd hirtelen a pálcám egyel több részes lett. Pontosan telibe találta a kis twister a botomat, a toldás felett egy 20cm-el, ami ettől azonnal eltört. Döbbenten álltam a parton, kezemben a UL. pergető csonkjával. Nem is hoztam másik botot. Most akkor mehetek haza? Hát azt már nem! A fejemben cikáztak az ötletek, mit is tehetnék? Kihajtottam fogóval a kulcscsomómról egy kulcskarikát. Kiegyengettem és félbe hajtottam. Ezt beledugtam a két csonkba belülről. Valami kellene még... Hirtelen megakadt a szemem egy földön heverő, trehány horgászok által hátrahagyott törött spiccbotos létrán. Ollóval méretre szabtam. Közben beugrott, hogy múltor az autóvillamossági emberke hagyott nekem a kocsimban ajándékba egy fél tekercs szigetelőszalagot. (Utólag is köszi!) Na, ezzel meg kívülről rögzítettem a létrából kivágott merevítést. Borzasztóan nézett ki, de használhatónak tűnt....


Végre dobálhattam tehát tovább. Mentem egyik helyről a másikra, de semmi nem történt. Az áradó vízben nem találtam a halakat. Egyre feljebb mentem a csatornán, és egyre nagyobb volt a híg sár. Az egyik helyen aztán megcsúsztam, és jókorát estem is, bele a sár közepébe. Na akkor majdnem feladtam. Hát létezik, hogy egy emberrel ennyi szerencsétlenség történhet egy napon? Mi jöhet még?
Közben felértem a következő mélyebb részre. Itt aztán harmadik dobásra kapás. A bevágás után azonban a sügér helyett egy jókora csukával néztem farkasszemet egy pillanatig. Aztán leesett neki, hogy gáz van, és beindult. A törött bottal irányítani sem tudtam, de már előtte láttam, hogy amúgy sincs esélyem, ugyanis a gumihalam horga mélyen a torka környékén ült. Kb. 40 másodpercig tartott ki a vékony monofil. Ott guggoltam magamba roskadva, még vagy fél percig. Mi jöhet még?
El is indultam vissza kocsi felé. Újra végigcsúszkáltam az utat a sárban. Szerencsére még egyszer nem estem el. Ahogy ballagtam lefelé, kifigyeltem, hogy az egyik helyen nagyon sok kishal van összeállva egy kupacban.
Ha ott nincs rabló, akkor sehol! A sokadik csalicsere után éppen egy kis twister volt a zsinórom végén. Láss csodát első dobásra kapás! Kisebb domolykó volt a tettes.


Nocsak, megtört az átok? Kicsit lelkesebben folytattam. Szinte perceken belül megakasztottam a domolykó testvérét is. Van itt hal!


Innentől csak erre a 20-25m-es szakaszra koncentráltam. Nem volt könnyű pálya, mert a víz alatt mindenféle félig lerohadt tavalyi gazok nehezítették a dolgomat. Mivel több kapásom nem volt, ezért más színű twistert tűztem fel a kis jig-re ugyanebben a 2,5cm-es méretben. Ez bejött. Elsőre kapás! Végre sügért akasztottam. Nem túl nagyot, de sügért.




Sajnos több csíkos hátú nem jelentkezett, így visszakerült a domolykókat adó fehér színű gumi. Kicsivel feljebb aztán a lábam előtt újabb kis domi vert oda a csalimnak. Mire megijedt volna, már a parton volt....


Egy fél órányi szenvedéssel még egy kisebb domit sikerült becsapnom, de aztán csend lett. Nem is erőltettem tovább. Úgy éreztem, hogy ezen a szerencsétlen napon, ez is szép eredmény. A hazafelé úton már szerencsére több baj nem történt....


2. nap

Új taggal

Az "új tag" most kivételesen nem egy csoport, vagy klub tagságára vonatkozik, hanem magára a botomra. Nem az első törése volt ez ennek a botnak. Az elsőnél csináltam neki egy tartalék tagot, egy régi matchbotból. Tökéletesen használható így is a pálca, és az akciója sem változott meg nagyon. Talán egy leheletnyivel gerincesebb ezzel a taggal. Úgy gondoltam, hogy a múltkori helynek kell adnom még egy esélyt, egy normálisan használható pálcikával pergetve. Így aztán másnap délután ismét ott álltam a csatorna partján harcra készen, beélesített bottal.
Az előző naphoz képest annyi változott, hogy a hó még tovább olvadt, és a sár még nagyobb lett. A víz ugyanolyan nagy, és zavaros volt. A hatalmas kishal raj is ugyanott állt, mint előző nap. Így aztán itt kezdtem a dobálást. A kis fehér twister viszont most nem jött be. Kapásom se volt rá, így hirtelen gondolattól vezérelve lecseréltem egy lilás barnára. Ez azonnal meghozta kívánt eredményt. Két kisebb domit is fogtam egymás után.


  
 A hirtelen jött siker meghozta kísérletező kedvemet. Levettem kis twistert, és feltettem a helyére egy sügérgyilok Beam Fisht. Persze én se gondoltam komolyan, hogy azonnal sügért fogok vele, de mégis így történt. Egy kis koppintás után szinte odaragadt a horogra, az első kis csíkos hátú.


 Egyetlen dolog zavart csupán, mégpedig az, hogy szinte egy helyben állva pergettem. Ahogy ott dobálgattam, azt vettem észre, hogy pont velem szemben, rablások zavarják meg a kishalak nyugalmát. Meg is dobtam azonnal a helyet. Az első dobásra semmi. A másodikra se. Aztán vagy a negyedik dobásnál, a sodrás közepén valami határozottan odavert a guminak. Nem késlekedtem a bevágással. Na! Te meg mi vagy? Aprócska süllő!


Életem első süllője volt a csatornából, itt még soha nem fogtam. Remélem vannak többen is! A váratlan fogáson fellelkesülve, folytattam. Vagy negyed órát kellett dobálnom a következő kapásért. Újabb kis sügért sikerült fognom.



Pár dobással később párja is akadt. Fura, szinte fekete színű sügért sikerült fognom. Nem tudom mitől volt neki ilyen sötét színe az itteni halakra nem ez a jellemző.



Elengedtem a fura színezetű kis tüskéshátút, és horgásztam tovább. Hiába dobáltam viszont minden irányba, semmi nem történt. Gondoltam egyet, és egy tíz méterrel lejjebb óvatoskodtam. Itt még több víz alatti akadó várt, nehéz volt meghorgászni a helyet. Az egyik dobásom végén, már szinte a lábam előtt járt a gumi amikor bumm! Keményen odavágott, neki egy kisebb domi. Amilyen kicsi volt, pont olyan erőszakos....


Lassan közeledett az alkony, így már szinte a hazamenetel gondolatával játszadoztam, amikor ismét egy határozott kopp. Meg voltam róla győződve, hogy újabb kis domi játszik velem, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Rövid huzavona után, a nap legszebb sügérét tarthattam a kezemben.


Nem is erőltettem tovább. Összecsuktam a botot, és elmentem haza....


Ma ismét voltam kint. A víz, ha lehet még nagyobb volt, és az egész délutánt megúsztam pár rontott kapással. valószínűleg kis domolykók voltak. A sügér eltűnt. Ha jobban belegondolok a jelenségbe, ez szinte minden évben megtörténik velem. A jeges ár kimozdítja halakat, akár kilométerekkel messzebbre is. Ilyenkor vagy megtalálom őket, vagy nem. Mostanában nem tudom, hogy lesz-e annyi időm, hogy megkeressem őket. Várom inkább, hogy kiolvadjon a Velencei-tó, ott nem mennek el a kikötőkből....

2 megjegyzés:

  1. Az aktív horgászásról írt élménybeszámoló színvonalas, viszont engem érdekelne a véleményed arról is, ami fölött próbáltál átsiklani, vagy legalábbis nem véleményezted... a bot
    Valóban komoly erőhatásra tört, vagy azért nem volt az olyan erejű becsapódás, aminek következtében elfogadható lenne a törés?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy gondoltam, hogy egyértelmű a leírtakból, hogy ilyen erőbehatástól minden bot törni fog.
      Tehát ez része tiszta...
      Azonban a botomnak nem ez volt az első törése. Az elsőnél egy nagyon kicsi befeszüléstől letört a spiccből egy darab. Akkoriban ezt megosztottam ismerősökkel, és hamar kiderült, hogy ezt a szériát valamiért nagyon óvni kell, mert bizony másoknak is sikerült eltörni. Érdekes hogy "normál" terhelésre soha nem fog eltörni, szinte a végsőkig lehet karikába húzni. Ha viszont egy rövidebb szakaszon feszül be a blank, akkor meglepően kis erőhatásra is törik, mint egy ropi. Persze biztosan sokan mondják erre, hogy ilyesmitől bármelyik bot törne. Hát bátran állíthatom, hogy nem! Volt több UL botom, sőt ennél vékonykább match, picker pálcáim, és nem törött egyik sem. Amúgy se vagyok az a bottördelő fajta. Véleményem szerint itt valami technológiai baki van dolgok hátterében, mert pl. ugyanennek botnak az elődje a végsőkig nyúzható volt. Persze hall az ember teóriákat, pl. túl magas hőfokon beégetett lakkréteg, meg ilyenek, de nem értek hozzá, ezért ebbe részbe nem mennék bele.

      Törlés