Zavarosban horgásztam

Ülök a lakásban és unatkozok. Horgászni kellene, de a Gaja árad, és az időjárási radarokon is újabb és újabb vörös pacnik jelennek meg. Nincs mese itt a zivatarszezon. Pátkára mehetnék, de nincs kedvem negyed óránként a kocsiba menekülni. Mi legyen? Kimegyek mégiscsak a Gajára. Ha jön az eső megyek a híd alá, ott még pecázni is lehet.

Felmarkolom hát a pergető botokat, felnyergelem a bringát, és irány patak. Nincs szerencsém. Pont a hídig érek el, mikor leszakad az ég. Hát akkor horgászok a híd alatt... A víz ahogy vártam elég zavaros, és magas.
Halat fogni szinte semmi esélyem sincs, de azért csak úgy becsületből dobálni kezdek.

Egy negyed óra múlva végre csillapodik az eső intenzitása, majd még öt perc és eláll. Kibújok híd alól és elindulok lefelé. Csak a nagyobb kitaposott helyeken állok meg, a vizes gazban nem akarok sokat keveregni. Kapás persze nincs. Ahogy ott állok és dobálok, egyszer csak elkezd egy hordalékosabb lenni a víz. Mindenféle hínár, és gazcsomókat hoz a víz. A színe is kezd megváltozni. Az eddig tejeskávéra hasonlító szín lassan kezd átmenni sötét szürkébe, szinte feketébe. Jókorát dörög mögöttem az ég, és újra elkezd szemerkélni az eső. Hazáig nem érnék el, spuri vissza a híd alá! Éppen vissza érek, mire komolyabban rákezd. Hát ez nem az én napom.... Közben látom, hogy nem csak színe változott a víznek, de hirtelen fel is szaladt vagy 30cm-ert.

Unalmamban nekiálltam a híd alatt indenféle csalikat tesztelni. Saját készítésű wobblereket, amiket eddig csak a fürdőkádban próbáltam ki. Az első egy kis Slider utánzat. Haláli jól mozog. Ezt még mindenképpen tesztelnem kell normál körülmények között is.

 

 A második egy bébi kárász. Süllyedő nagyon erős vertésű csali. Ez is tetszik. Egy darabig még dobálgatom, élvezem ahogy szinte szétveri a bot spiccét.

A harmadik egy kis bodorkaszerűség. Ez csali is szépen veret, de érezhetően sokkal finomabban, mint a bébi kárász. Kipróbálásra érdemes csali mind a három.

Közben a víz kezd apadni, és a színe is újra inkább a tejeskávéra hasonlít. Az eső is elállt. Lefényképezem még az éppen megjelenő szivárványt, és elindulok hazafelé.

Otthon kitervelem magamban, hogy másnap kimegyek. Mivel biztos vagyok benne, hogy letisztulni nem fog a víz, ezért békéshalazást tervezek. Igen ám, csakhogy reggelre megjött a sok felhő mellé a szélvihar is. Semmi kedvem nincs megfagyni a metsző északi szélben. Még jó, hogy már nyár van... Délig bírom cérnával. Kinézek az ablakon, még mindig fúj. Nem érdekel kimegyek! Keverek gyorsan egy kis etetnivalót, aztán irány a víz. A szél miatt, most robogóval megyek. Válogathatok a helyek között, ebben az ítéletidőben senki nincs kint rajtam kívül. Keresek egy szép kitaposott helyet, beetetek, és szétnyitom az egyetlen matchbotomat amivel készültem. Kenyér a horgon, jöhettek halak! De nem jönnek.

Kínkesevesen indul a peca. Már majd egy órája ülök ott amikor végre beugrik egy kárász. De legalább a szákolós fajtából. Várom folytatást, hiszen az ezüstkárász rajban jár, de úgy látszik kifogtam a patak egyetlen magányos halát.

Közben váltogatom a csalit. Kenyér, majd kukorica, majd újra kenyér.... Hát igen élő csali kellene, de az nincs. Kb. húsz percenként azért fogok egy halat. Egy kisebb bodorka, majd nem sokkal utána egy nagyobb. Egy karika keszeg, aztán egy kárász.

Bámit csinálok a kapások intenzítása nem nő. Időnként egy-egy hal, majd hosszú szünetek. Nem is értem miért kínzom még magamat. Már a pakoláson gondolkozok amikor megint beugrik egy kárász. Majd utána még egy. Akkor még maradok egy kicsit...

 

 Utána csend. Ráadásul még fázok is. Már megint a pakolás gondolatával játszadozok magamban, amikor elmerül az úszóm. Bevágnák de nincs rá idő. Hirtelen a vízig hajlik a bot vége, és felsír a fék! Na ez valami nagy lesz! Ellentmondást nem tűrő erővel tépi a dobról a zsinórt, majd egy 20m után végre megáll.

Helyben forgolódik egy darabig, majd elindul vissza felém. Az izgalomtól remeg a lábam. Csak legyen meg! Érzem, hogy még nem én irányítok. Jól érzem, mert a halam újat gondolva ismét vágtázik egyet a folyásnak lefelé. Éppen a nád előtt tudom megállítani. Ez meleg volt... Ismét előttem kevereg. Már látom mi az. Gyönyörű ponty. Párszor még kitör, de aztán elkészül az erejével. Alig bírom a sodrásban a holtfáradt halat is megtartani. Aztán harmadszorra sikerül megszákolnom. Megvagy!

Gyorsan lefényképezem, majd elindulok vele vissza vízhez. Mindenképpen vissza akarom engedni. Egyrészt a tilalom tart még, másrészt egy ilyen gyönyörű jószágnak a vízben a helye.

Boldogan pakolok össze. Hát mégiscsak megérte ma kijönni!