Egy fél nap peca

Megjött végre az enyhülés, itt az igazi tavasz.  Igazi márciusi időjárás lett mire pihenős lettem. Azok a sokat emlegetett "márciusi szelek" is feltámadtak, de sajnos rossz irányból. Erős időnként már szinte viharos déli szél fújt aznap is amikor végre ráértem horgászni egyet. Pátkára mentem a békéshalakat zaklatni. A terv már vagy egy hete készen állt. Pátkán a Boros gát elejére fogok menni, és matchbottal aprítom az ezüstkárászokat, és a dévéreket. Két nappal a peca előtt jött az első kellemetlen meglepetés. Nem kaptam a boltban a kedvenc etetőanyagomat. Fekete Timárt akartam venni, de nem volt. A boltos haver ajánlott helyette egy másik kaját. Mivel nem volt kedvem más helyre is bemenni hallgattam rá. Pinkit sem kaptam, így dupla adag csonit vettem. Hát horgászbolt az ilyen?

Aztán végre elérkezett a peca napja. Igen ám, de az ember dolgai ritkán alakulnak úgy ahogyan azt szeretné... A 10 órára tervezett indulásból déli 12 lett. Mire kiértem tetthelyre már fél egy is elmúlt. Persze a bot sincs megszerelve, így aztán kezdhettem dolgot rögtön ezzel. Egy finom match pálcát szereltem, test nélküli, önsúlyos úszóval. Elég kemény szembeszél fújt, de a finom Nevis Mantaray-nak ez nem akadály.
Bekevertem az etetőanyagot, és tettem hozzá jó egy marék csontit is. Bedobtam az úszómat a fák elé egy olyan 3m-re. Elkezdtem etetni. Na ekkor jött a következő bosszúság. Az ismeretlen etetőanyag megtréfált. Annyira nem tapadt még túlvizezve sem, hogy szinte minden gombóc, még a célbaérés előtt szétesett, és az úszóm előtt olyan két méterrel ért vizet. Akkor még a pokolba kívántam ezt az etetőanyagot, de később kiderült, hogy annak ellenére, hogy nem tapad jó kaja. De ne szaladjunk előre... Mindenesetre azt megjegyeztem, hogyha újra ezt a kaját fogom használni akkor valami tapadást elősegítő adalékanyag nem árt majd hozzá. Szóval álltam és vártam, hogy jöjjenek a halak. Fél óra múlva kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy nem csak én nem szeretem a déli szelet, a halak se lelkesednek érte, és a vele járó csökkenő légnyomásért. 45 perc meddő várakozás után végre elmerült az úszóm. Kárászt sejtettem a horgon, de hatalmas meglepetésként egy gyönyörű vörösszárnyú keszeget fogtam. A kötelező fénykép után a szokásosnál is kíméletesebben engedtem vissza. Talákozzunk egy hónap múlva az UL. pergetőm horgán!

Mivel több érdeklődő nem akadt, megszereltem feederbotot is. Ezen nem cifráztam. Jókora 6-os horgot kötöttem, amire vagy 10 szem csonti került. Nehogy már tenyeres keszegekkel kelljen bajlódnom! Megint kezdtem unatkozni. Időnként ugyan volt egy-egy kapásom, de csak kisebb-nagyobb bodorkákat fogtam.

Időközben "szomszédom" is lett. Egy másik spori telepedett mellém. Ő is matchbottal horgászta volna meg a fák tövét, de a szél miatt inkább csak bosszankodott. Az enyémnél jóval keményebb matchbotjával nehezen tudott pontosakat dobni. A kiszemelt helyet jól megetette, de egy órányi szenvedés után megelégelve a dolgot összepakolt. Közben nálam időnként megjelent egy-két hal. Fogtam két dévérkeszeget, és egy kárászt. A második kárászom a merítő előtt lefordult. A feederboton is volt egy gyönyörű görbítős kapás, de sajnos a hal lemaradt valahol útközben.

Mint írtam a "szomszédom" hamar megunta, így ott mardt nekem az etetése, mikor továbbállt. Gondoltam kihasználom a dolgot. A feederbot szerelékét rádobtam az etetésére. Kb. húsz perc múlva egy maszatolós kapás végén egy elég szerényke görbítésre bevágtam. Keményen ült a bevágás, először meg is ijedtem, hogy lekadtam, de hamar kiderült, hogy hal van a horgomon. Az első idei pontyocska. Túl nagy erő nem volt még benne, így aztán hamar a merítőben végezte.

Gyorsan vissza is dobtam ugyanoda. Közben matchboton is egyre több kapásom volt. Sajnos a legtöbbször apró bodorkák voltak a tettesek. Időnként jött egy-egy szebb bodri is, és beköszönt még egy kárász is. Nagyon sok kapást rontottam, de szerintem nem bennem volt a hiba. A kis bodorkáknak sokszor még a 16-os horgon felkínált 3 szem csonti is sok volt.

Egy darabig még tűrtem a sikertelenséget, aztán elég volt! Bár lett volna még időm, abbahagytam. Pakolás!

 Így a végén, kicsit visszatérnék az etetőanyagra. A "szomszédom", az én kedvenc etetőanyagommal etetett, és nem volt egyetlen kapása sem. Az "új anyag" viszont jól vizsgázott. A fűszeres illatú finomszemcsés etetőanyag, legalább adott halat. Persze mondhatnánk azt is, hogy ugye a ponty a másik etetésről jött. Ez igaz, de kosárban az én kajám volt....

Mindent összevetve, első pecának nem volt rossz! Egy igazán kuka napon is sikerült halakat fognom, még egy pontyot is. Remélem a folytatás még jobb lesz!