Másnap...

A tegnapi szezonkezdő peca után ma délelőttre is kimenőt kaptam, egy kis dobálgatásra.
Mivel mára még nagyobb szelet jósoltak, helyszínt változtattam, ma Dinnyésre mentem. A kikötőben ért a hajnal. A kis sügerező mellé ma vittem egy csukázót is. Reggel volt pár rablás a kikötőben, ki tudja mik lehettek... Ugyanis kapás egy szál se volt. Próbáltam itt, próbáltam ott, de semmi. Elég kellemetlen volt, hogy mindenhol hínáros, vagy algás volt fenék, így tulajdonképpen a wobbler volt az egyetlen műcsali amit normálisan el lehetett húzni. Közben megérkezett a beígért szél is, ami nem könnyítette meg a dolgomat.

Már éppen kezdtem teljesen elcsüggedni amikor egy víz alá süllyedt csónak alól az apró kis plasztiknak odavágott egy kisebb balin. Nem volt nagy hal, de becsülethalnak jó....

Ezen fellelkesülve még egy elsüllyedt csónakot körbedobáltam. Volt is két tétova kapásom, de egyik sem lett meg. Dobálgattam aztán mindenfelé, de hiába. Bosszantó volt, hogy se egy kis vörös, se egy sügér, semmi. Mérgemben itt össze is pakoltam, és átmentem a kikötő előtti kotrásra.

A sügerezőt itt sem nagyon piszkálták a halak. Fogtam hát csukázót, és azzal kezdtem el dobálni. A szél miatt egy jól dobható csali kellett, így került fel az egyik kedvencem a Salnmo Frisky GT. Első dobás. Próbálom minél mélyebbre küldeni a tört csőrű wobblerem. Talán öt métert jött a víz alatt amikor egyértelmű kapás. Megvan. Nem nagy hal, de csuka.

Lelkesen dobálok tovább. Két apró kopp után az egyik bedobásomnál látom, hogy egy csuka követi a műhalamat. Na talán lesz valami! Hát nem! Még fél órát erőlködök, aztán feladom. Irány haza!
Ez volt tehát második horgászatom története a tavon. Lesz még...