Kárászok a Velencei tóból

Ma végre ismét horgászni mehettem. Tegnap még pont időben kaptam a fülest, hogy az egyik kikötőbe szépen beálltak a kárászok. Így aztán az eredeti terveimet feladva, a kikötői kárászokra készültem. Két botot szereltem fel. Az egyik egy 6m-es spiccbot, a másik egy match. Egyszerű feltolós úszóval szereltem fel mindkét botot. A spiccbotnál érintőre állítottam az eresztéket, a match-nél az előkét fenékre fektettem.

 Hajnalban érkeztem a tóhoz. Gyorsan szereltem, etettem. Elsőként spiccbottal próbálkoztam, de hamar feladtam, ugyanis nagy csend honolt. Bedobtam hát a spiccbot helyére match pálcikát, azt legalább kényelmesen le tudtam tenni. Még mindig semmi. Újra megcseréltem a két pálcát, megint a spiccbottal dobáltam. Hopp kapás! Meg is akasztottam a halamat ami egy kisebb 30 dekás ezüstkárász volt, amíg a szákolás előtt le nem fordult. Hát ez elment... Hiába dobálok tovább, semmi. Ismét a matchbot után nyúlok. Bedobok, és leteszem botot. Kicsit elbambulok, mire visszanézek úszóra nincs helyén. Bevágok, szerencsém van, megvan a hal. Szép kárász forgolódik előttem. Gyorsan alátolom a merítőt, nehogy ő is meglépjen. 

Bizakodva lendítem be az úszómat helyére. Talán lesz valami! De megint tévedtem. Hosszú szünet következett. Már kezdtem megunni a várakozást amikor váratlanul kiemelkedik az úszóm. Még egy ezüstkárász a horgon. De milyen szép! Jól védekezik, de ő is merítőmben köt ki hamarosan.

Megint hosszú szünet....  Mire elunnám dolgot megint egy emelős kapás után egy dévérkeszeg pacsál előttem. Nem sokkal később egy bodorka is tiszteletét teszi a horgomon, de utána ismét beköszön a bosszantó csend. Már szinte a pakoláson töröm a fejem amikor, a szemem sarkából látom, hogy az úszóm egyre sietősebben oldalaz a víz tetején. Hopp kapás! Bevágok de nem akad meg. Visszadobok ugyanoda, és szinte egy percen belül újabb szép ezüstkárászt akasztok. 

Az újabb halfogás felvillanyoz, úgy döntöttem maradok még. Jól tettem! Most nincsen szünet. Egyik kapás jön a másik után, és szebbnél szebb kárászokat terelgetek a szákom fölé. Kezdem jól érezni magam. Két halam el is megy menet közben, de ezen már nem bánkódok.

Aztán hirtelen vége. Hiába rakok fel friss csalit, nincs több érdeklődő. Ennyit tartogatott nekem mára a tó.

Hat kárászt, egy dévért, és egy bodorkát sikerült fognom. Bár a várt kárászinvázió elmaradt, igazán szép halakat sikerült fognom. A öt legnagyobb kárász mind 30cm feletti volt, és az egyik elérte 33cm-ert. Nem lehet okom panaszra.

Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy ez a mai egy jeles, és egyben különleges alkalom volt. Egy-két hét és ezeknek a halaknak nyoma sem lesz. Eltűnnek a kikötőből, mint a kámfor, mintha sose léteztek volna...