Nincs szerencsém...

A napokban megejtettem az első békés halas pecát a Gaja patakon. Jó hírek érkeztek az alsó szakaszról, így szinte biztos voltam benne, hogy szépen foghatok. Hát a dolgok kicsit másképpen alakultak...
Ilyenkor tavasszal a vízállás igen szeszélyesen tud alakulni, és ez egyáltalán nem az időjárásnak köszönhető. Az olvadt hólé már régen elfolyt, más okozza a változatos vízállást. A patak mentén két nagy halastó rendszer is található, és tavasszal gőzerővel folynak a kihelyezési munkálatok. Telelőket, és tavakat engednek le, míg más tavakat feltöltenek. Ez okozza, hogy egyik nap magas, zavaros, iszapos lé folyik a patakban, majd aztán másnap már letisztulva, jóval kevesebb víz csordogál a mederben. A halak étvágya is a vízzel együtt változik.
Egy szerdai hajnalt választottam az indulásra. Van egy kedvenc helyem, amit mindenképpen meg akartam csípni. Ez sikerült is. Egy match és egy pickerbottal készültem. Még előző este otthon bekevertem egy kis fekete Timár Ponty-Kárász etetőanyagot, amibe egy két marék csemege kukoricát is dobtam. Kiérkezéskor még egy marék csonti hozzá, és már repültek is a gombócok. Hajnalban nem számítottam nagy mozgásra, érkezésemkor nyomokban deres volt a fű. Beélesítettem mindkét botot és vártam...

Mondom vártam.... még mindig vártam.... egy óra múlva volt pár kisebb piszkálásom csontira, de láthatóan nagyon apró halak lehettek. Egészen délelőtt tíz óráig bírtam idegekkel, aztán a helyváltoztatás mellett döntöttem. Begyalogoltam egészen a Gaja-Nádor összefolyásig. A túloldalon már ültek páran, eredmény nélkül. A beszélgetésekből kiderült, hogy egy nappal ezelőtt, mindenki fogta a halat. Pontyot, kárászt. Csakhogy egy nappal ezelőtt vagy tíz centivel magasabb volt a víz, és zavarosabb is volt. Nem túl jó előjelek... Közben összekészültem az új helyemen is a botokkal, be is dobáltam. A pickert a Nádor oldalra hintettem be, a match a Gaja oldalra került.

Talán két perce várakozhattam amikor a pickerbot spicce elkezdett rángatózni. HAL! Gyorsan bevágtam és már húztam is kifelé a nap első halát, egy kapitálisnak még véletlenül sem nevezhető küszt.

Visszadobtam, hátha akad még valami. Éppen, hogy megpihent a botom az ágason, amikor újabb vad rángatós kapás. Bevágtam, és megfogtam a nap legkisebb halát, ami egy kis vörösszárnyú keszeg volt.

Úgy döntöttem, hogy nem akarok az apróságokkal játszadozni, ezért csalit váltottam, a csonti helyére, giliszta került. Így már az apróságok békén hagytak, de egy jó darabig minden más is. Talán 45 perce ülhettem az új helyemen amikor a picker spicce ismét jelzett. Kárász volt a horgomon. Nem túl nagy, de végre kárász.

Pár perccel később az addig hallgató Matchbot úszójával is elindult valami hal. Hasonló méretű kárász volt a tettes.

Ekkor azt hittem, hogy, végre beindul a dolog, de tévedtem. Hosszú eseménytelen órák következtek. Pár apró maszatolás, a pickeren, de ennyi. Mikor már nagyon kezdtem volna unni a dolgot matchbot úszója elkezdett szánkázni a víz tetején oldalra. Bevágtam és megakasztottam a nap legnagyobb kárászát, ami verte a fél kilót.

Rá pár percre a pickeren is volt jelentkező. Egy kisebb pontyocska kívánta meg a gilisztát.

Időközben a túlpartra egyre több horgász érkezett, és bizony egyre kevesebb helyet hagytak nekem. Halat senki nem fogott, viszont tojásgránát méretű etetőkosaraikkal, szépen szétbombázták a vizet. Sajnos nálam is újra beütött az unalom. Kapás nulla, vagy két órán keresztül.
Elkezdtem pakolni. már majdnem végeztem vele, amikor szemben az egyik sporitól nagy csobogás. Hoppá egy méretes ponty. Úgy látszik tényleg vannak itt ilyenek...

Szóval ennyi volt az első békés halas próbálkozásom. Amennyire nincsen szerencsém kifogtam azt a napot amikor semmi nem evett. Ami vigasztalhatna, az az a tény, hogy így is én fogtam a legtöbb halat, de ez nem vigasztal. Talán legközelebb! Bár amennyire nekem nincsen szerencsém, addigra talán ki is szárad a patak...