Ultralight pergetőbottal a patakparton

Az utóbbi időben szinte minden szabadidőmet a kedvenc patakom partján töltöm. Nem viszek magammal mást, csak egyetlen UL pergető botot. Egy ilyen kis vízre nem illenek a durung pálcák, a tenyérnyi vasak, és wobblerek. Mi a célhal? Na ez a legszebb. Egy ilyen kis vízen akkor jár el helyesen az ember, ha nem tervez előre. Jön ami jön. Foghatok domolykótól a süllőig bármit, sőt ha elég apró csalikkal horgászok, akár békés halakat is. Most három, egymás utáni, pár órás élményemet fogom összefoglalni. Mindegyiknek megvan a maga szépsége.

Hajnali süllő...

Kibírhatatlan nappali meleg van a napokban, ezért csak egy hajnali, gyors pecát terveztem. Egy ismert szakaszra indultam, tehát itt kivételesen tudtam, hogy milyen halakara számíthatok. Van ezen a szakaszon süllős, és domolykós pálya is. Ezt a két halfajt vettem célba. Elsőként azt a helyet szemeltem ki, ahol már több süllőt is sikerült fognom. Tudtam, hogy a kánikulai napokon csak a napkelte utáni fél, max 1 órában lehet kapásom. Utána estig csend. Szóval már napkelte előtt beélesített cuccal vártam a hivatalos horgászidő kezdetét. Mekkora marhaság ez a napkeltétől napnyugtáig dolog.... Szóval kivártam az időt, és már csobbant is a kis gumihal. Nagyon bíztam az első pár dobásban, de hiába. Süket maradt a víz. Úgy döntöttem csalit cserélek. A gumihal helyére, egy nimfát tűztem. Dobás, semmi. Még egy, megint semmi. Talán ma nem esztek? Aztán a sokadik dobásnál végre érzem az ismerős süllős koppintást. Talán csak a süllőnek van ilyen határozott ütése. Szinte belependült a pálca. Nem is vackoltam, bevágtam. Ismerős fejrázós védekezés volt a válasz. 38cm-es süllő próbált meg szabadulni a horgomtól. Nem sikerült neki, hamarosan a merítőben pihegett.

Dobáltam még tovább, de itt több süllő nem jelentkezett. Elindultam más helyeket is megdobálni. Írhatnák itt oldalakat a nagy semmiről, de nem fogok. Egyetlen rontott kapás, ennyi történt még. Megjött az igazi meleg és beállt a szokásos nappali csend. A domik sem mocorogtak, így hamar véget vetettem a mókának....


Vad szakaszokon

Újabb nap, újabb remények. Ezen a napon a patak, egy alig látogatott, felső részére indultam. Nem voltam itt már jó régen, így nem is tudtam, hogy mire számíthatok. Annyira emlékeztem, hogy a patak itt még egészen keskeny, és vadregényes. Szinte végig nagy fák szegélyezik, és itt-ott kőrakások, kisebb csobogók tarkítják. Él itt mindenféle halfaj, de igazán a domolykónak kedvez a terep. A kiszemelt hídnál leparkoltam az öreg Suzukit. Felmentem hídra körülnézni. Hát a látvány nem volt túl bíztató...

 

 Nem sok víz jött fentről. Elindultam a hídtól lefelé. Tudtam, hogy egy 500 méterrel lejjebb van egy befolyó, az alatt talán jobb lesz. A híd alatt pár méterrel találtam egy kisebb gödröt. Ha már itt vagyok megdobálom...
Apró kis plasztik csalival próbálkoztam, hátha van sügér. Több ronott kapás után aztán meg is fogtam az első halamat. Hát nem azt, amire számítottam....

Tenyeres ezüstkárász volt a tettes. Több kapásom itt nem volt, így elindultam lefelé. A már említett befolyóig nem volt több normális hely. A befolyóhoz megérkezve láttam, hogy itt már zajlik az élet. A patak tiszta vize itt keverdett össze a csatorna kissé zavarosabb vizével.

A befolyó alatti első gödörnél rögtön meg is álltam. Első dobásra mindjárt kapás. Még láttam is a halat. Kisebb domolykó csipkdte meg a gumit. Ezt eljátszottuk még vagy háromszor, de ennyi.... A következő hely talán 60m-el lejjebb volt. Hely? Na jó ez túlzás. Valamikor régen itt kitaposott helyek voltak, most mindenütt csak nyakig érő gaz. Láthatóan jó régóta nem járt erre senki, amit nem is bántam. Váltogattam az apró csalikat. Hol apró wobbler került a kis kapocsba, hol meg valamilyen plasztik csoda. Wobblerre volt több akcióm is, de láthatóan aznap a domolykók kimondottan passzívak, és hihetetlenül óvatosak voltak.

Ahogy mentem lefelé sorra jöttek kisebb, csobogók, vízbe dőlt fák, igazi vadvíznél jártam. Több rontott domolykóakció után, aztán egy kis twisterrel megakasztottam az itteni első halamat. Hát mit mondjak, volt meglepetés....

 

 Apró kis ponty kívánta meg a kis gumit. Ezek után már meg sem lepődtem, hogy a csendesebb részeken folyamatosan békés halak kapták el a kis plasztikokat.

  

Bosszantóan sok domolykót láttam, és talán még bosszantóbb volt, hogy nem tudtam megfogni őket. Feljöttek a beeső wobblerre de nem vették le. Követték a húzottat néha, de nem kapták el. Végre az egyik kisebb csobogónál aztán egy újabb halfajt sikerült kipipálnom. Kisebb süllő vágott oda a csalimnak.

Már elég mélyen bent jártam a rengetegben, amikor újabb domigyanús pálya következett. Kíváncsiságból itt egy twisterrel kezdtem a wobblerek helyett. harmadik dobásra aztán határozott ütögetések, és igen! Végre megvan az első domi!

Nem egy óriás, de domolykó. Párat még dobtam, de nem volt több akcióm. Messze jártam már a kocsitól, és kibírhatatlan meleg lett. Úgy döntöttem mára ennyi elég volt. gyönyörű helyen jártam, de nagyon finnyás domolykókkal találkoztam. Szerintem ide visszajövök még....

Estefelé...

Továbbra is kitartott a meleg, így csak egy gyors esti bevetést terveztem. Este fél hét körül indultam a patak egy közeli részére. A nagyobb fák árnyékában ilyenkor már talán kibírhatóbb a meleg. A múltkori dolog motoszkált fejemben. Az, hogy a domolykó a wobblert maximum lekövette, de a twistert simán elkapta. Itt is vannak domolykók, de ez egy agyonhorgászott szakasz. Többször próbáltam már itt domolykót fogni, de nem könnyű dolog. A kicsiket be lehet még néha csapni, de a nagyobbak hiperóvatosak. A múltkori nyerő twisterrel kezdtem. Hátha itt is szereti a domi. Már az első pár dobása volt akcióm, de kicsik voltak a halak  az 5,1cm-es csalihoz. Kicsivel lejjebb mentem. Itt is eleinte kisebb kapásaim voltak, de ezek csak csak csipkedték a twister farkát. Aztán az egyik hosszabb dobás után a bevontatás első méterén bumm!  Hú ezt elbambultam. Húztam tovább a gumit és  megint! Hopp, ez megvan! Párat nyöszörgött a fék is, de viszonylag hamar elbántam a halammal. 35cm-es domolykó volt a vendégem egy-két kép erejéig.

Miután elengedtem a halamat, dobáltam még egy darabig. Volt is pár rontott kapásom, csak remélni tudom, hogy apróságok voltak. Vészesen közeledett az este, így elindultam a süllők után nézni. Napnyugtáig dobáltam, de egyetlen kisebb ütésen kívül semmi.... Ezt az egy halat szánta nekem aznapra a patak, de így is boldogan mentem haza.

Vissza a múltba

Gyerek koromból az első horgászélményemet sose fogom elfelejteni. Édesapám egyik barátja vitt ki minket Sárszenmihályra. Előtte azt se tudtam mit jelent az, hogy horgászat. A felszerelést is úgy kaptuk kölcsön. Nekem egy réges régi tároló orsós bot jutott. Akkor fogtam életemben először ilyen felszerelést a kezembe. Később aztán már saját bottal és orsóval kergettem a halakat. Természetesen ezeken már, az akkori slágerorsók feszítettek. Az első Germina orsómat nagyon sokáig használtam, igen eredményesen...

Na igen, de hogy jön ide ez múltba révedés?

Ebben hónapban egy horgászboltban vásárolgattam éppen. Egy barátom az egyik itteni eladó. Tudta, hogy egy ideje játszadozok a gondolattal, hogy kipróbálok egy legyező orsót a matchbotomon. A legyezó orsók ára tartott eddig vissza egy ilyen próbától. Egyszer csak a kezembe nyomott valamit "na ezt nézd meg" felszólítással. Egy halálosan egyszerű tároló orsót adott a kezembe. Utoljára gyerek koromban láttam ilyet, illetve hasonlót, mert ugyebár azok fémből voltak. Ennek a legtöbb alkatrésze műanyag, és a Gold Star márkanév sem a kedvencem. Viszont az ára, mindösszesen egy darab ezres volt. Na ennyit megér, még ha egy peca után kukában végzi, akkor is.... Közben végigondoltam is, hogy ez egy annyira egyszerű szerkezet, hogy tulajdonképpen nincs is igazán hibalehetőség, akármilyen gagyi is az egész szerkezet. Fék nincs ami letapadna, nincsenek rozsdásódó csapágyak, gyenge minőségű fogaskerekek. Egy szó mint száz, a nem is olyan kis csomagban ott lapított az új szerzeményem, egy tároló orsó. Otthol fel is próbáltam a kedvenc pontyos matchbotomra. Tekertem rá némi zsineget is. Csak, hogy teljes legyen a "retró fíling" egy feltolós úszóval szereltem meg. Mehetek horgászni....

A próba váratott magára pár hetet, mert ha pergetve is lehet fogni halat, nehezen veszem rá magamat egy békéshalas pecára. Aztán eljött a kuka meleg, és a békéshalazás ideje. Egy hajnalban Pátkára mentem a gyerekekkel. A tároló orsós pálca ott virított a botzsákban. Magamnak nem is vittem más botot, hiszen a gyerekeket is felügyelni kellett. Az első pár bedobásnál felidéztem a gyerekkori emlékeket. Zsinórt a bothoz fogni, a kellő mennyiséget lehúzni, és mehet a dobás. Elsőre rövid. Másodszorra az irány nem jó. Hát igen ezt gyakorolni kell.... Egy pontyos etetésen osztoztam a kisebbik fiammal. Ő természetesen egy "normális" matchbotos szerelékkel horgászott. Csemege kukoricával kezdtem. Jött is pár dévér, és bodorka. A tároló orsóról tudni kell, hogy itt nincs semilyen áttétel. Ilyen kisebb halaknál kissé zavaró volt, hogy túl sokat kell az orsót tekergetni. Talán mellényúltam?

Csalit váltottam. A csemege kukorica helyett nagyobb szemű kukorica került a horogra. Hosszas várakozás után az úszómat feltolta valami, sőt még el is fektette. Hopp egy szebb kárász. Bő fél kilós jószág volt. Annyira megörültem neki, hogy le se fényképeztem, úgy engedtem vissza. Jött még vagy négy társa is a kárászomnak. Ekkora halaknál már tetszett a kis tárolóorsóm viselkedése. A dobások is egyre jobban mentek vele. Sajnos nagy roham nem ért minket a halak részéről. Nem ettek igazán. A gyerekek is csupán két méret alatti pontyot, pár kárászt, és dévért fogtak. Itt ennél sokkal jobb békéshal állomány él....

 Már éppen a hazamenetel gondolatával játszadoztam, amikor elmerült az úszóm. A bevágás után végre rendesebb ellenállásba ütköztem. Kézzel fékezve a dobot, adagoltam a halamnak a zsinórt. Hamar kiderült, hogy egy nem sokkal méret feletti nyurgaponty kívánta meg a kukoricámat. Az új kis szerzeményemmel élveztem a fárasztás minden pillanatát. Nem tudom leírni rendesen, de valahogy úgy éreztem, hogy sokkal közvetlenebb a kapcsolat a kezem és hal között, mint egy rendes peremfutó orsónál. Hamarosan aztán meg is szákoltam a fáradt ellenfelemet. A kötelező fényképek után boldogan engedtem útjára.....

Ez a nap nem tartogatott nekem több élményt, de mégis boldogan mentem haza.
Így utólag végigondolva, "azok a régi jó dolgok" bizony akár ma is használhatók. A tároló orsó, a feltolós úszó, a főtt kukoricás etetés, stb... Mindezek finomítva, mind a mai napig eredményesen alkalmazhatók.
Remélem, hogy legközelebb sikerül még több halat fognom. Ígérem, hogy beszámolok róla, ha így lesz....

Pergetnek a gyerekek....

Az idén végre kapható olyan megyei gyerekjegy, amivel a gyerekeim már legálisan is pergethetnek. Egyszer egy kis csatornán már belekóstoltak a pergetésbe. Apró sügereket fogtunk, nagyon élvezték. Azóta is rágták a fülem, hogy ők pergetni akarnak. Ráadásként, tavaly elkísértek egy őszi pergetős pecára is, amikoris sikerült kivarázsolnom a halottnak tűnő vízből egy 62cm-es csukát. Na ez volt végső lökés.....

Szóval az idén már adott a lehetőség, hogy a srácaim megtanuljanak komolyabban pergetni. Egy vasárnap délután aztán fogtuk a horgászmotyót, és leugrottunk a patak hozzánk közeli részére. Csak egyetlen UL. pálcát vittünk, azzal horgászott a két gyerek felváltva. Sajnos idénre a sügér egyszerűen eltűnt a patakból. Kisebb csukákban, süllőkben bízhattunk. Én titokban reménykedtem kisebb domolykókban is.
Az első horgászhelyünkön összedugtam a pálcát, és egy egészen kicsi twistert kötöttem fel rá. A kisebbik Dávid  fiam kezdte a pergetést. Rögtön első dobásra akasztott is valamit, de elfelejtett bevágni neki, így a hal elment. Második dobásra aztán megint kapás. Ennél már résen volt. Apró csuka volt a tettes.

Átadta a botot a nagyobbik Norbi fiamnak. Talán harmadik dobásra ő is megfogta az első legálisan pergetett halát. Hasonló apró csuka volt, mint a másik.

Innentől halanként felváltva horgásztak. Sok sok hal megúszta a kalandot, mert a srácok még nem profik. Sok kapást elhibáztak. Úgy gondolom ez nem baj, ebből is tanulnak. Jó volt látni, hogy élvezik a dolgot. Fejenként 5 apróságot sikerült fogniuk, sajnos, csak kiscsukákat

Amit sajnálok, hogy a kis domolykók elkerültek minket. Azóta sem találom őket. Miután ezen a részen elfogytak a helyek, próbáltam őket a pergetés egy magasabb szintjébe beavatni, a süllőzésbe. Felvittem őket a süllős pályára. Sajnos aznap a süllők nem akartak aktívak lenni. A legjobb helyen sem volt egy kósza ütésük sem. Minden azért nem jöhet össze...
Úgy érzem, hogy a gyerekeket, is ugyanúgy elvarázsolta a pergetés, mint annak ideje engem. Már kérdezgetik mikor megyünk ki megint? Megyünk, mert a hónap végére profin kell menni a dobásoknak, a csalivezetésnek, mindennek. Meghívást kaptunk az Adonyi holtágra, egy pecanapra. Ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni!

Egy napos csoda

Ha valaki előre szólt volna, hogy mi fog történni velem, nem hiszem el neki...
De mi is történt? Kezdem az elején. A napokban rendesen lehűlt a levegő. Egy hidegfront véget vetett a kánikulának, és szokatlanul hűvős, szeles napok következtek egymás után. Ami a strandolóknak rossz hír, az nekem jó. Talán a hidegfront végre kimozdítja pikkelyes barátaimat az apátiából.

Egy hétköznap délután aztán kimentem a kedvenc patakomra. A hidegfront java már elvonult, csupán az élénk szél, és a  kissé hűvös hőmérsékletű levegő maradt utána. A már lassan szokásos helyemmé váló híd felett kezdtem. Apró wobblert kötöttem a 18 as monofil zsineg végére. Az első pár dobás halat nem adott, csupán néhány apró ütögetést. Kis domik játszottak csalival. Aztán az egyiknek megakadt a horog. Csúnyán kívülről, a szeméhez.

 

 Le is vettem a wobblert.  Felkötöttem helyette egy nagyon kicsi 2,5cm-es twistert. Hamar fogtam is még két apróságot, ez a csali már jobban illett a halak méretéhez.

Éppen azon gondolkoztam, hogy el kellene menni a híd alá, amikor történt valami, ami megváltoztatta a napomat. Egy "helyi erő" éppen hazafelé tartott. Meglátott engem, és úgy gondolta, hogy megáll beszélgetni egy kicsit. Udvarias embernek neveltek a szüleim, így általában "veszem a lapot", és ténylegesen beszélgetek az emberekkel. Természetesen ebben mindig van egy kis hátsó szándék is, ugyanis ilyenkor az emberek néha elkotyogják a lényeget azt, hogy mit és hol lehet fogni. A "kollega" látva, hogy pergetek azt mondta, hogy "miért nem mész fel a befolyóhoz, ott van süllő"? Hittem is, meg nem is a dolgot. Főleg, hogy az alkalmi beszélgetőtársamból, dőlt a pálinkaszag. Még egy hellyel odébb mentem. Elgondolkodva  húzkodtam az üresnek tűnő vízben a kis twisteremet. Megnézzem azt helyet, vagy menjek a nagydomi után?
Annyira a gondolataimba mélyedtem, hogy meglepett a következő kapás. Finoman odaütött valami a twisteremnek, aztán szaladt volna vele tovább, de a bevágásom megállította. Hoppá ez meg egy bodorka.
Életem második pergetve fogott bodorkája...

Közben döntöttem. Megnézem azt a befolyót, hátha...
Odaérve a befolyóhoz csalit cseréltem. A kis twister helyére egy 3,5cm kis gumihal került egy nehezebb 2g-os twisterfejre. Ekkora súly kellett ahhoz, hogy a viszonylag sodrós vízben a gumihalat még éppen le tudjam tenni a fenékre. Első dobás. Átdobtam a kis gumit szembe a csendes vízbe, majd lassú emelésekkel elkezdtem bevontatni. Már előttem járt a sodrásban amikor jött az az igazi süllős koppintás, amikor szinte megpendül a bot vége. Bevágtam, és megvan! Süllő! De milyen szép! Egy kis patakon a 35cm-es süllő már nagynak számít, hát ez a 40-en is túl volt.

Első dobásra... Hát akkor próbálkozzunk még!
Újabb dobás, semmi. Talán a harmadik dobásra aztán ismét éreztem a már ismerős koppintást. Bevágtam. Egy újabb hasonló méretű süllőt fárasztottam.  Ez nem igaz! Nem vagyok itt tíz perce, és két szép süllő!

A következő fél órában aztán két szép süllőm is elment. Egyszerűen nem akadt nekik jól a kis jig. Nem adtam fel. A következő kapás okozója egy kisebb süllő volt. Ez olyan valamivel 30cm feletti volt.

Kitartóan dobáltam a gumihalamat. Ennek meg is volt az eredménye. Még négy tüskéshátút fogtam. Igaz mind méret alatti apróság volt, de jót szórakoztam velük.

Ahogy esteledett aztán megszűntek a kapások. Talán a hűvös felhős idő miatt ettek a süllők inkább nappal. Az biztos, hogy az este, süketnek bizonyult.

Nagyon jó horgásznapot zártam. Régen nem horgásztam ilyen élvezeteset, ennyi süllőt pedig máskor egész évben nem fogok itt a patakon. Ebből a történetből is látszik, hogy a jó információ aranyat ér! Nem árt néha szóba állni, a mások által sokszor lenézett "helyi erőkkel". A mondás szerint minden csoda három napig tart. Hát ez a csoda, egy napos volt. Másnap kimentem ugyanoda. Három kisebb süllőt sikerült fognom, az egész délutános kemény dobálással. Sokat apadt a víz, valószínűleg ez vette el az étvágyukat.
De visszajövök még ide!

Pergetés a kánikulában

A napokban tényleg megjött a nyár. A zivatarok egyenlőre pihenni mentek, a hőmérséklet az egekbe szökött.
Aki ismer engem igazán, az tudja, hogy én a halakkal ellentétben inkább a hideget kedvelem. 20 fok felett izzadok, 30 fok felett, élőhalott vagyok. Ilyenkor csak hajnalban járok ki, és mire a lustább emberek felkelnek, már otthon vagyok. Két szabad hajnalom volt, úgy határoztam, hogy ezt a Gaja patakra pazarlom.

Első hajnal

Négy óra előtt ébreszt a telefonom. Ez van, korán kel a nap. Gyorsan öltözök, pakolok. Indulás!
Hamarosan megérkezek az egyik közeli hídhoz. A híd alatt akarok kezdeni. Apró wobbler a zsinór végén. Kivárom a hivatalos napkeltét és dobok. Rögtön elsőre kapás, de nem akad meg. Visszadobok. Megint üti valami a kis wobblert. Hopp egy kisebb domi...

Sajnos a képek nem sikerültek jól, de ezt akkor nem vettem észre. Dobok egy újat, semmi. Dobálok följebb, lejjebb, de csak ütögetésekig jutok. Már a helyváltoztatás gondolatával játszok amikor végre valami leüti rendesen a kis műhalat. Egy kis csukát sikerült akasztanom a sodrós vízből.

Két hal 20 percen belül. Ez nem rossz kezdés! Itt már hiába dobálok, ezért lejjebb megyek egy kicsivel. Egy sóderpoad mögé dobálom a wobblerem. Szinte minden dobásnál ütögeti a domi, (mert biztos vagyok benne, hogy az), de valamiért óvatos nagyon. Jó sok ideig elszórakozok itt, de hal nem lesz a dologból.
Közeben jön fel nap egyre melebb van. Elindulok felfelé, de látom, hogy a helyi idősebb domolykóhorgász már dobálja azt a pályát amit én akartam. Spiccbottal és szöcskével horgászik. Szinte mindig fog, és haza is viszi a zsákmányt. Kikerülöm az öreget és megállok jóval felette. Dobálok de hiába. Hamar megunom. Mi legyen? Vissza a híd alá! Itt aztán megint szinte folyamatosan ütögeti a wobblerem valami. Mi lehet az?
Egyszer aztán az ütögetés átmegy folyamatos húzásba. Bevágok. Hát amit látok, azt nem akarom elhinni.

Egy valószínűtlenül kicsi ezüstkárász szájában van a műcsali horga. Az idén nem tudom mi van kárászokkal, meg vannak vadulva. Legutóbb egy egészen szépet sikerült fognom apró plasztik műcsalival.

Dobálgatok még a híd alatt, sikerül is még kipiszkálnom egy kis csukát, de ennyi. Elindulok lefelé, be a gaz birodalmába. Kimondottan nehéz a bringát is tolva haladni, és a helyek is messze vannak egymástól. Kapás semmi, a meleg már most borzalmas. Meg is unom. Mire kievickélek bringával együtt a nyakig érő gazból, teljesen leizzadok. Irány haza!


Második hajnal

Másnap aztán egy barátommal ismét a patak partján állok. Elhatároztam, hogy bár a híd alatt kezdek, de nem pazarlok annyi időt erre a helyre, mint előző nap. Hát nincs is miért. Két kapásom van egymás után. Egy kis csuka, és ismét egy, lassan már szokásossá váló ezüstkárász. Mennék felfelé, de kint van megint a helyi erő, ráadásul ma egy barátját is elhozta. Úgy döntöttem okosabb leszek mint előző nap. Lezárom egy oszlophoz a bringát, és belevetem magam a híd alatti gaztengerbe. Így sokkal könnyebb haladni. Az első hely süket. A második is.A harmadik helyen aztán ahogy vezetem wobbleremet a sodrásba valami keményen odaver neki.
Jó domolykót akasztottam, pár pillanatra még a féket is megrecsegtette. De hiába szaladgál, hamar a merítőben végzi.

Gyorsan fényképezem és elengedem, hátha van párja. Nincsen így továbbállok.  Kivel lejjebb felfedezek egy jó részt. Hely nincsen, így csinálok magamnak egy kényelmes beáállót. Itt beszűkül a patak, a sodrás felgyorsul. A magányos öreg domik szeretik az ilyen helyeket. bedobok. Kicsit hagyom, hogy a sodrás lejjebb vigye a műcsalimat aztán elkezdem egészen lassan bevontatni. Talán egy métert jön felém amikor brutális rávágást kapok. Bevágok, és következő pillanatban belém hasít a feismerés. Ez egy "mohos hátú" öreg domi lesz, ha meg bírom fogni. Csak úgy tépi közben az orsóról a zsinórt. Az első pár másodpercben ő az úr. Jó tíz méteres vágta végén tudom megállítani. Visszanyerek valamennyi zsinórt, de még mindig messze van tőlem. Belemegy a nádba, de ki tudom belőle fordítani. Még egyszer próbálkozik, de már nincs elég erő benne. Hamarosan már előttem kever. Nehéz a halat megtartanom a sodrásban. Hatalmas állat.. Nyúlok a merítőért. Türelmetlen vagyok. Még nincs teljesen a előttem a hal, de már elérem a szákkal. Ahogy alámerítek a halnak a sodrás elkapja a merítőt. A hallal együtt egy kézzel nem bírom el. Kifordítja a sodrás kezemből a merítőt, és hal már távozik is szabadon. A wobblerem már nincs a szájában. Elment! Ezt eltoltam!
Csalódottan állok tovább. Egyre melegebb van, és kapás sincs több Lassan visszafordulok a híd felé. Dávid barátom két domolykót fogott. Egy mini méretűt és egy olyan közepeset. Az öregek szerencsére megunták, hogy ma nincs kapás, és hazamentek.

                                                                        A helyi erők

Dobálunk még egy kicsit de aztán a meleg és a kapástalanség hazazavar minket.
Úgy vettem észre, hogy nem csak bennünket embereket zavar a meleg, a domolykók se szeretik mikor ekkora nagy kánikula van. Talán ha hűl egy kicsit az idő, jobban étvágyuknál lesznek...
Remélem az öreg domival nem ez volt az utolósó meccsünk!

Egy kis meteorológia...

A peca mellett van egy mellékes "mániám". Amatőr szinten érdekel a meteorólógia, és mivel olvasni gyerek korom óta nagyon szeretek, elég sokat olvasgattam a témában. Nem akarok én most mindenkit képzett meteorológussá nevelni, de mivel benne vagyunk a zivatarszezon közepében, talán időszerű ezzel foglalkozni egy keveset. Természetesen vannak olyan weboldalak ahol sokkal részletesebb képet kap az akit érdekel téma. Én csak az alap fogalmakat szeretném tisztába tenni. Illetve azt, hogy a  különböző időjárási tényezők milyen hatással vannak pikkelyes barátainkra. Nézzünk hát pár szót, amit sokszor a meteorológusok is használnak, de nem biztos, hogy mindenki érti, hogy pontosan miről is beszélnek...

Ciklon

Alacsony nyomású légörvény. A lényeg, hogy a ciklon közepében a legkisebb a lényomás, onnan kifelé haladva egyre nagyobb. A ciklon záporokat zivatarokat hoz. Minden ciklonnak van egy meleg és egy hidegfrontja.

Anticiklon

Mint ahogy neve is mutatja a ciklon ellentéte. A légynyomás az anticiklon közepén a legmagasabb. Száraz napos idő jellemző az anticiklonok idejére. Záporok és zivatarok esteleg az anticiklon külső peremén fordulhatnak elő.

Mediterrán ciklon

A mediterrán ciklonok orografikus eredetűek, a hullámkeltő tényező esetükben az Alpok hegyvonulata, amely az itt átkelő hideg levegő ciklonális perdületét előidézi.
A kialakuló ciklonok energiáját és fennmaradását viszont a Földközi-tenger hőutánpótlása adja.
Ellentétben a trópusi ciklonokkal, szárazföld fölé érve nem veszítik el energiájukat, sőt energiautánpótlásuknak fontos része a szárazföld hője is, így ezen tekintetben különös átmenetet képeznek a trópusi és mérsékelt övi ciklonok között.
Ezen tényező miatt gyakori az őszi előfordulásuk, ilyenkor jelentős hőtöbblettel bír a kontinens, így hazánk csapadékellátottságában fontos szerepet játszanak a késő őszi esőzések ill. kora téli havazások formájában.
Más évszakban is előfordulhatnak, a többnapos viharos széllel és jelentős mennyiségű csapadékkal kísért időjárási helyzeteknek is részbeni előidézői lehetnek. Középpontjukban a légnyomás akár 990-995 hPa értékre is csökkenhet.
A mérsékelt övi ciklontársaiknál kisebb méretük miatt a légnyomáskülönbség szűk területre terjed ki, ez az oka az időnként általuk előidézett 80km/h feletti szélerősségnek.
Előrejelezhetőségük nagyon nehéz, mivel a szárazföld felett is erősödhetnek, így pályájuk nem egyértelmű, nehezen behatárolható.

Hidegfront

Az a légköri határfelület, amikor a hideg levegő előretör, és a meleg levegőt maga előtt tolva a magasba kényszeríti; a légnyomás a hideg front előtt csökken, mögötte ugrásszerűen emelkedik. A hidegfrontok a legmarkánsabbak a frontok közül. Általában előttük élénk, erős délnyugati szél fúj (a Kárpát-medencében), mögöttük jobbra fordulva a szél a talajon erős, vagy viharos északnyugati szél támad.
A hidegfrontok két fő típusa különböztethető meg attól függően, hogy a frontvonalra merőleges szélkomponensek milyen erősségűek. A két típus között természetesen átmenetek is vannak.

Melegfront

Az a légköri határfelület, amikor a gyorsabb mozgású meleg levegő a lassú mozgású hideg levegő fölé siklik.
A front általában jellegzetes felhőképpel jár, előtte cirrus-os lesz az ég, majd egyre alacsonyabb szinten jelennek meg felhők, és végül csepergő csendes eső kezdődik a vastag felhőtakaróból. Nevével ellentétben a talaj közelében nem hoz felmelegedést, hiszen a felhős csapadékos időben visszaesik a hőmérséklet, éjszaka még köd is képződik. A front távolodásával az esetek nagy részében a közeledő hidegfront előtt erőteljes melegbeáramlás kezdődik. Az ég a melegfront mögött halvány, piszkoskék színűvé válik.

Konvekció

Ez egy nagyon fontos fogalom!
 Konvekció alatt általánosan a folyadékok vagy gázok hő- és nedvesség-transzportját értjük. A meteorológiában ezt kifejezést kifejezetten a hő és a nedvesség vertikális transzportjára használjuk, amely instabil légköri feltételek esetén bekövetkező fel- és leáramlások révén alakul ki. A ~ és a zivatar kifejezéseket gyakran egymással felcserélve használják, noha a zivatar a konvekciónak csak egy adott formája. A Cb-k, tornyos gomolyok, Altocumulus Castellanus felhők mind-mind látható jelei a konvekciónak. A konvekciót nem mindig festik meg a szabad szemmel is jól megfigyelhető különféle felhőformák. Az olyan konvekciót, amely anélkül van jelen, hogy azt bármely felhőforma megjelenítené száraz konvekciónak, míg a felhők révén szabad szemmel is jól figyelemmel kísérhető konvekciót nedves konvekciónak nevezzük.
Úgy érzem ez rész egy kis egyszerűsítésre szorul. A konvektív eseményekre jellemző felhőképek a karfiolra hasonlitó, kis fehér gomolyok. Ezekből alakulhat ki kedvező feltételek mellett, zápor, vagy zivatar. A tudomány mai állása szerint viszont azt előrejelezni nem lehet, hogy pontosan hol és mikor. 

Zápor

 Tipikusan konvektív, azaz erős feláramlással keletkező csapadékforma. Az esőtől az különbözteti meg, hogy jóval nagyobb intenzitású, és egy adott földrajzi helyen rövidebb ideig tart, ami általában a csapadékzóna gyorsabb mozgásának köszönhető. Fejlettebb gomolyfelhőből (Cumulus), tornyos gomolyfelhőből, vagy frontális esőrétegfelhőbe ágyazott konvektív felhőkből eshet. Utóbbi esetben az esőbe záporeső keveredik, amelyet a felszínen hirtelen intenzitás-növekedésként érzünk.

Zivatar

 Elektromos kisüléseket tartalmazó konvektív felhő, amelyből a leépülő fázisban bőséges csapadék is hullhat. Ha tehát egy záporeső folyamán megdördül az ég, akkor biztosan zivatarról beszélünk. A záporesőt okozó felhő továbbfejlődése során alakul ki a zivatarfelhő. A csapadék intenzitása nagyon nagy lehet, viharos széllel, és akár jégesővel is járhat.

Zivatarszezon

Zivatarok kialakulhatnak egészen márciustól akár novemberig is, de legtöbb május második felében, illetve júniusban van. Ezt az időszakot szokták a zivatarszezon jelzővel illetni. Erre az időszakra általában a nem túl heves elektromos tevékebnységgel járó, de nagy mennyiségű csapadékot okozó zivatarok jellemzőek. Persze vannak kivételek. A különböző hidegfrontokhoz kapcsolódva alakulhatnak ki heves zivatarok is amelyek akár vonalba is rendeződhetnek.

(Zivatar) Cella

A konvekció (lásd konvekció) által kialakított olyan egyszerű rendszer, amely egy feláramlásból illetve az azt kompenzáló leáramlásból áll. Tipikus megjelenési formái például a gomolyfelhők, tornyos gomolyfelhők (lásd cumulonimbus), amelyeket - leggyakrabban nyáron - az égre pillantva szabad szemmel is megfigyelhetünk. Az olyan gyakorta előforduló zivatarfelhő típusok, mint például a multicellás zivatarok szintén cellákból tevődnek össze.

Egycellás zivatarok

 Az egycellás zivataroknál az erõs zápor ideje rendszerint elég rövid, nagyritkán jég is hullhat (bár csak kb. borsónyi méretu). E zivatarok megjelenésének pontos helyét, ill. azt, hogy melyik lesz esetleg heves és a heves esemény annak mely részén fordul elõ, nehéz elõre megjósolni, mert ilyen egycellás zivatarok általában frontoktól, ciklonoktól távol jelentkeznek egy adott légtömeg homogén viszonyai között, a napsugárzás által megindított, elszigetelt jellegu konvekció során. Olykor használt másik nevük is innen származik: légtömeg-zivatarok vagy légtömegen belüli zivatarok.Mivel ezeket a kumulonimbuszokat jóformán csak a Nap besugárzásából eredõ meleg feláramlás táplálja, joggal nevezik õket hõzivataroknak is. Mivel ily módon e felhõk élete jóformán a Naptól függ, így érthetõ, hogy az ilyen hõzivatarok rendszerint nyáron, a délután derekára tűnnek fel, amikorra a felszínközeli légréteg már eléggé felmelegedett a hatékony konvekcióhoz. Ebbõl következik, hogy naplementekor már nem nagyon képzõdnek új cellák, ill. utána a meglévõk is gyorsan feloszlanak.

Muticellás zivtarok 

Ezek nem egy, hanem több egymással kapcsolatban lévõ cellából állnak, de egy egységként mozognak. Mindegyik cella a fejlettség más stádiumában van. Míg a csoport egyik oldalán elhalt és elöregedõben lévõ cellák foglalnak helyet, addig a másik oldalon sorra képzõdnek az újak a gust front haladása és a szélnyírás együttes hatására. Tipikus esetben ez jól látható lépcsõzetes felépítést eredményez. Minden cella egy idõre a rendszer domináns tagjává válik, ahogy végighalad életciklusa szakaszain.




Szupercellás zivatar

Olyan nagy kiterjedésű, viszonylag hosszú életű zivatar, melynek magja mezociklont tartalmaz. A mezociklonban, így tehát a felhőben is, igen nagy örvényesség uralkodik és erősek a vertikális áramlások is. A szupercellás zivatar bármelyik heves időjárási eseményt képes produkálni: környezetében a felhőszakadástól a tornádóig akár együttesen is előfordulhat bármelyik említett esemény.

Megpróbáltam a legegyszerűbb leírásokat megtalálni, de nem volt könnyű. Ebből is látható, hogy ez egy igen bonyolult tudományág. Kicsit összfoglalva tehát, minden zápor és zivatar alapja a feláramlás (konvekció). A zivatarfelhő egy kis karfiolra emlékeztető felhőpamacsból alakulhat ki. A zivatarfelhő messziről is jól felismerhető. Magas, és a teteje üllőszerűen szétterül. Jelentős mennyiségű csapadék a multicellás, vagy szupercellás zivatarokból származhat. A szupercella jellemzője, hogy nagy és forog, talán innen ismerhető fel a legkönnyebben. Egy sima zivatarcella rövid életű, egy szupercella sokáig aktív maradhat.

Mi ezeknek a zivataroknak a hatása a halakra?

A zivatarok előtt a feláramlások miatt csökken a légnyomás, ettől a halak szinte teljes apátiába eshetnek. Amikor a zivatar csapadékzónája megérkezik, átveszi a feláramlások helyét a leáramlás, ami miatt növekedik a légnyomás. Ennek hatására a halak aktívvá válnak. Csakhogy a helyzet nem mindig ilyen egyszerű.
A muticellás zivataroknál a légnyomás szinte még meg sem emelkedett, az újabb és újabb feláramlások miatt ismét csökkenni kezd, majd emelkedik. Általában az ilyen napokon inkább a hajnali órákban aktívak a pikkelyes barátaink, a délután szinte teljesen süket lehet. Persze minden szabály alól van kivétel, ez esetben a kirívóbb kivétel a harcsa. Véleményem szerint kihasználja a csökkenő légnyomás miatt apátiába kerülő zsákmányhalak pillanatnyi gyengeségét. Sőt a víhar elvonultával is aktív maradhat, főleg ha a vihar közbeni heves szél jól felkavarta az adott vizet. Egy megáradó patak, vagy akár csak időszakos vízfolyás által szállított beömlő zavaros víz, szinte mágnesként vonza a táplálékhalakat, és velük együtt a harcsát is.

A zivatar, mint veszélyforrás.

A zivatar a hazánkban előforduló legnagyobb veszélyforrást jelentő időjárási jelenség. Mik lehetnek ezek a veszélyforrások?

 1. Villámcsapás. A legközvetlenebb veszélyforrás, főleg a vízparton. Ha még hadonászunk is egy   horgászbottal a vihar alatt, szinte csalogatjuk magunkhoz a villámokat. 

2. A kifutószél. Egy zivatar kifutószele lehet egészen enyhe, de akár viharos erejű is. A szél faágakat törhet le, sőt akár egész fákat is kicsavarhat. Mindenképpen kerüljük vihar idején a fák közelségét. Egyrészt nagyobb a villámcsapás veszélye is, másrészt egy leszakadó faágtól akár súlyos sérüléseket is szerezhetünk. Csónakból horgászva is nagy bajba kerülhetünk a vihar szele miatt. Ha már nem érünk ki biztosan a vihar előtt a kikötőbe, akkor a legjobb valami szélvédett nádöbölben átvészelni a tomboló szelet.

3. A zivatar csapadéka. Ez a csapadék ugye lehet esővíz és jég is. Az esővíz inkább a kisebb vízfolyásokon, patakokon okozhat gondot. Hirtelen villámáradásokat okozhat. Erre mindenképpen érdemes odafigyelni. A jég az már más. Az apróbb borsónyi jeget, még csak-csak elviseli az ember, egy jobb esőkabátban, de a nagyobb diónyi jeget, senkinek nem ajánlom a szabadban átvészelni.

Vihar idejére legjobb kéznél lévő menedék az autó. Nem ázik be, megvéd a villámlástól, és a jégtől is. Ha nincs atónk, vagy nem azzal érkeztünk, akkor fel kell készülnünk a legrosszabbra. Kell egy jó, lehetőleg kétrészes esőkabát, és minden felszerelésünket el kell tudjuk csomagolni pár perc alatt, valamilyen vízhatlan formában. Ha nagy vihar várható, mindenképpen pakoljunk, és keressünk valami legalább részben védett helyet. Akár egy buszmegálló is megteszi....

Egy nagyobb zivatar nem csak a testi épségünkre jelenthet veszélyt, hanem felszereléseinkre is. A hirtelen lecsapó vihar szele felbóríthatja a bottartót botokkal együtt, könnyebb dolgokat elfújhat, ha esetleg sátorozunk a rosszul felállított, vagy gyenge minőségű sátort, egy pillanat alatt lebontja. A hirtelen lehulló jelentős mennyiségű csapadéktól elázhat a felszerelésünk, az irataink, stb... Sokaktól láttam, hogy vihar idejére a botokat földre fekteti. Én nem ajánlom. A felhőszakadásban felcsapódó sár, olyan mértékben rongálhatja főleg az orsónkat, amilyen mértékben egy év alatt sem károsodna. A legésszerűbb vízhatlan botzsákba elcsomagolni a pálcákat. 

Akinek a telefonján van internet hozzáférési lehetőség, az használja ki. Az időkép.hu oldalán a radarképen pontosan nyomon lehet követni a zivatarok kialakulását, útvonalukat, és feloszlásukat. Az előrejelzések pontosan előre jelzik egy-egy front érkezését.  Még egy hasznos tipp. Ugyanitt a légnyomás alakulását is nyomon tudjuk követni.

Biztos vagyok benne, hogy sokan a leírtak nagy részét eddig is tudták, de mégis sokszor látok felelőtlen önmagukat is veszélybe sodró horgászokat. Igenis tessék komolyan vennei a természet erejét!