2024. február 12., hétfő

Bolo vagy picker?

Aki ismer, az tudja, hogyha lehet akkor pergetek. Az írásaim nagy része is, ebben a témában készült. Viszont, néha azért előkotrom a békés halas motyókat. Nagy kedvencem, a téli keszegezés. Télen, a csatornánk bizonyos szakaszain nagy létszámban állnak össze a különböző keszegfélék. A legtöbbször bolognai bottal eredek a nyomukba, de az idei tél kicsit más mint az eddigiek. Mire gondolok? Rengeteg csapadék hullott, ezért a patakok, csatornák vízállása, jóval magasabb a szokásosnál. Nálunk sincs ez másképp. A máskor békésen ballagó csatorna, bizony húzós sodrással várja az ide látogatókat.

              Látszólag békés a sodrás. De ez csak látszat. A bő 2m-es víznek van húzása....

Az első alkalommal, csak a bolognai botomat szereltem meg. Számítottam a nagyobb sodrásra, ezért   2,5 g-os úszót szereltem. Óvatosan kell bánni az úszó méretével, mert az itteni keszegek azért nem dunai halak. Sok köztük az apró bodorka. A túl nagy úszókon, nem lehet rendesen látni a kapást. Azt a méretet kell eltalálni, amit már majdnem meg tudok állítani, de még nem akadok el vele sűrűn. Még otthon kevertem egy kis sötét keszeges kaját, sok csontival. A horogra 3 szem virgonc csonti került. 4-5 alapozó gombóc után elkezdtem úsztatni. Nem számítottam gyors eredményre, de megleptek a halak. Talán a harmadik úsztatásra kapás. A tettes, egy gyönyörű szép vörösszárnyú volt.

                                    Az ekkora vörösszárnyú már igen ritka vendég nálunk.

Pár, kisebb bodorka után, jött végre egy szebb, majd egy igazi meglepetés ezüstkárász. A fogásokon felbuzdulva, pár gombóccal ráetettem, de most valahogy nem hozta meg a keszegek szokásos rohamát, a friss etetőanyag.

                                         A szokásos téli bodorkaméret a csatornánkból


                                                     Télen ritka az ezüstkárász....

Egy húsz perces szünet után, újra beindult a móka, de eleinte csak a kisebb bodorkák rohamoztak meg.
Kicsit szenvedős volt az úsztatás. Az úszót megállítani nem is bírtam, a teljes ólmozást letéve is csak lassítani tudtam a tempón. Pár szép karika keszeg is beesett, de a fogás nagy részét a bodorkák adták.

                                                    Nem én pikkelyeztem meg....

                                                    A  zsákmány nagyja belőlük állt

Egész végig azon gondolkodtam, hogy vajon hogyan tudnám megállítani a szereléket anélkül, hogy nagyon eldurvítanám. Aztán jött az isteni szikra. Egy picker kellene! Majd legközelebb...

A következő alkalomra már készültem. A picker bot, ott lapult a botzsákban bevetésre készen. Alig vártam, hogy kiérjek a csatornához. Megint, csak egy kevéske sötét színű keszeges kaját kevertem, nagyon sok csontival felturbózva. Az első 1-1,5 óra elment arra, hogy kitaláljam, milyen szerelék lesz ma a nyerő. Kapásom az első pillanattól fogva volt, de a halakat megfogni, nem is volt olyan egyszerű. Szereltem nagyhurkost, gubancgátlósat hosszú előkével, meg még ki tudja mit. Számomra is nagy rejtély, hogy miért, de a legjobban a klasszikus rövid előkés method szerelék vált be igazán. Az első hal, mindjárt egy szép ezüstkárász volt.

                                                              Bevetésen a picker

                                                               Rögtön elsőre

                                                             Igen, azok ott a halőrök....

A pickerrel, könnyedén meg tudtam horgászni a sodrás közepét. Bár így is sok apró bodorkát fogtam, beestek olyan halak, amikből bolognaival nem nagyon tudtam fogni. Jókora  karika keszegek, egy dévér, és további kárászok.

                                                              Ez már élvezhető méret

                                                                  Így is jött bodorka

                                                           Kisebb karika is sok van

                                                         Szép kerek ezüstkárász

                                                           Hopp egy karika....

                                                       Ritka vendég a csatornán....

Nagyon felpörgött a peca. Minden dobásra kapás. Szebbnél szebb halakat fogtam. A végefelé beesett egy retur ponty is. Olyan fél kiló volt talán, Gyorsan elengedtem, le se fényképeztem.

                                              Bolóval fele ennyi se jött belőlük

                                                                       Na még egy...

                                                                         Bodri...

A nap végére beindultak az ezüstkárászok. Ellepték a kosárral felépített etetést. A végén elgondolkodtam. Vajon lehetne tovább szelektálni? A kis keszegeket kiszűrni? Talán, ha már method a szerelék, kisebb csalitüskén felkínált wafterek? Vagy talán, egy szem csemege? Majd legközelebb...

                                                                   Estére megjöttek

                                                                    Kakukktojás.... 

                                                         Nem arany, csak ezüst....

                                                               Az utolsó....

Lassan elkezdett sötétedni, és egyre hűvösebb is lett. Reggelre talán fagy is lesz ?(lett) Lassan össze is pakoltam. A nap egyértelmű tanulsága, hogy a jobb halakat akkor tudom megfogni, ha meg tudom állítani a szereléket. A picker, itt és most, erre egyértelműen alkalmasabb  módszer volt, mint a bolognai.A jövőben tovább fogok dolgozni ezen a vonalon. A véleményem, hogy olyan halakat is rejt a kis csatornánk, amikre nem is feltétlenül számítana az, aki ránéz erre a vízre.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése