Ülök a szobában, és bámulom a mennyezetet. De, ez a szoba nem az enyém, és a plafon se. A kórházi szobámé.Magányos vagyok, talán sose éreztem magam ennyire egyedül. Hogyan történhetett ez meg? Alig több egy hete, még boldogan születésnapoztunk, a sógorékkal. Egy pillanatra meg kellett állnom, az írással. A könnyek fojtogatnak, hiszen azon a hétvégén öleltem utoljára magamhoz a családomat....
Pár hete kezdődött az egész. Kicsit elkezdtem fáradékony lenni. A lábaim estére feldagadtak, nehézzé vált a járás. Közben a fogínyem begyulladt, antibiotikumot kellett szednem rá. Az egész tünetegyüttest ráfogtam a gyógyszerekre. Pár nappal később tovább romlott a helyzet. Terhelésre fulladtam, kapkodva vettem a levegőt. Nagy halogató vagyok, de ekkor már tudtam, hogy nincs tovább, ezzel orvoshoz kell menni.A háziorvosom javaslatára, nem hozzá mentem, hanem egy szép csütörtök délután, besétáltam a sürgősségi osztályra, a kórházunkban. Itt jópár óra alatt lezavartak pár vizsgálatot, és meg is volt az előzetes szakvélemény, miszerint enyhe jobb oldali szívelégtelenségem lehet. Együtt lehet vele élni, nem tragédia. Aztán megjött a vérvétel eredménye is. Ekkor még csak annyit mondtak az orvosok, hogy olyan a lelet, ami valami egyéb vérképző szervi gondra utal. Hétvégén otthon maradtam, felkészítettem a családot, hogy lehet, hogy egy ideig kórházba kell feküdnöm. Egy hétfői napon aztán bevonultam a helyi kórházba. Itt még aznap közölték velem, hogy a betegségem Akkut mieloid leukémia lehet, és azt a továbbiakban Budapesten kezelnék. Egy pillanat alatt omlottam össze.
Mire feleszméltem már a fővárosban voltam, és a család is túl volt az első idegösszeomláson. Itt aztán felpörögtek a dolgok. Csontvelő biopszia, másnap szájsebészet. Ott aztán jól megkínoztak. Megelőző jelleggel 11 fogamat vették ki. A továbbiakat nem akarom részletezni. Napokig vérzett a szám, miközben már javában folyt a kemoterápia. Jelenleg túl vagyok az első kemoterápián. A doktoraim szerint a betegség egy szerencsésebb formáját kaptam meg, ami úgy néz ki, hogy őssejt átültetés nélkül gyógyítható. De gyógyuláshoz, még hosszú és rögös út vezet.
Tudom, ez egy horgászblog volt eddig. A tervek szerint az is marad. Csak azért írtam meg a történetemet, mert egy időre nem tudom, hogy lesz-e miről írnom. Írtam még mindezt azért, hogy figyelmeztessem minden egyes férfitársamat, hogy akármilyen magabiztosnak érzed magad, az élet egy pillanat alatt tudja kirántani alólad a szőnyeget
Köszönöm mindenkinek aki eddig eljutott az olvasásban! Sajnos most ez az én történetem....
Kedves Szennyeslelkű, remélem minden jóra fordul. Sok lelkierőt, és kitartást, mihamarabbi gyógyulást kívánok!
VálaszTörlés