2016. augusztus 11., csütörtök

Domolykók hidegfront alatt

Nagyon el vagyok maradva beszámolókkal, ígérem megpróbálom behozni a lemaradást. Amikor az embernek horgászni van ideje, nem mindig kegyes hozzá az időjárás. Az idén valahogyan a szokásosnál is több a hidegfront, ami sokszor napokra elűzi kánikulát. Ha a szabadidőm, éppen egy ilyen napra esik, hát nem fogok otthon ülni, megyek horgászni. Így történt ez, azon bizonyos napon is, amiről a lentebb olvasható pár sor íródott.

Hát tényleg nem volt jó idő aznap. Jókora északi szél, felhős égbolt, alig 15-16 fok. Úgy terveztem, hogy nem megyek messze, és nem is maradok sokáig. A kedvenc kis csatornám mellett döntöttem. Igazából, a sügerek étvágyában bíztam. Rögtön az első helyen, az első két dobás után kiderült, hogy rosszul gondoltam a dolgokat. A sügér nem evett. De nagyon nem. Ahogy a parton sétálgattam, kiszúrtam pár kisebb domolykót. Kötöttem egy wobblert, hátha legalább őket be tudom csapni. Egy lekövetés volt amit ki tudtam tőlük csikarni. Kissé lejjebb, volt csatornán egy beszűkülő rész. Jókorát dobtam az apró wobbleremmel, és hagytam, hogy a sodrás levigye, jó messzire. Lassan elkezdtem bevontatni. Talán egy métert jöhetett a fahal, amikor nagyon durva, kemény kapás! Azonnal karikában maradt a botom, és egy pillanatra a fék is megszólalt. Na ez jó domi lesz, csak jöjjön ki! A halam, a sodrás erejét is kihasználva próbált lefelé menekülni. Pár pillanatig patthelyzet alakult ki. A rugalmas pálca nem engedte tovább a domit, de én se tudtam tőle egy centi zsinórt se visszanyerni. Aztán lassan sikerült magam felé pumpálni egy keveset, majd még egy kicsit. Mikor már úgy éreztem, hogy én irányítok, lerántott a dobról vagy 2-3m zsinórt. Sikerült megállítanom, de akkor taktikát váltott. Fejjel ment a hínárba. A lassú folyamatos emeléseim hatására, lassan szétrúgta maga körül hínárt. Innentől már csak pár pillanat, és a merítőmben volt a gyönyörű domolykó.



Miután elengedtem, pakoltam is. Itt egyszerűen nem volt több horgászható hely, kár lett volna tovább erőltetni. Pár kilométerrel lejjebb, ismét a sügeres terveket szövögetve szálltam ki a kocsiból. Hát a sügér itt se evett, így ismét a már jól bevált wobbler került a zsinórom végére.  Most azonban a domikat se tudtam lépre csalni. Elkezdtem kínomban további helyeket keresni. Egy hídhoz értem. Itt ismét a plasztik csali került előtérbe. Próbáltam a híd alsó része, és víz közötti kis résbe bedobni, minél jobban be a híd alá, de ez nem is volt olyan egyszerű feladat. Mikor végre sikerült rendesen azonnal kapás. Megint karikában maradt a botom. Sügér helyett, egy egészen formás domit akasztottam. Az elsőnél kisebb volt, de így is szép.


Pár perccel később, ugyaninnen, fogtam még egy egészen szép sügért is.


Aztán vége is lett a mókának. Hiába mentem a parton fel és lefelé, több kapást már nem bírtam kicsikarni. Hazafelé még két helyen megálltam, de hiába, Aznapra ennyit szánt nekem a csatorna, egy kicsivel se többet.....

Pár nappal később éppen hazafelé tartottam. Megálltam a csatornánál, gondoltam dobok egy párat. Mivel a család addig a kocsiban várakozott tényleg csak pár perc jöhetett szóba, Talán a harmadikat dobhattam, amikor bumm! Odavert a wobbleremnek egy szép domolykó. A bot karika, a halam meg be a vízbe lógó faágba. Szerencsére, sikerült kiszabadítanom onnan. Innentől a nyílt vízen folyt a fárasztás. Mire magamhoz pumpáltam, már csak egy bágyadt kitörési kísérletre maradt ereje, de a lágy botom, állta a sarat. Pár pillanat, és már csusszant is a merítőmbe.


Nem is dobtam többet.... Mire pakoltam, már szemerkélt az eső.

Hát röviden ennyi. Azóta se jártam a csatornán. Lehet, hogy menni kellene, mert a Velencei-tó újabban nincs adakozó kedvében....







6 megjegyzés:

  1. Töretlenül magas színvonal, szép halakkal!
    Én is köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm! :)
      Lesz még írás, de sajnos kevesebb szép hallal...

      Törlés
  2. Érdekes hogy nekem nem eszik a wobblert, csak a 00-ás Meppset, abból is a rézszínűt.
    Pergetve meg alapból a kisebbek jönnek, próbáltam kicsit nagyobb csalival is, de nem segít. Csak úszóval lehet itt nagyot fogni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A nagyok óvatosak. A wobblert is úgy eszik meg, hogy hagyom jó messze leúszni a sodrással. Sokszor mikor azt érzi az ember, hogy csak óvatosan csipkedi valami hajlamos azt hinni, hogy kis domi. Pedig éppen a nagyok csinálják ezt, ha már gyanút fogtak.

      Törlés