A pergető horgászoknak a március eleje, a szezon zárása. Majd minden ragadozó halunkat tilalom védi ilyenkor, ami nem is baj. Zaklatjuk őket, az év többi részében eleget. Ezután már, csak a domolykók enyhíthetik majd a pergetés utáni vágyamat. Az utolsó napokban persze én is felkerekedtem, hogy próbát tegyek. Két utolsó próbát. Az első alkalommal csónakkal futottam ki, csak tudnám minek? Szép idő, kuka víz. Ennyi, a nap rövid jellemzése. Másnap, a tilalom előtti utolsó napon partról próbáltam szerencsét.
Persze megint csak fél nap jutott. Vasárnap délután tudtam csak kilógni, Elsőre, egy kis csónakkikötőbe készültem, sügér ügyben. Érkezés után azonnal nekiláttam a vizet vallatni, de szokatlanul süketnek tűnt. Váltogattam a helyeket, cserélgettem a csalikat. Éppen egy kis nimfa volt fent, amikor végre megtört a jég. Fogtam egy kis csíkos hátút, de sajnos nem nőtt túl nagyra.
Ugyanott dobáltam tovább. Az egyik dobás után, mintha valami furán csipkedte volna a gumit. Bevágtam és egy hal volt horgon. Egy bodorkát fogtam.
Még ugyanitt a következő dobásnál végre egy keményebb kapás. Hát ez meg mi? Apró balin...
Hosszas szenvedés árán még egy minisügért sikerült kivarázsolnom a vízből.
Aztán itt lett vége a mókának. Bármerre mentem, bármivel dobtam, semmi. Kicsit tanácstalanná váltam. Rövid töprengés után úgy döntöttem, hogy megnézek egy másik kikötőt.
Tíz perccel később már a parkolóban fékeztem. Elsőre feltűnt, hogy hatalmas a tömeg. Minden mólókaron állt 2-3 ember. Messziről is látszottak a nagyobb gumihalak, és twisterek. Aha, szóval bent lehet a süllő? Felmarkoltam gyorsan csak a süllős botot, és gyerünk! A második mólókaron megálltam, és már repült is a 7cm-es gyöngyház színű twister. Elsőre semmi. A második dobás után, a harmadikat emeltem a gumin amikor kemény kopp! Bevágtam, luft. Húzom ki a csalimat, a twisterem farka odalett. Ó, hogy az a...... Persze minden cucc kint a kocsiban! Kimentem érte, új twister, dobhatok. Talán az ötödiket dobtam, amikor megint kemény ütés, bevágok, és semmi! Hát ezt nem hiszem el! Közben mögöttem a másik mólókaron, süllőfogás, Olyan 40cm körüli. Persze, ment a bilincsre.... Addig-addig bambulok, amíg újabb kapás most nem vágok be az első ütésre, megvárom amíg elindul vele oldalra, akkor ütöm meg, mégse akad a horog. Füstölgök magamban. Már az jár a fejemben, hogy szerintem a feleségem megátkozott, hogy már megint kimentem horgászni.....
Közben leakadok, kétszer is egymás után. Fog az átok szívem.....
Mögöttem megint fogtak közben egy süllőt. Aztán nekem is kapás, de szokás szerint az akadás elmarad. Kezdtem iszonyú bosszús lenni. Lassan közeledett az alkony is, és fogytak a horgásztársak. Valahogy a kapások is elmaradoztak. Már eléggé untam a dolgot amikor váratlanul egy kemény ütés ismét. Mivel nem számítottam rá reflexből bevágtam, persze nem akadt meg.... Már szinte feladni készültem amikor újabb kapás. Most kivártam rendesen a bevágással. Megvagy! Végre süllő a horgomon. Persze ez volt a legkisebb amit aznap láttam. Hát, ilyen az én szerencsém.....
Úgy meredtem szegénykére, hogy csoda, szét nem mállott a kezemben. Közben az egyik spori odajött hozzám. Kérdezte milyen színnel dobálok. Mondtam neki, hogy gyöngyház. Kotorászott a dobozában, fel egy gyöngyház színű Mann's gumihal. Két perc sem telt bele, már akasztott. Süllő, olyan jó 45cm. Na itt jöttem rá, hogy aznap nekem nem terem babér, bármit teszek. Meg vagyok átkozva.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése