A majdnem megfogott domolykó esete...

Sajnos az utóbbi időben nem sok időm volt se a pecára, se a másik kedvenc téli időtöltésemre a wobblerfaragásra. Nem untatok senkit a részletekkel, a lényeg, hogy rendesen elmaradtam, főleg a félig kész apró fahalaimmal. Ez bosszantott egy kicsit, mert minél előbb tesztelni szerettem volna őket. Egy szombat délután aztán végre le tudtam ülni, és gőzerővel beindult a munka. Persze az ember amikor sietne akkor semmi nem jön össze. Nem úgy köt a gyanta, nem találom a kedvenc filcem, stb... Vasárnap délelőtt aztán folytatódott kapkodás. Délután már horgászni akartam. A kapkodásnak aztán meg is lett a böjtje, ezek wobblereim messze nem lettek olyan szépek,mint szerettem volna. De talán nem is ez az igazán fontos. A lényeg, hogy működjenek!

Gyorsan belapátoltam tehát az ebédet, és irány a víz. Az időjárás cseppet sem volt ideális, de ez nem zavart. -2 fok, közeledő havazással, csökkenő légnyomással. Igazán nem halat fogni szerettem volna, a fő cél a wobblerek mozgásának tesztelése éles körülmények közepette. A kemény fagyos földúton könnyedén szaladt a bringa, hamar a célnál voltam. Felkötöttem az első apróságot, egy fekete alapon sárga pöttyös "katicát". Jól veretett a kis wobblerem, de nem szaladt olyan mélyre, mint ahogy szerettem volna. Nyáron jók az ilyen csalik, de most télen nem az igazi. Le is cseréltem egy ugyanilyen színű, másikra. Ez már leszaladt a kellő mélységbe, tetszett a mozgása is. De hiába riszálta magát a legjobbnak vélt helyeken a halakat nemigen érdekelte. A víz jéghideg, alacsony, és kristálytiszta. A legrosszabb előjelek domolykózás szempontjából.

Bár úgy éreztem, hogy szinte teljesen mindegy hol dobálok, azért változtattam a helyeket. Kipróbáltam egy élethű ivadékutánzatot is, de annyira tiszta volt a víz, hogy szinte világított messziről, így a kötelező próbabevontatások után le is vettem. Kotorásztam az újdonságok között, amikor a kezembe akadt egy nagyon fura műcsalim. Az egész egy lábak nélküli, kissé pufók hernyóra hasonlít. A színét leírni is nehéz. A sárga alapozás után, megfújtam előbb zöld, majd fekete festékkel, de úgy, hogy azok ne takarják, be teljesen a sárga alapot. A végeredmény egy ronda dagadt hernyó.

Felkötöttem hát a rondaságot. Már az első bevontatásnál rájöttem, hogy ez a csali másban is különbözik a megszokottól. Sokkal lassabban, lomhábban veretett, ellentétben az apróságok izgága veretésével. Éppen egy víz fölé nyúló gazcsomó előtt húztam el, amikor minta valami megütötte volna menet közben a fahernyót. Hoppá, ez mintha hal lett volna. Visszadobtam az előbbi akció helyére. Lassan húzom a műcsalimat. Aprókat döccen, ahogy időnként eléri feneket. Egyszercsak elkezd meghajolni a bot vége. Elakadtam, ez volt az első gondolatom, de tévedtem.
Talán egy másodperc sem telt el mikor megéreztem, hogy rúg egyet a tompa súly. Bevágtam. Felszínig emeltem a védekező domolykót, de a kései bevágás miatt nem akadt neki jól a horog, elment.... Ó, hogy az a... Hát ezt benézted öregem! Valószínűleg a hidegnek volt köszönhető, hogy a halam ilyen furcsán kapott, de ez nem vigasztalt. Szinte éreztem, hogy ez volt az aznapi első és egyben utolsó lehetőségem a halfogásra.

Közben megérkezett a beígért havazás. Egyre intenzívebben havazott. Szinte pillanatok alatt lepte be fagyos tájat. átmentem a túloldalra. Szándékosan fent hagytam a hernyómat, de hiába húztam a jobbnál jobb helyeken süket maradt a víz. A havazásban valahogy gyűrűim is hamarabb befagytak, bosszantóan sokszor kellett kitörni belőlük a jeget. Kezdett a kezem is fázni. Becsületből végigdobáltam még minden helyet, de több akcióm nem volt. Már sötétedett amikor feladtam. Jó két centis friss hóban indultam hazafelé. A metszően hideg szél az arcomba hordta a havat, és földútból szinte semmit sem láttam. Tudtam, hogy a hó alatt többfelé befagyott pocsolyák vannak, így egészen óvatosan hajtottam a bringámat. A 10 perces útból így lett majd fél órás kalandos tekerés, de hazaértem.

Otthon végiggondoltam a pár órás teszt eredményét. Bár a sietség miatt nem lettek olyan szépek az új műcsalik, mint szerettem volna, de úgy látszik, hogy a rutinom azért annyiban megmutatkozik, hogy minden műcsalim utólagos "hangolás" nélkül működött. Úgy néz ki volt olyan amelyik még ebben rossz időben is, amikor domolykók szinte semmilyen táplálékot nem vesznek magukhoz, működött. Bár a halamat nem fogtam meg, de kapásra tudtam bírni, ami szerintem ilyen körülmények közt, nem rossz. Most éppen egy mediterrán ciklon okoz izgalmas napokat, de a munka nem állhat meg! Készülnek az új apróságok a tényleges szezonra. Találkám van egy öreg mohos hátú domolykóval. Eddig kétszer láttam, egyszer majdnem meg is fogtam....