Ha nem jön be az "A" terv....

A hosszú hétvégére sajnos egyetlen olyan nap jutott, amikor ki tudtam menni horgászni. Egy fiatal barátom is elkísért ezen az egy napon. A terv egyszerű volt. Kimegyünk a kedvenc patakom mellé a frissen kotort csatornára. Fogunk egy rakás süllőt, majd a fényképek után a helyiek teljes megrökönyödésére visszaengedjük őket. Na igen, mert ugye szabály ide, vagy oda ez a csatorna nem C&R horgászok kedvenc helye....

Hajnalban ébresztett a telefonom. De még mennyire hajnalban! Korán szerettem volna kezdeni, mert ugye hétvége volt. Bence barátom a megbeszélt időben, a megbeszélt helyen várt, így az indulás zökkenőmentes volt. Csak úgy suhant volna az öreg rozsdaette Suzuki a kiszemelt hely felé, ha nem lett volna akkora köd, amiben alig 10m volt talán a látótávolság. Így aztán egy kemény 50km/h-ás átlagtempóval araszoltunk a kiszemelt hely felé. Mivel tényleg korai volt az indulásunk, még így is majdnem teljes sötétben értünk  a helyszínre. Két percen belül el is értük a kiszemelt horgászhelyet, és pillanatok múlva már csobbantak a gumihalak a csatorna zavaros vizében. Szinte perceken belül benépesült körülöttünk a part. Lassan úgy nézett ki a csati, mint egy horgászverseny helyszíne. Nem nagyon dobott fel a dolog, mint ahogy az sem, hogy kapásunk sem volt. A nyerőnek vélt helyen 45 percig is szűrtük a vizet mindenféle eredmény nélkül. Megunva a dolgot elindultunk lefelé. Unalmamban már a csalikat is cserélgettem. Pár kisebb koppintásom még volt is, de ennél több nem történt. Aztán észrevettem, hogy hajnal óta láthatóan apadt a víz. Na ez volt a legrosszabb dolog ami történhetett. Órákig tartó szenvedés, és több rontott kapás után, aztán Bence nagynehezen fogott egy sügért, majd egy kisebb csukát. Hát nem erre számítottunk. Még jó, hogy készültem egy "B" és egy "C" tervvel is. Irány a "B" terv helyszíne, az egyik titkosom. Várnak sügerek.

Szinte repült az öreg tragacs a titkosig. Itt aztán újabb meglepetés várt ránk. Ketten már vallatták a vizet. Hamarosan mi is beszálltunk a buliba. Sajnos az rögtön látszott, hogy itt sincsenek igazán étvágyuknál a halak. Valószínűleg az erősödő melegfronti hatás volt a ludas, a dologban. Talán negyed órát is dobálhattam mire beköszönt az első sügér.

Ettől kicsit megnyugodtam. A következő helyen aztán beköszönt még kettő. Ezek már kicsit jobban megdolgoztatták az UL. pálcámat.

Sajnos ezen napon, két sügérnél többet nem lehetett fogni egy helyről. Lassan araszoltunk egyik helyről a másikra. Az egyik kis beállóban aztán végre óvatos kapás. Kis koppintás, majd finoman elnehezedett a pálca. A bevágás után minden ügyességemre szükségem volt, hogy távol tudjam tartani a növényzettől. Jól védekezett, de én voltam az erőszakosabb.

Közben Bence barátomnak nem ment a halfogás. Egy darab halat se fogott még. Gyorsan átbeszéltük, hogy mit csinálhat rosszul. Hamar kiderült, hogy egészen más technikával húzta a kis plasztikot, amire aznap a csíkosok nem voltak vevők. Átvette hát az én lassabb tempómat, aminek hamarosan meg is lett az eredménye. Szinte egyszerre fogtuk a következő sügért, sügereket.

Tovább dobáltunk, és néha fogtunk is. Ennek ellenére az tisztán látszott, hogy ez a nap nem kerül be az év legjobb napjai közé az emlékekben. Ami vigasztaló volt, a csíkos pizsamások egészen szépek voltak ezen a helyen.

Kb.11 sügért fogtam itt. Sajnos 4 embernek ez szakasz kicsit szűkös volt, így némi ebédszünet után úgy döntöttünk, hogy megnézzük a "C" terv helyszínét is. Gyorsan bedobáltunk mindent kocsiba, és indulás!

A következő helyszín egy kis csatorna ismert szakasza volt. Tudtam, hogy itt is van sügér, de sok a kicsi köztük. Szinte első dobásra kapásom volt, és be is köszönt az első kis sügér. Az előző helyszín sügereihez képest egészen eltörpült ez a méret.

Viszont itt legalább akció volt gazdagon. Szinte minden dobásra volt kapás, amit vagy meg tudtunk fogni, vagy nem. A csatorna ezen szakaszán csuka is előfordul, de tőlük aznap csak egy gumihal farkának leharapására futotta.

Bence barátom itt aztán beindult. Egymás után szedegette az apróságokat, aztán váratlanul fogott egy nagyon szépet is. Miközben mi szorgalmasan szórtuk plasztikokat, észrevétlenül felhők kúsztak fölénk. Pár perc múlva aztán elkezdett szemerkélni az eső. Eleinte nem tűnt komolynak, de aztán rákezdett rendesen.  Akkor még kitartottam, sőt még a csalikat is váltogattam. Így történt meg, hogy életem első halát sikerült megfognom, egy nem szabályosan feltűzött Tube csalival.

Közben az eső nem tágított. Bence a vízálló szuperhős, kitartóan dobált tovább, de én gyáva módon a kocsiba menekültem az égi áldás elől.

Később aztán ő is megunta, és beült mellém, az autóba. Bosszantóan lassan mentek el felhők, de lassan azért tisztult az ég. Újra kikászálódtuk a kocsiból. Most a kis hídtól lefelé mértük fel a csatornát, de kapásunk az nem nagyon volt. Hamar kiderült, hogy az eddig halakat adó helyen is leállt a kapás. Méghogy eső után eszik a hal....  Bence még felvetette, hogy visszatérhetnénk a titkosra fényváltás előtt, de addigra nekem minden kedvem elment. Elfáradtam, elég volt. Közben kiderült, hogy hazafelé a busza is nemsokára indul, így kiadtam a parancsot az indulásra.

Nem ez volt az év legjobb horgásznapja, de nem is lett betli a vége. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy jó ha van egy "B" terv. Esetleg egy "C" terv.....

Munkagépek árnyékában

A napokban, pár peca erejéig visszatértem a kedvenc kis patakom tokolati részéhez. Nem is tudom miért csinálom, hogy ott a jól bevált helyem, és mégis itt kínzom magam. Illetve sejtem. Bár még eddig nem jött össze, ebben a helyben ott a lehetőség, hogy valami komoly halat fogjak. Van pár igen szép balin, csuka, és süllőből is bármikor beeshet valami szebb. Szóval itt legalább van remény, még ha nagyon halvány is, hogy az embert valami kellemes meglepetés érje.

Hajnalban érkeztem meg a helyszínre. Jókora köd volt, mindenem csurom víz lett mire leszálltam a robogóm nyergéből. Nem is vacakoltam sokat. Két bot beélesítve, horgásszunk! Minek két bot? Egyet hoztam a sügerek miatt, és egy erősebbet a süllők, csukák, és balinok kedvéért. Az erősebbik bottal kezdtem egy 5cm-es Kopyto gumihallal. Reménykedtem, hogy hajnalban a süllők aktívak lesznek, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Több mint egy órán keresztül szűrtem a vizet, minden eredmény nélkül. Közben szemben, a frissen kotort csatorna partján is beindult az élet. Sajnos pont aznap szállították el a kikotort iszapot. Munkagépek hangja törte meg a csendet, és teherautók zaja tette teljessé, a reggeli idillit.

Közben botot váltottam. Ezen is gumihal fityegett, csak méret volt még kisebb. 3,5cm kimondottan a sügerek kedvéért. Az első beállóban hamar meg is jött az első kis csíkos lovag. Úgy látszik a munkagépek zörgése nem zavart el minden halat.

Szinte pillanatokkal később, akasztottam egy sokkal szebbet. Jó erőben volt, de én voltam az erőszakosabb, így hamar a parton találta magát.

Itt aztán nem is jött több hal. Egy beállóval arrébb viszont újra kapás. Nem sügér kívánta meg a gumihalat, hanem egy formás kis süllő, amit aztán még két társa is követett.

Egy darabig még szűrtem itt vizet, de teljesen eredménytelenül. Közben a munkagépek zaja is kezdett az agyamra menni, így elvonultam feljebb a patakon, csendesebb környezetbe. A horgászható terület határát jelentő vasúti híd alatt álltam meg. Sügérben bíztam. Ahogy az elsőt dobtam a kis gumihalammal, oldalról egy jókora rablást láttam. Hoppá, ez bizony balin volt. Gondolkodás nélkül lendült a bot, és repült a kis gumihal. Alig tekertem pár métert, bumm! Karikába feszült az igen lágy pálca. Aztán hamar erejét vesztette a balinom, ami a méretéből fakadt. Méret alatti fenekeszeg volt, mégis örültem neki, hiszen egészen ritka vendég itt a patakban.

 
Ezek után még volt egy lekövetésem, majd csend lett. Fogtam hát az erősebbik botot, és megpróbáltam messzire ledobva, hátha távolabbról még sikerül becsapnom egy gyanútlan balint. Sok dobás után is, csak egy lekövetésig jutottam. Viszont, mintha ez a hal egy nagyobb példány lett volna. Aztán valamilyen megfontolásból dobtam egyet csak úgy magammal szembe. Félúton járhatott a műcsalim amikor elakadtam. Emeltem egy erősebbet a bottal, és akkor megláttam, hogy nem akadóban van a gumihalam, hanem egy jókora balin szájában. Talán egy tizedmásodpercig tartott a döbbenetem, de ennyi elég volt a halamnak, hogy elkéssek a bevágással. Kiköpte gumihalam, és búcsút intett a villás farkával. Ott álltam a bottal a kezemben, lelkileg összetörve. Végre itt volt az a hal, ami miatt makacsul erőltetem a patakon a pecát, és erre így elbaltázom. Persze így utólag belegondolva, soha ilyen jellegű balinkapásom még nem volt, de ez akkor és ott nem vígasztalt. Eltartott pár percig mire rendbe szedtem magam. Sajnos több dolog itt már nem történt, így visszamentem a munkagépekhez. Kicsit elkenődve, és minden remény nélkül dobáltam, de a második dobásra egy kisebb süllő, már a süllyedő gumit leverte. Nem volt nagy süllő, de életem első olyan süllője, amelyik már a beeső plasztikra rávágott.

Kicsivel később párja is akadt, de sajnos ő sem nőtt nagyobbra. Harmadikra még akasztottam egy szebb süllőcskét, de persze az meg leverte magát a horogról. Aznap nagyon nem volt szerencsém....
El is indultam hazafelé. Útközben még megálltam az egyik nyári kedvenc helyemen. Talán 10-et dobtam itt, de egy aprócska csuka azért megkívánta a kopyto-t

Így aztán aznap, négy halfaj kisebb egyedeit sikerült becsapnom.
Másnap, mivel bosszantott az eltolt balin, és lefordult süllő, kinéztem annak ellenére, hogy szombat volt. Jókora tömeg, és teljesen passzív halak. Ennyi jellemezte ezt a délelőttöt. Két sügért sikerült fognom.

Magamban el is döntöttem, hogy többet ide hétvégén nem jövök. Viszont azt remélem, hogy még az idén végre sikerül megfognom, legalább egy szép balint, és sok szép süllőt! Jövő héten, az ostrom folytatódik....

Elkalandozva

A legutóbbi két bejegyzésemben leírtam, hogy megtaláltam a kedvenceimet, a domikat, és a sügereket. Elvileg tehát adott a jó hely. Az ember viszont hajlamos megunni a jót is. Talán nem is az unalom a jó szó, hanem a kíváncsiság. Az ember kíváncsi, hogy vajon máshol is tud-e fogni? Így aztán a napokban többször is elkalandoztam. Jártam olyan helyen, ahol még soha, és olyan helyen amit már máskor az unalomig erőltettem, de hiába. Igazán sok hallal nem találkoztam, de ennek talán az is az oka, hogy a napokba sokszor süt a nap, és erős felmelegedés kezdődött.

Csatorna parti party

Első alkalommal egy kis csatornára látogattam el. Ezen a részén még sose jártam. Meglepve tapasztaltam, hogy egész jól néz ki ez a szakasz. A jó idő a "helyi erőket" is a vízpartra csalta, így nem voltam magányos. Mint később megtudtam tőlük kárászokra horgásztak, aznap nem túl eredményesen. Az idő szép volt, talán túlságosan is. Napsütés, 23 fok meleg, enyhe melegfronti hatás. Hát ez jutott aznapra....

Szokás szerint, csak egy UL bottal készültem. Mikor toltam össze a két tagját, jókora csukarablást láttam. Hoppá, szóval itt ilyen hal is van!  Később aztán a helyiektől megtudtam, hogy csak pár darab úszkál a vízben, nem is horgászik rájuk senki. Hát, én azért majd teszek velük egy próbát....
Most a csatorna kisebb testű ragadozóit, a sügereket vettem célba. Apró kis gumihal a zsinór végén, és már repült is az első dobás.  Már vagy tíz dobáson is túl voltam, de kapásom még nem volt, így elindultam felfelé. Már éppen kezdtem kétségbeesni, amikor valaki kopogtatott a kis gumhalon. Apró sügér volt a tettes.

Ezek szerint tehát azért van sügér. Már tudtam, hogy hal nélkül nem maradok, ez tudat meg is nyugtatott. Közben lassan haladtam a csatornán felfelé. Sok apró ütögetésem volt. Hamar rájöttem, hogy sok lehet a kis sügér a vízben. Csak, hogy megerősítsem önmagamat ebben a hitben, egyet meg is fogtam az apróságokból.

Köthettem volna kisebb csalit, hogy minden kapást megfogjak, de úgy döntöttem, hogy a nagyon apró halakat nem szurkálom össze, ha nem muszáj. Miközben haladtam a parton, minden helyi pecással szóba elegyedtem. Barátságos ember vagyok, általában szívesen szóba állnak velem a helyiek. Az ilyen beszélgetéseket nagyon szeretem. Fontos információkkal szolgálhatnak az itt horgászók, mégha ők nem is mindig tudnak róla. Szóval megtudtam, hogy van sügér, de nagy, nem sok. Inkább az apróságok jellemzőek erre a részre.

Miközben éppen az egyik idősebb pecást faggattam, valami erőszakosan próbálta elragadni az apró gumihalam. Egy egészen pofás sügér volt a tettes.

Akkor még nem is tudtam, de a nap halát tartottam a kezemben. Ahogy aztán haladtam felfelé a kis csatorna partján egyre kevesebb volt a kapásom. A süllyedő légnyomás sajnos rányomta a bélyegét a délután második felére. Közben persze mindenhol kifaggattam a horgászokat. kiderült, hogy aznap a kárász sem eszik. Kérdezgettem mindenkitől milyen halfajok szoktak előfordulni ezen a szakaszon. Kiderült, hogy időnként a kárászok mellett, fognak egy-egy pontyot is. Domolykót talán évi 1-1db-ot fognak. Van még bodorka, és vörösszárnyú keszeg, na meg milliónyi apróhal. Érdekes, hogy a védett szivárványos őkléből hihetetlen mennyiség úszkál ebben a kis vízben, és nem ritka a rák fogás sem.

Közben pár kisebb sügért fogtam még. Valahogy olyan érzésem volt, hogy túl korán járok a jó helyen. Talán 2-3 év múlva más lesz a kép. Persze benne volt pakliban az is, hogy a melegfronti hatás egy teljesen fals képet adott aznap. Ezért már akkor elterveztem, hogy ide visszatérek még amikor a körülmények ideálisak.

 

 Közben lassan kezdett nap is lemenni, így pakoltam. Hat darab sügérrel zártam. Nagy halat ugyan nem fogtam, de mégis úgy érzem érdemes volt ide ellátogatnom. Nem ez volt az utolsó, hogy itt jártam, ez biztos....


Unalomig horgászott helyen...

Következő alkalommal a Gaja patak egy agyonhorgászott részére készültem. Egyetlen dolog miatt indultam el ide. Az utóbbi időben ismerősök egész szép balinokat fogtak itt. Mielőtt a patakhoz mentem volna, beugrottam a titkos sügeres helyemre. Az aznapi erős melegfronti hatás, szinte viharos déli széllel nem sok jót ígért. Így hát aztán azon már meg sem lepődtem, hogy egy órányi kemény szenvedéssel 4 egész sügért sikerült fognom, ott ahol máskor 10 perc alatt jön ennyi. Egy barátom aki mai bevetésre elkísért, 1 sügért tudott felmutatni.

Irány tehát a patak. A megcélzott hely a patak torkolati része. Itt simul egybe egy nálánál kicsit nagyobb csatornával. Az utóbbi két évben a csatornát kotorják, a hetekben értek ide a torkolathoz. Talán ennek köszönhető, hogy soha nem látott halfajok jelentek meg itt. A barátommal hamar felszerelkeztünk, és dobálni kezdtünk. Mivel tudtam, hogy a titkos helyen sem evett a hal, sejtettem, hogy a nagy fogásokat itt sem aznap fogjuk elkönyvelni. Hát a sejtésem bevált. Szinte semmi mozgás. Apró gumi, semmi. Kis wobbler, semmi. Újra, egy más színű apró gumi. Kapás! Egész jól védekezett a halam. Hoppá, de szép sügér!

Vártam folytatást, de nem volt. Közben közeledett az alkony. Lejjebb mentem a zsilip környékére. A húzós vízből hamar jött egy aprócska süllő.

Gondoltam egy merészet, és egy számmal nagyobb gumihalra váltottam. Ennek annyi eredménye lett, hogy még három kis süllőt fogtam. Ebből egy, a képen is látható 18-20cm közötti méret volt, és két szebb 25cm körüli. Ezeket már meg sem próbáltam lefényképezni, mert a telefonom sajnos nem tud mit kezdeni a kevés fénnyel. Közben a nap lassan lement így mennünk kellett. A barátom egyetlen kis süllővel "megúszta" a kalandunkat.

Röviden ennyi volt ennek a két pecának a története. Úgy néz ki mindkét helyre érdemes még visszatérni, ha a körülmények ideálisabbak lesznek. Talán holnap....

Fordult a kocka....

Van nekem egy erős sügérmániám. Csakhogy-e mánia kiéléséhez, sügér is kell. Az idén, már az év elejétől szeretnék egy jót sügerezni. Sokáig nem jött össze a dolog. Év elejére a  patakból eltűntek, Pátkán talán nem is voltak.  Tavasszal egy darabot tudtam fogni. Nyáron aztán fogtam egy-egy darabot, de ez csak szenvedés volt. Kicsik is voltak, és nem is voltak túl sokan. A napokban azonban fordult a kocka. Az egyik kedvenc vizemen, nagyon sok sügért találtam.  Az már csak hab a tortán, hogy csíkos kis vitézek sorát, időnként egy domolykó is színesíti. Sokszor leírtam már, hogy a sügér nagy vándor.  Azt meg már mások is, hogy ősszel nagyobb csapatokba verődnek. Hát én most megtaláltam őket. Megírom most csak mai élménypecát….

„Hajnalodik, ki ugrok az ágyból…”  Na, hagyjuk a hülye idézeteket…

Szóval ma korán akartam menni, de persze szokás szerint közbejött valami. Most az eső késztetett későbbi indulásra. Ha peca közben elkap az eső az nem zavar, de ha már indulás előtt esik, akkor inkább kivárok. Gyenge hidegfrontot ígértek mára. Reméltem, hogy tényleg nem lesz komoly. Nyolc óra után, irány a víz! Az eső elállt, de az eget még felhők takarták. A szél is csak óvatosan fújdogált. Ideális körülmények.  Türelmetlenül toltam egymásba az UL. pergető két tagját.  Első dobásra semmi. Másodikra sem.  Apró gumihal volt a zsinór végén.  Ezt hagytam bedobás után a fenékre süllyedni, és nagyon lassan próbáltam bevontatni, kis emelésekkel. Általában ez sikeres szokott lenni, most azonban kapásom se volt így. Megpróbáltam hát a gumit vízközt tartva, gyorsabb tempóban húzni.  Azonnal kapásom volt, ahogy tempót váltottam.  Jó erőben lévő sügér, próbált most már szabadulni a plasztik haltól. Nem sikerült neki. 

A fényképezés után el is engedtem, majd dobtam egy újat. Megint éles koppintások, majd oda is ragadt a horoghoz a következő jelentkező. 

Az első helyről 8db sügér után jöttem el. Jól kezdődött a nap. Aztán ugyanilyen jól is folytatódott. A következő helyen ismét fogtam vagy három darabot. Gyönyörű szépek voltak, és szinte hihetetlen mennyire tudtak küzdeni. Sokszor karikába hajtották az 1-5g-os kis Privi Pro pálcámat.

A következő helyemen mélyebb volt a víz. Itt már a lassan húzott fenékig leengedett csalira volt több kapás. Itt egy nagyobb csapat időzhetett, mert egy helyben állva fogtam vagy tíz darabot. Most nem ütögették csalit, nem finnyáskodtak, mint máskor. Határozott kapásokkal jelentkeztek, és szinte minden bevágásom ült. Ilyen az, ha eszik a sügér….

Közben egy kisebb zápor ért el, de szerencsére nem volt komoly. A következő beállóban hiába dobáltam a sodrásnak lefelé, ahogy szoktam, semmi.  Megpróbáltam hát, a sodrásnak felfelé bedobni. Így gyorsabban kellett vezetni a gumit, de időnként ez a módszer is eredményes. Most sem volt ez másképpen.  Három sügért, és egy domolykót varázsoltam ki a vízből szinte pillanatok alatt.

Nem akarom tovább részletezni a dolgot. Szinte mindenhol fogtam sügért, egészen addig, amíg a nap ki nem sütött.  Valamiért ez nem tetszett nekik, mert 45 percen keresztül kapásom sem volt. Fura volt ez hirtelen változás. Csak arra tudok gondolni, hogy a napsütés zavarta meg a kedvenceimet. Újabb változást aztán a feltámadó szél hozott. Ismét tudtam sügért fogni, de most már csak a mélyebb részekről, szinte csigatempóban vezetve a gumit. A kapások jellege is változott. A szinte goromba rávágások helyett, jöttek az óvatos koppintások, az alig megfogható kapások. 

 Miután ráéreztem arra mit és hogyan kell csinálni ismét felpörgött a halfogás. Azt, hogy hányadik halnál járhattam nem tudom. Régen elvesztettem már a fonalat.

Lassan aztán bele is fáradtam ebbe a napba. Délután egy óra is elmúlt mikor úgy döntöttem elég volt.  Összepakoltam, felnyergeltem kis robogómat, és irány haza….

Otthon aztán elgondolkodtam. Ezen az egy délelőttön, több sügért fogtam, mint nyár végéig összesen. Aki sügerezett már, az tudja mekkora élmény ilyen kis idő alatt, ennyi csíkos lovagot fogni. Az ősz, végre meghozta nekem is a sikerélményeket. Fordult a kocka….