2013. október 27., vasárnap

Munkagépek árnyékában

A napokban, pár peca erejéig visszatértem a kedvenc kis patakom tokolati részéhez. Nem is tudom miért csinálom, hogy ott a jól bevált helyem, és mégis itt kínzom magam. Illetve sejtem. Bár még eddig nem jött össze, ebben a helyben ott a lehetőség, hogy valami komoly halat fogjak. Van pár igen szép balin, csuka, és süllőből is bármikor beeshet valami szebb. Szóval itt legalább van remény, még ha nagyon halvány is, hogy az embert valami kellemes meglepetés érje.

Hajnalban érkeztem meg a helyszínre. Jókora köd volt, mindenem csurom víz lett mire leszálltam a robogóm nyergéből. Nem is vacakoltam sokat. Két bot beélesítve, horgásszunk! Minek két bot? Egyet hoztam a sügerek miatt, és egy erősebbet a süllők, csukák, és balinok kedvéért. Az erősebbik bottal kezdtem egy 5cm-es Kopyto gumihallal. Reménykedtem, hogy hajnalban a süllők aktívak lesznek, de hamar kiderült, hogy tévedtem. Több mint egy órán keresztül szűrtem a vizet, minden eredmény nélkül. Közben szemben, a frissen kotort csatorna partján is beindult az élet. Sajnos pont aznap szállították el a kikotort iszapot. Munkagépek hangja törte meg a csendet, és teherautók zaja tette teljessé, a reggeli idillit.


Közben botot váltottam. Ezen is gumihal fityegett, csak méret volt még kisebb. 3,5cm kimondottan a sügerek kedvéért. Az első beállóban hamar meg is jött az első kis csíkos lovag. Úgy látszik a munkagépek zörgése nem zavart el minden halat.


Szinte pillanatokkal később, akasztottam egy sokkal szebbet. Jó erőben volt, de én voltam az erőszakosabb, így hamar a parton találta magát.


Itt aztán nem is jött több hal. Egy beállóval arrébb viszont újra kapás. Nem sügér kívánta meg a gumihalat, hanem egy formás kis süllő, amit aztán még két társa is követett.



Egy darabig még szűrtem itt vizet, de teljesen eredménytelenül. Közben a munkagépek zaja is kezdett az agyamra menni, így elvonultam feljebb a patakon, csendesebb környezetbe. A horgászható terület határát jelentő vasúti híd alatt álltam meg. Sügérben bíztam. Ahogy az elsőt dobtam a kis gumihalammal, oldalról egy jókora rablást láttam. Hoppá, ez bizony balin volt. Gondolkodás nélkül lendült a bot, és repült a kis gumihal. Alig tekertem pár métert, bumm! Karikába feszült az igen lágy pálca. Aztán hamar erejét vesztette a balinom, ami a méretéből fakadt. Méret alatti fenekeszeg volt, mégis örültem neki, hiszen egészen ritka vendég itt a patakban.

 
Ezek után még volt egy lekövetésem, majd csend lett. Fogtam hát az erősebbik botot, és megpróbáltam messzire ledobva, hátha távolabbról még sikerül becsapnom egy gyanútlan balint. Sok dobás után is, csak egy lekövetésig jutottam. Viszont, mintha ez a hal egy nagyobb példány lett volna. Aztán valamilyen megfontolásból dobtam egyet csak úgy magammal szembe. Félúton járhatott a műcsalim amikor elakadtam. Emeltem egy erősebbet a bottal, és akkor megláttam, hogy nem akadóban van a gumihalam, hanem egy jókora balin szájában. Talán egy tizedmásodpercig tartott a döbbenetem, de ennyi elég volt a halamnak, hogy elkéssek a bevágással. Kiköpte gumihalam, és búcsút intett a villás farkával. Ott álltam a bottal a kezemben, lelkileg összetörve. Végre itt volt az a hal, ami miatt makacsul erőltetem a patakon a pecát, és erre így elbaltázom. Persze így utólag belegondolva, soha ilyen jellegű balinkapásom még nem volt, de ez akkor és ott nem vígasztalt. Eltartott pár percig mire rendbe szedtem magam. Sajnos több dolog itt már nem történt, így visszamentem a munkagépekhez. Kicsit elkenődve, és minden remény nélkül dobáltam, de a második dobásra egy kisebb süllő, már a süllyedő gumit leverte. Nem volt nagy süllő, de életem első olyan süllője, amelyik már a beeső plasztikra rávágott.


Kicsivel később párja is akadt, de sajnos ő sem nőtt nagyobbra. Harmadikra még akasztottam egy szebb süllőcskét, de persze az meg leverte magát a horogról. Aznap nagyon nem volt szerencsém....
El is indultam hazafelé. Útközben még megálltam az egyik nyári kedvenc helyemen. Talán 10-et dobtam itt, de egy aprócska csuka azért megkívánta a kopyto-t


Így aztán aznap, négy halfaj kisebb egyedeit sikerült becsapnom.
Másnap, mivel bosszantott az eltolt balin, és lefordult süllő, kinéztem annak ellenére, hogy szombat volt. Jókora tömeg, és teljesen passzív halak. Ennyi jellemezte ezt a délelőttöt. Két sügért sikerült fognom.




Magamban el is döntöttem, hogy többet ide hétvégén nem jövök. Viszont azt remélem, hogy még az idén végre sikerül megfognom, legalább egy szép balint, és sok szép süllőt! Jövő héten, az ostrom folytatódik....

2 megjegyzés:

  1. ÓÓ de jó lett az új dizájn :) A bejegyzésben meg csupa halas kép! Egyszerre ennyi félét fogni, ehhez már mágia kell :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi!
      Nem kell hozzá mágia, csak némi mázli, meg egy UL pergető pálca...

      Törlés