2014. május 27., kedd

Szélsőségek

A verseny után úgy gondoltam, hogy nem szabad leállnom a csalik próbálgatásával. Szereztem be még műszúnyogot is, hogy begyakorolhassam a módszert. Éppen a fent említett szúnyogot kerestem amikor megakadt a szemem egy gumihalon. A Rapture cég terméke. Igazándiból az igen jól eltalált színeivel, és szemre tetszetős formájával fogott meg. Terveztem, hogy tovább próbálgatom a kis Cormoran gumihalat is. Meg is tettem, számomra meglepő eredménnyel. Lássuk hát, a számomra kicsit megdöbbentő tapasztalatokat.

Kis csalival

Valamelyik meleg délutánon, a patakra indultam nézelődni, keresgélni kicsit. Túl sok jóra nem számítottam. Jókora esőkön vagyunk túl, a patak vízállása sokkal nagyobb a szokásosnál. Zavarosabb is a víz a megszokottnál.  Csak egy UL botot vittem magammal. Keresgélni tökéletes. Az első helyeken semmi nem történt. Próbáltam a csalik méretével, és színével játszadozni, de hiába. Kissé letörten mentem egyik helyről a másikra. Betliszagú volt a délután. Aztán elértem az egyik kedvenc, tavalyi helyemhez. Sokáig itt se történt semmi, pedig elég alaposan végigpásztáztam a helyet. Aztán mikor már éppen feladni készültem, egy kis koppintás után, egy aprócska süllő ragadt oda a horgomhoz.


Nem volt egy nagy hal, de arra elég, hogy kicsit visszahozza a kedvemet, a további dobáláshoz. A csali egy fekete hátú, gyöngyház testű, kis Kopyto 1" volt. Lelkesen szórtam tovább a helyet, de vagy 25 perc meddő dobálás után feladtam. Már éppen azon gondolkoztam, hogy visszafordulok, amikor fentről befutott az egyik "helyi erő". Olyan dolgokat mesélt, hogy hittem is meg nem is, de mivel tavaly is pontos információkkal látott el, úgy gondoltam, megéri utánajárni a dolgoknak. Időm viszont nem maradt sok, talán 45 perc sötétedésig. Sietősen elindultam hát felfelé, az új információk birtokában. Csalit is cseréltem. A Kopyto helyére, a kis Cormoran gumihal, egy rikítóbb változata került fel.


Sügérről szólt az infó, így arra is készültem. Az első helyen semmi. Feljebb mentem. A második helyen aztán a harmadik dobásom után félúton, apró kopp. Hopp, még egy kis süllő! Hát idáig feljöttek az ár miatt?


Ebben a beállóban nem volt több kapás. Így aztán feljebb mentem. A következő horgászható hely üres volt, azonban egy beállóval feljebb, már újabb meglepetés ért. A másodikat dobtam amikor egy elég határozott kapás. Újabb süllő. Ő már legalább egy évjárattal nagyobb volt. 25cm feletti, kis apróság. Vajon miért kellett neki egy 3cm-es gumihal?


Egy dobással később, egy újabb kapás. Sügér! Végre fogtam, legalább egyet!


Sajnos több kapásom itt nem volt, és idő se maradt újabb helyeket nézni. Rohamosan sötétedett. Hamar összepakoltam és mentem. Otthon is sokat gondolkodtam rajta, hogy a nagyobbik kis süllő mi a fenét evett azon a nagyon kicsi gumin? Ekkor azonban egy ismerős írta, hogy ő a saját kedvenc vízén, hasonlóan kis csalikkal fogdossa a méretesnél is nagyobb süllőket. Úgy látszik bizonyos helyzetekben, érdemes extrém módon is eltérni, a megszokott méretektől...


Nagy csalival

Rögtön másnap hajnalban, a Velencei-tóra készültem. Hajnalban a süllőket és balinokat vettem célba, de aznap valami hihetetlen módon kuka maradt a víz. Két, balinos ráforduláson kívül semmi. Az eléggé csalódást keltő kezdés után, elmentem a sügereket zaklatni. A már megszokottnak számító 2" twisteremmel kezdtem. Azonban, a sügér se nagyon akarta az igazságot. Összesen 3db-ot sikerült kivarázsolnom a vízből.



Magamban számítottam a dologra. Na, akkor variáljunk.... Kis Cormoran gumi, semmi. Műszúnyog drop shoton, két rontott kapás. Nagyon apró 1" twister, 1 sügér. Kopyto, semmi. Kezdtem kifogyni az ötletekből. Aztán eszembe jutott a Rapture gumi. Elsőre sügerezni, éppen egy kicsit nagynak tűnt. A leírás szerint 5cm, ami vastagon meg is van. Egy próbát megér. Hamar felraktam egyet, és csak úgy próbaképpen messziről bedobtam egy csónak tövébe. A fenékig se tudott lesüllyedni a gumihal, már szaladt volna vele egy sügér. Ez ám a bemutatkozás! Csattanós válasz a kétségeimre, a mérettel kapcsolatban.



Azt viszont még nem tudtam, hogy ez csak valami egyszeri véletlen volt, vagy tényleg ennyire fogós a gumi. Újra elindultam hát a csónakok között, és vagy ötödször is végigdobáltam az összes helyet. Meglepően sok kapásom volt. Hol voltak eddig ezek a halak? Gondolom ugyanúgy lapítottak a csónakok alatt, csak a csali nem volt elég jó ahhoz, hogy kiváltsa belőlük a kapóreflexet.



A gumi mozgása is felülmúlta az elképzeléseimet. A farok rész, meglepően élénken veretett, és a mostanában divatos gumikkal ellentétben, ez a mozgás nem ragadt át a testre. A Kopyto pl. jobbra balra billeg, szinte kicsavarja a testet, a farok erőteljes vibrálása. Ennél a csalinál viszont a féregszerű test, húzás közben stabil marad, viszont a farok rész, meglepően szapora ritmusban veret. Az eddig megszokotthoz képest, mindenképpen egyedi volt a mozgása. Fogtam vele egészen kis sügért is, ami egyből eloszlatta a maradék kétségeimet is.


Talán egy órányi időm maradt ezzel a gumihallal próbálkozni. Hihetetlen, de szinte mindenhol volt rá legalább egy kapásom. Jellemzően ezek a kapások sokkal agresszívabbak voltak, a megszokottnál.




Az összesítés is önmagáért beszél. Megszokott csalik, 5 sügér, két óra alatt. Műszúnyog, 0 sügér (meglepő, hogy itt nem működik)! Az új gumihallal 1 óra alatt 11sügér! Természetesen ez csak egy alkalom volt. További tesztekre van szükség ahhoz, hogy kiderüljön, hogy mindig ilyen jól teljesít ez a gumi, vagy csak bizonyos körülmények között ennyire hatékony. Sajnos csak két színben, és egy méretben rendeltem próbaképpen, de a jövő hónapban kipróbálom a teljes színskálát, és a nagyobbik méretet is.

Hát így alakult az utóbbi időben a csalitesztelés. Jövő hónapra is megvannak a terveim. Újabb csalikat fogok kipróbálni. Teljesen más jellegűeket, de erről majd akkor.... Egy biztos, gumiból bármennyi van, sose elég!

2014. május 18., vasárnap

Sügérpergető verseny?

Ebben a bejegyzésemben a sügérpergető versenyen történteket szeretném megírni, kicsit sajátos módon, az én szemszögemből nézve. Miért, a kérdőjel, a cím végén? Az irományom végére az is ki fog derülni. Lássuk a tényeket. A verseny amin indultam, az "Öregpotyka-Kalapeca-Mexen Sügér fogó Pergető Kupa". Ez, egy egészen kivételes, parti pergető verseny volt. Mint mindig, Kalacsi János neve garancia volt egy színvonalas versenyre. A verseny fővédnöke sem akárki volt, Sztahovits Péter. A verseny helyszíne Ludányhalászi. Ennyit a tényekről, jöjjenek a történések...

A hét közepéig minden szépnek és jónak tűnt. Péntekre aztán gondoltak egyet az időjósok, és a verseny napjára, vasárnapra, csúnya felhőket rajzoltak az előrejelzésbe. Hidegfront! Ennyit a sima versenyről... Vasárnap hajnal. 3órakor  ébresztett a telefonom. A szokásos álmosságomnak most nyoma sincs, amit a korai időpont indokolna. Az izgalom, felülírta a kómát.... Gyorsan összekészülődök, és irány a kocsi. A szél fúj, az eső csepereg. Húsz percen belül megérkeztem, a megbeszélt találka helyszínére. Innen egy nagy autóval mentünk tovább négyen. Volt ott, egy Imre, egy Józsi, egy Jani, na meg én. A majd 200km-es utazás alatt hol szemerkélt az eső, hol meg nem. Végül aztán felhős, de esőtől mentes időben érkeztünk meg a verseny helyszínére, igencsak korábban a tervezettnél. Ez az ideális állapot, nem tartott sokáig. A bőséges reggelinél már szemerkélt az eső, és mire a sorsolásig jutottunk, már ömlött.


                  Mondták, hogy lesz ott egy ámerikai versenyző.... De ez nem ő, csak Imre... :)

 A sorsolásnál hoztam a szokásos formámat, szinte utolsóként indulhattam... Annyi előnye azért volt ennek, hogy mire sorra kerültem az eső szinte teljesen elállt.


                                             Az idulást még esőkabátban vártam

A taktikám annyi volt, hogy elfoglalom az első szabad stéget amit találok. Ez a tervem legalább sikerült. Egy apró 3 cm-es gumihallal terveztem kezdést, ami Józsi szerint inkább egy mű-rizs szemre hasonlított, mint műcsalira. Végre aztán felharsant, a verseny kezdetét jelző dudaszó. Elkezdtem szépen körbedobálni magamat a "műrizzsel" a stégen állva, de tíz perc után is, csupán egyetlen ütés volt az, ami történt. Közben a mellettem állókat is figyeltem, senki nem fogott halat. Csalit kellene váltani. Mi legyen? Az már biztos volt, hogy a sügér tényleg nincs étvágyánál, ahogy arra lehetett is számítani. Nagy csalik kilőve, maradnak az apróságok. Az 1' Mann's twister mellett döntöttem, a kedvenc lilásbarna színemben. Talán a harmadikat dobhattam vele, amikor odaragadt a horogra egy sügér. A kapásból semmit nem éreztem, de egyszercsak a horgon volt. Gyorsan haltartóba raktam, és visszadobtam ugyanoda. Szinte hihetetlen, de kapás, és egy újabb sügér! Alakul ez.... Utána viszont hiába centiztem be csalimat az általam jónak vélt helyekre, semmi. Lemérettem a halaimat és odébb álltam. Az egyik 17, a másik 18cm-es volt. Miközben a versenytársakat kerülgettem, itt is, ott is érdeklődtem, de akkor még, egy sügérnél senki nem fogott többet. A következő helyeken kissé mélyebb volt a víz, ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom nagyobb csalival, hátha beugrik valami szebb sügér. 2" barna twistert tűztem a horogra.  Sokáig dobáltam vele, mire nagy nehezen kapás! Lemaradt.... Kár volt nagyobb csalit felrakni, láthatóan nagyon gyengén evett a hal, a nagyobb csalikat nem fogták meg rendesen a sügerek. A nagy példányoknak pedig, nyomuk se volt... Vissza is tértem a kisebb csalihoz, azonban az eredmény egyenlőre elmaradt. Sajnos nem csak nálam volt csend, hanem úgy általában mindenhol. Már a sokadik, elsőre jelentéktelennek tűnő helyen jártam, amikor egy kisebb ütés után ismét sügért akasztottam. Valószínűleg itt párban járhatnak a halak mert rögtön utána megérkezett a társa is, szinte centire ugyanonnan. A nagyobbik elérte a 20cm-ert, a kisebbik 18cm volt. A versenyünk fővédnöke éppen látta a fogásaimat, és megnyugtatott, hogy ezzel a négy sügérrel, jó állok. Sajnos több hal már nem kívánta meg a twisterem, így újabb helyek után néztem. Ezek már mind olyan helyek voltak, ahonnan már egy, vagy több horgásztárs is, csalódottan távozott. Két kisebb sügért sikerült kivarázsolnom a stégek alól. Mindegyik 13cm körüli volt, és a süllyedő gumit verte le vízközt. Egy harmadik még lefordult, de aztán más már nem történt.

 Kínomban elindultam visszafelé. Sajnos kapásom sehol nem volt. Kifelé menet találkoztam egy horgásszal. Nagyon pici horoggal, és apró kis piros valamivel dobált. Az én csalim se volt nagy maga 3cm-ével, de ez még annál is kisebb. Kérdeztem tőle hogy, mit fogott? 14db sügért! Hoppá! Persze ő csak panaszkodott, hogy mind kicsi, de hát akkor is.... Én akkor 6 sügérnél jártam, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ennyi lett a végső eredményem. Nagy kínlódásomban tovább haladtam stégről, stégre. Az egyik helyen egy újabb eredményes horgászba botlottam. Az összeadott centik szerint már akkor 2m felett járt. Néztem a szerelékét, és megdöbbentem. Drop shot cuccon, egy valószínűtlenül kicsi horog, és azon egy mű szúnyoglárva. Láttam, hogy csak leengedi maga elé, és ott finoman helyben rázogatja. Nem fogott nagy sügereket, de sok kicsit.  Nem sokkal később lefújták a versenyt. A barátaim közül ketten nulláztak, Imre két sügérrel zárt, amiből a kisebbik esélyes volt a legkisebb hal címre. Az ebéd különös hangulatban telt el. Egyrészt a horgászok fele halat sem fogott, ezért érthetően nem volt túl vidám, másrészt sokaknak nem tetszett a műszúnyog lárva használata, műcsaliként. Ebéd után lezajlott a díjátadás. Hátulról visszafelé adták át a díjakat. Amikor már tízedik helynél jártak, és én még ott álltam üres kézzel, kezdett elkapni az izgalom. A 9. sem az én nevem volt, sőt a 8. se. Vajon hányadik lettem? Hát, a hatodik lettem ezen a versenyen. Életem első sügérpergető versenyén, egy ismeretlen vízen. Nagyon elégedett voltam a helyezésemmel!

                                                                        6. helyezés

Később kiderült, hogy négyünk közül Imre járt a legjobban. Valóban ő fogta a verseny legkisebb halát, és ezzel különdíjas lett.

                                                              A verseny díjazottai....

Ezúton is szeretnék gratulálni neki, és minden díjazottnak!
Itt aztán nekünk véget is ért a verseny, hiszen várt ránk egy szép hosszú autókázás még hazáig. Mire hazaértünk ismét leszakadt az ég, csak most talán még durvábban. Villámlott dörgött, és ömlött az eső.

Ezzel elvileg véget ért a verseny, csakhogy ennek a versenynek, van egy utóélete is, ami talán megér pár mondatot. Mint már említettem, többen is nemtetszésüknek adtak hangot a műszúnyog használata miatt. Volt, aki egyenesen azt mondta, hogy ez így, nem pergetés. Bevallom mi még vicceltünk is ilyesmivel a verseny előtt, de senki nem számított rá, hogy tényleg lesznek olyan horgásztársak, akik ezt fogják használni csaliként. Elsőre nekem se volt szimpatikus a dolog. De! Ha azt nézem, hogy mik voltak a verseny szabályai, akkor nincs miről beszélni. A műszúnyog műcsali? Mivel, hogy nem élő, ezért az bizony. Innentől meg, ha szimpatikus a módszer, ha nem, szabályos. Ha én lennék a következő verseny szervezője, betiltanám a műcsontival együtt. Amíg viszont a szabályok engedik a dolgot, nincs mit tenni, be kell gyakorolni a technikát, és ha a helyzet úgy hozza alkalmazni. Azért írtam, azt, hogyha a "helyzet úgy hozza", mert szerintem, ha éppen eszik a sügér, akkor nem biztos, hogy ez lesz a legeredményesebb módszer, főleg, hogy a nagyobb sügerekre bónuszpont is jár.

A végére hagytam a legfontosabbat.

Köszönet a verseny szervezőinek, hogy eszükbe jutott egy ilyen verseny, és ezt profi módon meg is szervezték!
Köszönetet szeretnék még mondani Úrfi Tamásnak , aki helyettem kifizette a nevezési díjat, ami nekem nem ment volna, ráadásul minden feltétel nélkül!
Köszönet Máltis Józsefnek, aki a "a nagy közös autót" hozta!
Nem köszönöm az időjárásnak, hogy a rosszabbik arcát mutatta!

Ha az anyagi helyzetem engedi, a következő versenyen ismét ott leszek!



2014. május 14., szerda

Verseny előtt

Pergető versenyre kellett készülnöm. Kivételesen, ez a verseny most egy olyan megmérettetés volt, ami nekem nagyon tetszett. Parti, sügérpergető verseny. Ezt nekem találták ki! Egyetlen probléma volt csupán. Az, hogy a verseny tőlünk közel 200km-re került megrendezésre. Így aztán figyelembe véve a szerény anyagi helyzetemet, helyszíni tesztelésrő, szó sem lehetett. Márpedig valahol gyakorolni akartam kicsit. Csalikat próbálgatni, reflexeket élesíteni. Mivel a sügértilalomnak vége, nem volt akadálya annak, hogy pár napot dobáljak a Velencei-tó kikötőiben...

1. tesztnap
 (mikor eszik a sügér)

A május 1-ei hosszú hétvégén éjszakás voltam. Volt 2 órányi csuszóm, amit 2-án reggel kivettem, így a munkahelyről már hajnali 4-kor eljöttem. Már este úgy készültem, hogy kocsival mentem, amibe már be volt pakolva a pergető cucc. Hajnalra süllőzést, balinozást terveztem, de utána a sügerezés volt a fő irányvonal. Fél öt után egy kicsivel szálltam ki az öreg autómból, a Velencei-tó partján. A hajnal sajnos nem hozott se süllőt, se balint, így aztán fél hét körül a sügerek után néztem. Úgy gondoltam, hogy kivételesen nem a megszokott csalikkal kezdek, hogy az újdonságaim is ki legyenek próbálva. Így aztán a választásom, egy egészen kicsi, 3cm-es, Cormoran gumihalra esett.



Az apró kis gumit, egy kis fél grammos fejre tűztem. Így egészen lassan süllyedt le, a kb. 1m-es vízben a fenékig. Bár nem igazán bíztam az új csaliban, hamar meggyőzött. Talán a harmadikat dobhattam amikor  süllyedés közben elkapta valami a kis gumit. Megvan az első sügér!


Innentől aztán beindult a bolt. Egyik sügér jött a másik után. Szinte teljesen egyforma méretűek voltak. Aztán, ahogy haladtam a csónakok között az egyik csónak alól valami vadabb állat rontott ki, az apró gumihalért. Hirtelen már azt hittem, hogy kisebb csuka, de aztán kiderült hamar, hogy csak egy harcos sügér volt a tettes. Jobban örültem neki, mintha egy 2 kilós csuka lett volna.


Pedig a java, még hátra volt. A következő halamat, egy két csónak közötti keskeny résben akasztottam. Azonnal éreztem, hogy ez is szép csíkos hátú lesz. Rövid küzdelem árán sikerült kivarázsolnom a szűk helyről. Gyönyörű szép sügér!


Alighogy elengedtem, már a horgon volt a következő. Jöttek kisebbek, nagyobbak. Jöttek szépen sorban. Sok sügér egészen csónakok alól rontott ki, és még a süllyedő csalira lecsapott. Ezek a halak nem a fenék közelében álltak, talán ezért is működött olyan jól, a lassan süllyedő, apró gumi.


Lassan aztán kezdett legyőzni a fáradtság. Hiába egy éjszakás műszak, fárasztó dolog. Már a hazamenetel gondolatával játszadoztam, amikor sügér helyett váratlanul egy kisebb vörösszárnyú keszeg kapta el, a lassan süllyedő csalit.

 
Elengedtem a kis vöröst, és pakoltam. Kb. 20-25db sügért fogtam alig két óra alatt. Fáradtan értem haza, nem is igen volt erőm, átgondolni a tanulságokat. Majd legközelebb....

2. tesztnap
 (mikor nem esznek igazán)

A második tesztpeca egy hidegfront utáni szeles, (reggel) hűvös, de napsütéses napra esett. Tapasztalatból azt már tudtam, hogy a sügér semmilyen frontot nem szeret igazán, így felkészültem rá, hogy nem lesz olyan könnyű halat fogni, mint az első alkalommal. Később is mentem, hogy az időpont is jobban hasonlítson a verseny időpontjára. Az előző alakalommal nyerőnek bizonyult, kis gumihallal kezdtem a horgászatot. Fél óráig erőltettem, de semmi nem történt. Akkor játszunk a csalikkal. Mit rakjak fel? Valószínű, hogy a fenék közelében vannak. Eszembe jutott, hogy vettem én pár darab 3g-os cseburaska (vagy milyen) fejet, amit még ki sem próbáltam. Fel is raktam az egyiket, és a horogra egy 2" lilásbarna Mann's twistert tűztem.


 Ezt már gyorsan le tudtam küldeni a csónakok között a fenékre, és ott egészen pattogósan tudtam vezetni. Ahogy az előző képen is látszik, hamar meg is lett az eredménye, az újításnak. Egészen jó méretű sügért akasztottam elsőre.


Aztán történt egy fura dolog. Csak magam előtt a vízben meg akartam nézni, hogyan mozog ezen a fejen a gumi, amikor váratlanul egy hal elkapta azt. Kis csukanövendék volt a tettes. Jót mosolyogtam a dolgon, miközben visszaengedtem.


 Pár perccel később aztán, kemény ütéssel, egy újabb sügér akadt a horgomra. Rövid fárasztás után kézzel emeltem ki a szépséges csíkoshátút.


Kicsivel utána, jött a következő. Ez a hal nem a mérete miatt volt érdekes, hanem mert az oldalán egy hatalmas, egészen frissnek látszó vágást találtam. Szerintem nem hal okozta, hanem madár volt a tettes. A környéken ólálkodó kócsag ugrott be elsőre. Persze lehet, hogy tévedtem....


Aztán egyszercsak megszűntek a kapások. Kissé tanácstalanul szűrtem tovább a vizet, de kapásom nem volt több. Mi történhetett? A nagy tanácstalanságomban átmentem kikötő sekélyebbik felébe. Itt már jól felnőtt a hínár. Pár lyukat kivéve a hínár felett talán 20-25cm víz maradt. Már szinte hátat fordítottam a víznek, amikor látványos rablás. Kicsit kivártam. Még egy. A következőnél már látni is véltem a tettest. Sügér! Egyből megértettem mi történik.  A hidegfront lehűtötte a vizet, de az aznapi napsütés a víz felső rétegét kezdte el újra átmelegíteni. A kishalak szinte a felszínig emelkedtek, utánuk meg jött a sügér. Hogy fogjam meg őket? Elsőre a wobbler ugrott be, de 10-15 dobás után beláttam, hogy nem ez lesz az igazi. Egyetlen rontott kapásom volt csak a fahalaimra. Újat gondoltam. Könnyű fej, és twister. A gondolatot tett követte. Már a  második dobásra, sügért fogtam. Működött a dolog!


Nem volt nagy, de legalább fogtam. Hamar kipiszkáltam még vagy három hasonlót, de utána csend lett. Átmentem a másik oldalra, gondoltam itt is ejtegetek kicsit, a csónakok közé. Ide már nem kellett nehéz fej, a víz itt alig 50-60cm talán. Az első csónak mellett rögtön kapás! Szóval itt vagytok!


Pár csónakkal arrébb aztán újra kapás. Jól védekezett a halam, ami a méretéből adódott. Gyönyörű szép sügért fogtam, ebből a sekély vízből.


Sajnos elfogytak a helyek, és én visszamentem kikötő másik felébe. Itt még fogtam pár darab sügért a sekélyebbik oldalról, a csalit szintén a hínár felett vezetve. A végén 12db sügérrel zártam a második tesztnapot.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt még egy harmadik tesztnap is. Ezen a napon, kuka vízből, ismét 12 sügért sikerült kipiszkálnom. Sok volt köztük a kicsi, egyetlen igazán szépet fogtam. Azért sem akarom részletezni ezt a napot, mert a technikák és a csalik szinte teljesen megegyeztek a második tesztnapon haszáltakkal, és képet is keveset készítettem.


A három nap után úgy éreztem, készen van a fejemben egy terv, a versenyre. Aztán, hogy ez a terv menyire volt jó, azt majd egy következő írásomban kifejtem részletesen....