Megvan!

Az utóbbi időben nem vagyok túl jó kapcsolatban a szerencsével. Túl vagyok két elég gyengén sikerült békéshalas pecán, de ez csak a kisebbik rossz. Történt ugyanis, hogy a nemrégiben beszerzett Cormoran UL. botomat sikeresen összetörtem, nekem a mai napig, szinte hihetetlen módon. Domolykóztam éppen a kedvenc patakomon amikor a kis wobblerem felakadt egy faágra. Egyet rántottam rajta, nem is túl erőset, és akkor azonnal, reccs! Mi a fene? Nézegettem a botomat és nem igazán hittem a szememnek. Az alsó tag vége vagy 6-7cm hosszon kitörte a felső tag falát. Az ember elsőre az gondolná, hogy szétcsúszott a két tag, de tisztán látható, hogy a felső tag végétől min. 6cm-re bújt ki, az alsó tag vége. Soha nem láttam még ilyen törést....

Így hát aztán megint normális UL pergető bot nélkül maradtam. Sokáig gondolkodtam rajta mit tegyek. Újabb használt botot nem akartam venni. Sajnos az utóbbi időben a boltokban se nagyon lehet válogatni az UL botok között. A legtöbb helyen egyszerűen nincs. Aztán ahogy a neten keresgéltem megláttam egy pálcát ami első látásra is nagyon bejött. Először is, normál nyélrésze volt. Bár van több osztott nyeles botom is, UL. botnál szerintem jobb, a normál nyélrész. Ráadásul a nyél végig parafa, és pont olyan rövid, ahogy én szeretem. Érdeklődtem a bot után kicsit. Többen is használhatatlanul lágynak jellemezték. Na, ez lesz az én botom! Aki ismer az tudja, hogy imádom a lágy UL pergető botokat. Nekem domolykózni az az igazi. Ezek után jött a hír, hogy az egyik helyi boltban van egy ebből a botból. Meg kell néznem! Ahogy első ízben a kezembe fogtam, éreztem, hogy ez a bot kell nekem! Ez volt a dolog könnyebbik része. A nehezebbik rész a párom meggyőzése volt. Hogyan adjam be neki, hogy most vettem hét ezresért egy használt botot, amit a harmadik pecámon el is törtem, de most szeretnék helyette venni egy másikat 13 ezerért? Szerencsére a feleségem szokatlanul megértőnek bizonyult. Így aztán egy szombati napon végre az enyém lett, az a bot, ami szerintem sokáig nagy kedvencem lesz.... A bot pontos adatai: SavageGear Parabellum UL 190cm 1-5g

Még aznap délután fel akartam avatni. Gyerünk domolykózni! Szerencsére egy barátom súgott, hogy hol érdemes a kedvenceimet keresni. Itt nincsenek igazán nagyok, de sok hal van egy szakaszon. Délután kettő körül értem ki. A vízállás normális volt, és a víz is elég tiszta. A nap is szépen sütött, kissé fülledt, front előtti meleg volt. Itt is, meg ott is kisebb szedéseket láttam, szóval jó helyen voltam. Gyorsan összedugtam az új pálcát, zsínór befűz, kis wobbler zsinór végére, és már dobálhattam is. A tiszta víz miatt tudtam, hogy csak a hosszú dobások fognak halat adni. Rögtön az első dobásomra volt kapásom. Keményet odavert egy domi a wobblernek, de nem akadt meg. Tipikus domis tulajdonság...  Később hamar kiderült, hogy a halakat ugyan érdekli a wobblerem, de nem igazán éhesek. Csipkedtek, oda-oda böktek. Végre aztán volt egy normális kapásom. Bevágtam és meg is akasztottam az új bottal az első kisebb domolykómat. A pálca tökéletesen kirugózta a domi minden menekülési kísérletét.

A halamat visszaengedtem, és egy kicsit az új botra koncentráltam. A nyélhossz tökéletes, az egyensúly rendben. Dobásoknál segít a lágy de rugalmas bottest. Hihetetlen messzire szálltak az apró kis wobblerek. Az egész bot úgy ahogy volt, nekem pont kézre állt, pedig most használtam először. A parafa nyél is hihetetlenül kényelmes fogást biztosított. Régen éreztem ilyet, de ezzel a bottal élmény volt a dobálás. A nagy merengésemből egy újabb kapás zökkentett ki. Egy kicsivel szebb domolykó védekezett a horgomon. A botom lágysága ellenére pillanatok alatt a parton volt az igazi egészséges 25cm-es domolykó.

Szépen haladtam a kis víz partján folyásirány szerint lefelé. Sok kapásom volt, de a legtöbb csak csipkelődés. Kerestem a megfelelő wobblert, de aznap nem volt nyerő szín, vagy méret. Szinte minden csalira volt legalább egy odacsípés. Hamarosan aztán megfogtam a harmadik kis buksifejű domolykót is.

Sajnos nagyobb példány nem jött, a továbbiakban sem. Sőt ahogy ment lefelé a nap teljesen üressé vált a víz, mintha eltűnt volna minden hal. Csak mentem egyik helyről a másikra, de egy ütés nélkül dobáltam végig legalább egy órát. Egészen az alkonyig kellett várnom, hogy újra megelevenedjen a víz. Még világosban megfogtam negyedik domolykómat. Egyértelmű, kemény kapással jelentkezett. Azonnal meg is akadt neki a kis wobblerem horga.

Folytattam a lassú araszolást a parton. Több kapást is elrontottam. Többször láttam is a tetteseket, kis domolykók voltak. Nagyon nem is bántam, hogy nem szurkáltam össze őket a horgommal. Már lassan fogytak el a fények is, indulni kellett volna hazafelé. Na még egy dobás és megyek. Húzom a kis wobblert. Érzem a veretését, és látom is a botom spiccén. Talán egy métert jön felém, amikor egy kis koppintást érzek. Megállok a tekeréssel, és akkor, bumm! Lecsap a kis fahalra. Felrobban a felszín, ahogy a halam menekülni próbál. Ő se egy óriás, hamar magam elé kényszerítem. A nap utolsó fényinél fényképeztem. Utána gyorsan útjára bocsájtottam, és pakoltam. Sikeresen felavattam az új horgászbotomat...

Két nappal később ismét a domolykók nyomába eredtem. Aznap már jóval hűvösebb, és szeles is volt az idő. A sekély részekre már nem állt ki a domolykó, így kicsivel lejjebb kezdtem a víz vallatását. Ismét az új pálca volt velem. A szél is besegített, így jókorákat tudtam dobni. Már a harmadik wobbler volt felkötve, amikor végre megvolt az első ütésem. Fenthagytam, meg is hozta a szerencsémet. Több kisebb ütés után végre megakadt az első domolykó. Nem volt túl nagy, mégis örültem neki.

Folytattam a dobálást miután a halamat visszaengedtem, de most érezhetően sokkal kevesebb volt az akció, mint a múltkor. Sokat hűlt a levegő, és a víz is. Pár rontott kapás után aztán végre kaptam egy kemény rávágást. Meghajlott a lágy pálca, kicsivel jobb halat sejtetve. Hát ő sem volt egy óriás, de mint később kiderült így is a nap legszebb hala.

Lassan araszoltam tovább lefelé a parton. Dobás, dobást követett. Szinte észre se vettem, de dobásaim egyre pontosabbak lettek, a pálca szinte a kezemhez nőtt. Akkor fogalmazódott meg bennem a címben is szereplő felkiáltás. Megvan! Mi is van meg? Úgy gondolom, hogyha minden jól alakul ezzel bottal végre megtaláltam a Pirivi pro méltó utódját. A nyélkiképzése még jobb, a súlya kisebb, az akciója pedig nagyon hasonló. Újabb kapás zökkentett ki a gondolkodásból. Elsőre elhibáztam. Visszadobtam ugyanoda. Szinte centire ugyanott,  leverte az apró wobblerem a következő kisebb domolykó.

Ahogy egyre lejjebb mentem ritkultak kapások. Úgy látszik ezt a szakaszt már nem szerették annyira a domik. Az egyik bedobásnál aztán ahogy elkezdtem bevontatni a wobblerem, szinte azonnal odaragadt a horogra egy minidomi. Szegénykét sajnáltam. Ők, a sok rontott kapás okozói. Szerencsére sokan vannak.

Mivel ezen a részen már nemigen volt kapásom több, elindultam visszafelé. Több kapást is elrontottam, de halat nem tudtam fogni. Már visszaértem a sekély részre. Gondoltam egyet, és dobtam itt is párat Szinte azonnal volt egy rontott kapásom. Később még két kissebb domit is sikerült elcsípni az alig 20-25cm-es vízből.

Sajnos aztán megcsörrent a telefonom. Mennem kellett....

Hát így sikerült felavatnom az új UL pergető botomat. Igazán nagy halat ugyan nem tudtam fogni vele, de domolykókkal avattam. Remélem, hogy még nagyon sokáig tudom használni, és nagyon sok szép halat fogok vele. Ha így lesz, arról úgyis beszámolok....

Tilalom előtt

Sokat gondolkodtam azon, hogy írjak-e a (sügér, süllő, balin, stb..) tilalom előtti küzdelmes napokról, de aztán úgy döntöttem, hogy írok. Kiegészítve a beszámolómat azzal, hogy pár gondolat erejéig írok az utóbbi hónapokban történt dolgokról, illetve arról, hogy így visszatekintve téli szezonra, milyen dolgok fogalmazódtak meg bennem. Már csak azért is megírom a történteket, mert beszereztem egy alig használt UL. pergető botot. Szerencsére sikerült is felavatnom, még a sügér, és süllőtilalom kezdete előtt. Bár ahogy a szösszenetem elején már céloztam rá, sok halat nem fogtam vele, de ez nem a bot hibája...

A történet valahol ott kezdődött, hogy ültem otthon a gépem előtt, és apróhirdetéseket böngésztem. Na egy eladó UL pergető bot! Egy gyors telefon után hamar kiderült, hogy egy régi ismerősöm árulja a botot. Fél óra múlva már kezemben is tarthattam a kiszemeltet. Nem ragozom tovább, az üzlet megköttetett. A kiválasztott egy Cormoran Black Bull LRC 180cm-es 1-7g-os pálca lett. Persze másnap, még a délutános műszak előtt ki kellett menni, kipróbálni az új szerzeményt. Annak ellenére kimentem, hogy az utóbbi napokban csak a rossz hírek jöttek a megszokott helyekről.

Annyit már tudtam botról, hogy merőben más akcióval rendelkezik, mint régen megszokott Privi Pro, és azt is jól tudtam, hogy az egyensúlya tökéletes. Az egyensúlyáról azért voltak tapasztalataim, mert amikor elmentem megnézni a botot, vittem magammal az orsót is, amit rá szántam. Ennek több előnye is van. Egyrészt az ember biztosra veheti, hogy az adott botra az adott orsó passzol. Másrészt kiderül azonnal, hogy a cucc súlypontja vajon a helyén van-e? Harmadrészt, egy bot igazi akciója akkor jön ki, ha a zsinórt befűzve feszegeti az ember. Nézzük hát, hogy mit is vettem. A bot nyélrészének fogása kényelmes, a súlypont az orsóval a pont a helyén van. Maga a bot a száraz adatok szerint, kb. 5-7g-al nehezebb a Privinél, de a tökéletes súlypont miatt, ez nem érezhető különbség. A blank kialakításában van a legnagyobb eltérés. A Cormoran pálca gerincesebb, mint a régi, de a felső harmada, lágy. A Privinél megszokott C akció helyett, ez a bot, inkább B akciógörbét mutat, terhelés alatt. Ezt az eltérést kellett megszokni, mostanra nagyjából sikerült is. Egyébként a két különböző akció ellenére, a két bot terhelhetősége majdnem ugyanannyi. Egy nagyon-nagyon kicsivel a Cormoran-é a nagyobb.

Reggel kiérkezve a vízhez azonnal dobálni kezdtem. Eleinte nem is a halfogásra koncentráltam, hanem a bot dobási tulajdonságait akartam felmérni. Fej feletti dobásokkal kezdtem. Szépen szálltak az apró jig-ek, talán még szebben is mint vártam. Hamar át is tértem az alsó lendítésre. Ez elsőre némiképpen csalódást okozott. Nem tudtam olyan messzire dobni alsó lendítéssel, mint a Privivel szoktam. Aztán beletörődtem a dologba, főleg úgy, hogy fej feletti dobásnál, viszont a régen megszokottnál tényleg messzebb szállt a jig. Ahogy kezdtem összecsiszolódni az új bottal, egyre jobban zavart a kapástalanság. Igazuk volt a barátoknak, nehéz lesz sügért fogni...
Nem akarom hosszasan mesélni a történteket, mert azon kívül, hogy a lábam lejártam, nem is történt semmi. Mikor aztán már feladni készültem a dolgot, egyszercsak ott volt a horgon az első botavató sügér.

A párja sajnos leakadt menet közben, de így is örültem, hogy azért sikerült felavatnom az új pergető pálcámat.

A következő alkalommal a Velencei tónak vágtam neki, nagy tervekkel. A tilalom előtti utolsó szombatról volt szó, tehát mondhatom, hogy az utolsó lehetőség volt sügért , vagy süllőt kapásra bírni. Aznap robogóval mentem, és az előzetes terveknek megfelelően Velencétől Pákozdig jópár kikötőt megdobáltam. Vittem az új szerzeményt, és egy süllőző pálcát is. A horgásznap eleje sajnos nagyon unalmasan alakult. Sehol nem találtam a kedvenceimet. Az első akcióm a dinnyési csónakkikötőben volt. Bár sügérrel itt sem találkoztam, egy kis csuka megkívánta a kis twisteremet.

Aztán innen is továbbálltam. A kedvenc kikötőmben se sok sügért találtam. Pár rontott kapás után, két darabot azért sikerült kivarázsolnom a vízből. Mindkettő egy csónak mellett kapta el, a vertikálisan emelgetett kis twistert.

Sajnos hiába próbáltam többet fogni, nem sikerült. Elég kuka napot fogtam ki. Egy szempontból mégis jó volt ez a nap. Sokat dobáltam az új UL pálcával, kezdtem megszokni, az eddig megszokottól eltérő akcióját.
Aztán jött a naplemente. Az alkony idejére átmentem egy nagyobb hajókikötőbe, egy erősebb felszereléssel, hátha rám mosolyog a szerencse egy süllő képében. Gumihal került kapocsba, és nekiláttam vele szűrni a süketnek tűnő vizet. Valahogy túl süket volt felszín, nem igazán hittem a sikerben. Aztán az egyik hosszú dobásnál, ahogy süllyedt le a fenék felé a gumihal, egy apró ütést éreztem. Bevágtam, és erős húzás volt a válasz.  Egészen jó erőben volt a halam. Az utolsó pillanatig reménykedtem benne, hogy süllőt sikerült fognom, de ahogy elém ért, már látszott, hogy egy csuka volt a tettes. Kézzel tarkón fogtam és kivettem. Egy valószínűtlenül sovány példány volt. Azonnal látszott rajta, hogy már túl van az íváson.

Gyorsan elengedtem, és pakolni kezdtem. Ha csukák vannak bent a kikötőben, süllőre nincs esély....

Ennyi történt tehát az utolsó pár horgásznapon a  tilalom kezdete előtt. Most pedig ahogy ígértem, jöjjön pár gondolat tőlem a téli szezonról.

Az idei téli szezon, igencsak furcsára sikeredett. Elmaradtak az igazán hideg fagyos napok. Elvileg ennek örülnöm kellene, de mégsem örülök. Bár sokkal több napot horgásztam, mint eddig bármelyik téli szezonban, azonban ennek hátrányi is voltak. Egyrészt én, és mások is sokkal többször zaklattuk a halakat. Mivel a tavak ugyan befagytak egy időre, de a csatorna nem, ez azt eredményezte, hogy reggelente kormoránok százait zavartuk, fel a vízről. Meg is lett ennek az eredménye. A csatorna bizonyos szakaszait röpke pár hét alatt üresre zabálták. Sajnos a "helyi erők" hozzáállása, butasága is rátett egy lapáttal a sügér ritkulására. Sokan a mai napig szeméthalnak tartják, a hátuk mögé dobálják a csíkos vitézeket. Bezzeg az ezüstkárásznak van becsülete....  
Az új domolykó méretkorlátozást sem vette komolyan eleinte senki. Szerencsére halőri közreműködéssel, és némi határozottsággal sok kisdomolykó életét sikerült megmenteni. Ha kemény telünk lett volna, és csatorna befagy, talán a halak jobban jártak volna....
Így visszatekintve én is hibáztam. Az őszi titkolózás után sajnos fény derült rá, hol fogom a halaimat. Egy idő után kedvenc pályáim egy pergető verseny helyszínére hasonlítottak. Ezt sajnos a jövőben kénytelen leszek elkerülni. Talán unalmasabbak lesznek a képeim, és a blog bejegyzéseim, de sajnos erre az "önvédelmi reflexre" szükség van.

Még több mint egy hónapig szabad a domolykókat zaklatni, így mostantól a békés halak mellett őket veszem célba. Ha végre egyszer lesz annyi időm, hogy kijussak....