Nincs szerencsém...

A napokban megejtettem az első békés halas pecát a Gaja patakon. Jó hírek érkeztek az alsó szakaszról, így szinte biztos voltam benne, hogy szépen foghatok. Hát a dolgok kicsit másképpen alakultak...
Ilyenkor tavasszal a vízállás igen szeszélyesen tud alakulni, és ez egyáltalán nem az időjárásnak köszönhető. Az olvadt hólé már régen elfolyt, más okozza a változatos vízállást. A patak mentén két nagy halastó rendszer is található, és tavasszal gőzerővel folynak a kihelyezési munkálatok. Telelőket, és tavakat engednek le, míg más tavakat feltöltenek. Ez okozza, hogy egyik nap magas, zavaros, iszapos lé folyik a patakban, majd aztán másnap már letisztulva, jóval kevesebb víz csordogál a mederben. A halak étvágya is a vízzel együtt változik.
Egy szerdai hajnalt választottam az indulásra. Van egy kedvenc helyem, amit mindenképpen meg akartam csípni. Ez sikerült is. Egy match és egy pickerbottal készültem. Még előző este otthon bekevertem egy kis fekete Timár Ponty-Kárász etetőanyagot, amibe egy két marék csemege kukoricát is dobtam. Kiérkezéskor még egy marék csonti hozzá, és már repültek is a gombócok. Hajnalban nem számítottam nagy mozgásra, érkezésemkor nyomokban deres volt a fű. Beélesítettem mindkét botot és vártam...

Mondom vártam.... még mindig vártam.... egy óra múlva volt pár kisebb piszkálásom csontira, de láthatóan nagyon apró halak lehettek. Egészen délelőtt tíz óráig bírtam idegekkel, aztán a helyváltoztatás mellett döntöttem. Begyalogoltam egészen a Gaja-Nádor összefolyásig. A túloldalon már ültek páran, eredmény nélkül. A beszélgetésekből kiderült, hogy egy nappal ezelőtt, mindenki fogta a halat. Pontyot, kárászt. Csakhogy egy nappal ezelőtt vagy tíz centivel magasabb volt a víz, és zavarosabb is volt. Nem túl jó előjelek... Közben összekészültem az új helyemen is a botokkal, be is dobáltam. A pickert a Nádor oldalra hintettem be, a match a Gaja oldalra került.

Talán két perce várakozhattam amikor a pickerbot spicce elkezdett rángatózni. HAL! Gyorsan bevágtam és már húztam is kifelé a nap első halát, egy kapitálisnak még véletlenül sem nevezhető küszt.

Visszadobtam, hátha akad még valami. Éppen, hogy megpihent a botom az ágason, amikor újabb vad rángatós kapás. Bevágtam, és megfogtam a nap legkisebb halát, ami egy kis vörösszárnyú keszeg volt.

Úgy döntöttem, hogy nem akarok az apróságokkal játszadozni, ezért csalit váltottam, a csonti helyére, giliszta került. Így már az apróságok békén hagytak, de egy jó darabig minden más is. Talán 45 perce ülhettem az új helyemen amikor a picker spicce ismét jelzett. Kárász volt a horgomon. Nem túl nagy, de végre kárász.

Pár perccel később az addig hallgató Matchbot úszójával is elindult valami hal. Hasonló méretű kárász volt a tettes.

Ekkor azt hittem, hogy, végre beindul a dolog, de tévedtem. Hosszú eseménytelen órák következtek. Pár apró maszatolás, a pickeren, de ennyi. Mikor már nagyon kezdtem volna unni a dolgot matchbot úszója elkezdett szánkázni a víz tetején oldalra. Bevágtam és megakasztottam a nap legnagyobb kárászát, ami verte a fél kilót.

Rá pár percre a pickeren is volt jelentkező. Egy kisebb pontyocska kívánta meg a gilisztát.

Időközben a túlpartra egyre több horgász érkezett, és bizony egyre kevesebb helyet hagytak nekem. Halat senki nem fogott, viszont tojásgránát méretű etetőkosaraikkal, szépen szétbombázták a vizet. Sajnos nálam is újra beütött az unalom. Kapás nulla, vagy két órán keresztül.
Elkezdtem pakolni. már majdnem végeztem vele, amikor szemben az egyik sporitól nagy csobogás. Hoppá egy méretes ponty. Úgy látszik tényleg vannak itt ilyenek...

Szóval ennyi volt az első békés halas próbálkozásom. Amennyire nincsen szerencsém kifogtam azt a napot amikor semmi nem evett. Ami vigasztalhatna, az az a tény, hogy így is én fogtam a legtöbb halat, de ez nem vigasztal. Talán legközelebb! Bár amennyire nekem nincsen szerencsém, addigra talán ki is szárad a patak...

Tavaszi lehetőségek

Itt van hát a március. Mit tehet ilyenkor egy vérbeli pergető horgász? Vagy a békés halakat célozza meg, vagy perget, de vajon mire?
 A legtöbb ragadozó halunkat a tilalmi idő védi, hogy nyugodtan tudjanak szaporodni, és tavasszal még a maradék ragadozó hal étvágya sem az igazi. Állóvizeken csak a sügér marad meg horgászható halfajként, ezért ebben az időszakban inkább a kisebb patakokra, és csatornákra járok. A sügér itt is előfordul, és kis szerencsével, no meg nem kevés kitartással akár domolykót is foghatunk. Ilyenkor főszereplővé válik az UL. felszerelés, és előkerülnek a legkisebb műcsalik. Én is könnyű pergető cuccal járom ilyenkor a kedvenc vizeim partját, minden évben. Az idén sincs ez másképpen. Az eredmény általában szerény, de legalább pergethetek.

Sajnos az idén eléggé későn köszönt be tavasz, de úgy néz ki most próbálja behozni a lemaradást, a napokban 20 fok feletti hőmérsékleteket is mérhettünk a nappali órákban. Szerencsére az egyre melegedő idő beindította domolykók táplálkozó kedvét is.

Túl sok nem jött belőlük, de azért voltak egészen szép példányok is közöttük. Fogtam wobblerekkel is, de plasztik csali is adott domit.
Bár az ember a csalik és helyszínek megválasztásával próbálja elkerülni az oltalom alatt álló ragadozókat, néha egészen meglepő helyen is előfordulhatnak, és bizony ilyenkor megeshet, hogy a sügérnek szánt apró plasztik csaliknak is odavágnak.

Süllő a patakból

I. Környezetvédelmi nap a Gaja patakon.

Előzmények:
Még valamikor a januárban kipattant a fejemből egy gondolat, hogy mi lenne ha hirdetnénk egy szemétszedő akciót Gaja patak partján. A Haldorado horgászportál Fejér megyei horgászvizekről szóló topic-ján tartottam is egy villámkérdéssel egybekötött gyors felmérést, hogy mégis hányan jelentkeznének egy ilyen akcióra? Mivel volt érdeklődés, úgy döntöttem, hogy nekiállok az érdemi szervezésnek. Úgy nézett ki, hogy legalább 7-8 fő biztosan részt tudott volna venni ezen a kis magánakción. Ekkor viszont érdekes dolog történt.

A folytatás:
Kaptam egy levelet a Hofesz vezetőjétől, amiben egy megbeszélésre invitált magához.
Elmentem a megbeszélt időpontra. Mint kiderült a Hofesz is tervezett hasonló dolgokat. Az idei évtől negyed évenként egy környezetvédelmi napot szeretne tartani. Mivel a környezetvédelembe beletartozik a szemét összeszedése is, ezért ésszerűnek tűnt a Hofesz környezetvédelmi napját összevonni a mi civil kezdeményezésünkkel. Innentől a szemétszedési akciónk már az "I. Környezetvédelmi nap a Gaja patakon" címszóval, a Hofesz támogatásával szerveződött tovább. Kitűztünk egy napot 2012. 02. 11-ét. Csakhogy ekkor váratlan dolog húzta keresztül a számításainkat. Bekeményített a tél és az egész télen mutatóban sem látott hó, is vastagon betakarta a tájat. Mindezt tetézte, hogy kegyetlen hideg is volt a hó mellé. A nappali -15 fokok miatta patak nagy része be is fagyott.

                                   Ilyen időben nem lehetett megtartani a környezetvédelmi napot

A hirtelen jött tél miatt el kellett halasztani az egész programot, ekkor született meg az új időpont 2012. 03. 10-én szombat. Továbbra is folytattam a szervezést, amiben nagyban hátráltatott az a tény, hogy Haldorado horgászportálon jópár napig le voltam tiltva. Azóta portállal minden kapcsolatot meg is szakítottam...
Létrehoztunk egy Facebook csoportot, aminek egyetlen célja volt, hogy valamilyen módon összefogja a Fejér megyei horgászokat. Meghirdettem tehát az új időpontot, és a helyszínt, és folytatódott a szervezés tovább.
Az utolsó pár napban aztán felpörögtek a dolgok. Purgel István úr telefonon keresett, az egyik hétfői napon, és így pontosítottuk a részleteket. Ekkor derült ki, hogy ő a találkozóhelyet máshova képzelte. Hát mit mondjak... Kétségbeesetten próbáltam módosítani a helyszínt minden helyen ahol meghirdettem. Próbáltam persze a Haldorado-n is megírni a dolgokat (utolsó hozzászólásként oda), de gyerekes módon folyton törölték a hozzászólásomat. Kicsinyes bosszú a személyem ellen... Sajnos a végső egyeztetésen sem tudtam ott lenni a Hofesz irodában, ugyanis olyan időpontban lett megtartva, amikor dolgoztam éppen. Így aztán úgy éreztem, hogy a szervezést kivették a kezemből, amit addigra nem is bántam igazán, ugyanis addigra valami makacs nátha szerű megbetegedés félig ledöntött a lábamról. Vártam tehát a szombatot.

A mai nap:
Reggel kicsit zúgó fejjel a betegségtől ébredtem, és rögtön készülődni kezdtem a nagy napra. Kerékpárral érkeztem a kijelölt találkahelyre, ahol már többen is gyülekeztek. Elég sokan összejöttünk, ami igen örvendetes dolog. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki eljött! Reggel az egyeztetésen hamar kiderült, hogy bár erről nem volt szó, a végső szervezés, a csapatok elosztása rám hárult. Felosztottuk tehát a megjelent horgászokat több kisebb csapatra, és mindenki zsákokat ragadva támadást indítottunk szemét ellen. Itt kell megjegyeznem, hogy Hofesz a ígért zsákokat kesztyűt, személyautót utánfutóval. Ezek dolgok maradéktalanul teljesültek, tehát a szervezés ezen részéből jeles a Hofesznek!

                                                       A nap főszereplője a SZEMÉT

Mindenki elindult tehát a kijelölt helyszín felé. A mi csapatunk négy fős volt, és egy szép hosszú szakaszt fogtunk ki. Folyásiránynak lefelé nézve a jobb parton a Jézuskás hídtól, a tehenészetnél lévő hídig szedtük a szemetet. Hamar kiderült, hogy a szemétszedés igencsak izzasztó, fárasztó feladat. A zsákok jóval gyorsabban teltek, mint ahogy azt gondoltuk volna, és igencsak lassan haladtunk a cél felé. Az unalmas munkát időnként érdekes "leletek" színesítették.

                                                                 Vajon mihez kellett?

Néha meg is kellett pihennünk, ugyanis én sem voltam 100%-osan egészséges, és a többieknek is jólesett időnként egy kis szünet. Gyorsan teltek a zsákok, hamarosan négy teli zsák várta a sorsát, hogy elszállítsák. Már vészesen fogytak az üres zsákok, amikor megérkezett a felmentő sereg, egy utánfutós autóval. Kaptunk üres zsákokat, a teliket pedig elvitték. Tovább róttuk tehát a kilométereket, és szedegettük a soha elfogyni nem akaró pet palackokat, sörös dobozokat, stb...

                                                                        Bezsákolva...

Lassan aztán közeledtünk az utunk végéhez. Itt már halakat is láttunk. Tele volt a patak apró kárászok ezreivel. Biztonságban vannak itt, ugyanis mikor láttuk őket, már bent jártunk a Tájvédelmi körzeten belül. Lassan újra megteltek a zsákok. Ha jól számoltam, akkor több mint 8 zsáknyi szemetet szedtünk össze.
Éppen végigértünk, amikor megjött a felmentő sereg is, a zsákokért. Végeztünk.

A folytatásról:
Annyit tudok, hogy Hofesz tervei szerint negyedévente lesz környezetvédelmi nap, ha jól emlékszem a következő a tervek szerint valamikor május hónapban. Nem tudom, hogy annak mi lesz témája (akkor is szemetet szedünk?), és még azt sem, hogy a szervezésében mennyire számít rám a Hofesz. Azt tudom, hogy a mostani kisebb hibákból tanulni kell! Bár szerintem ez az első is jól sikerült, pontosabb egyeztetéssel, sokkal gördülékenyebben is mehetett volna a dolog.
Ez a mai nap bebizonyította, hogy valami változott! Valami megmozdult fejekben! Kis összefogással sokkal otthonosabbá, tisztábbá tudtuk tenni a környezetünket! Remélem ez mai sikeres akció, csak valami nagyobb dolog kezdete!


(A fotókért köszönet Drabik Zsolt sporttársnak!)

Íratlan szabályok...

A horgászatnak vannak írott szabályai, amit az országos, és a helyi horgászrendekben bárki elolvashat. Sajnos ezek a szabályok a véleményem szerint igencsak lazák és engedékenyek. Pár kivételtől eltekintve az elavult szabályozás tulajdonképpen megengedi, a vizeink legális kizsákmányolását. Sajnos a Mohosz gondolkodásban megrekedt valahol a 1980-as években. Kispatakos horgászként hamar rájön az ember, hogyha egy kis gödröt üresre horgászok, oda legközelebb hiába megyek.
A horgászatnak vannak persze íratlan szabályai is, amit horgászetikának szoktak hívni, de amiről én akarok írni, az ezen kicsit túlmutat. Ilyen laza szabályozás mellett nekünk horgászoknak kell odafigyelni arra, hogy pár év múlva ne üres vizekben lógassunk. Nem arról van szó, hogy mindenki legyen C&R horgász, én sem vagyok az. Csupán felállítottam magamnak egy kis privát "horgászrendet".  Első lépésként elhatároztam, hogy soha nem viszek el több halat, mint amennyit családom és én, frissen megeszünk. A második lépésben, saját méretkorlátozást találtam ki. A harmadik lépésben, pedig meghatároztam azokat halfajokat amikből soha egy darabot sem viszek haza.

Domolykó
Fejér megyében nagyon kevés olyan vízfolyás van, ahol megél ez a gyönyörű halfaj. Régen a Gaja pataknak gyönyörű szép domiállománya volt, ez mára rendesen összezsugorodott. Így aztán ez halfaj nálam minden esetben visszanyeri szabadságát.

A saját privát véleményem egyébként az, hogy domolykót már réges régen, méretkorláttal, darabszám korláttal, és tilalmi idővel kellene védeni.

Sügér
Sokak számára kishalazás "mellékterméke", de sajnos egyre több ember fedezi fel magának, mint finom szálkátlan halhúst. Egyre több az olyan horgász aki célzottan sügérre horgászik és viszik minden mennyiségben, ugyanis jelenleg az "egyéb " hal kategóriába tartozik. Nálam már évek óta a minden esetben visszaengedendő halak közé tartozik.

Sokan úgy vélik, hogy sügér nálunk nem nő meg kapitálisra. Ez egy hatalmas tévedés! Megfelelő körülmények között akár 1kg-osnál nagyobbra is megnő itt is, csak a legtöbb sajnos nem éri meg azt a kort. Rajtunk horgászokon múlik...

Ide ebbe kategóriába tartozik még a jász ami két éve előfordul a kis patakunkban, a compó, és az aranykárász. A compót és az aranykárászt már évek óta védeni kellene, sőt a nekik megfelelő természetes vizekbe kötelező módon telepíteni. A jászt már tilalmi idő védi (amiről sok horgászna fogalma sincs), de véleményem szerint a méretkorlátozás is indokolt lenne.

A ponty.
Sokak számára "A hal" . Méretkorlát védi, ami 30cm. Ez véleményem szerint kevés.
A méretkorlátozás lényege, hogy egy hal életében legalább egyszer le tudjon ívni. Ezt a 30cm-es méretkorlát általában nem biztosítja. A másik nagy probléma, hogy főleg olyan kis vizeken, mint mi kis patakunk, mindenki hordja haza, ha méretes, ha nem. Pedig itt még a nagy kincsnek számító nyurga testalkatú, szaporodóképes állománya él.

A ponty telepítésekkel is iszonyú probléma van, ugyanis szinte minden vízbe a tógazdasági zsíros, szaporodásra képtelen fajtáját telepítik. Véleményem szerint természetes vizeknél szintén kötelező módon, a nyurga testalkatú pikkelyes, szaporodóképes állományát kellene telepíteni, legalább részben.
Nálam részleges védelmet élvez. 35cm alattit soha nem viszek el, és soha nem többet mint amennyit frissen elfogyaszt a család.

Csuka
Sajnos az utóbbi időben az egyik legnépszerűbb halfaj lett a húshorgászok körében.
Viszik minden méretben, minden mennyiségben. Az ilyen emberek kezére játszik a csuka mohósága.
A csuka az egyik olyan halfaj, amit ha a víz kezelője nem figyel oda, szinte az utolsó darabig, ki lehet fogni horoggal. A 40cm méretkorlát is nevetségesen alacsony, és bizony a legálisan is elvihető mennyiség is túl sok.
A vizek kezelőjének nem ártana elgondolkodni, és a napi limiten túl heti limittel is védeni.

Nálam szintén részleges védelmet élvez. Bár általában évente nagyon sokat fogok, csak néha egy-egy darabot viszek haza. Sajnos másoknál, ez nem így van...

Süllő
A süllőt szintén méretkorlátozás védi, ami a nevetséges 30cm.Ez szerintem sürgős beavatkozást igényelne.
A méretkorlátot min 40cm-re emelném fel, napi limit 1db, a heti max. 4db, az éves egy területivel max. 15db.
A süllő telepítését sem ártana komolyabban venni, mert a vizeinkben lassan már csak mutatóban úszkál pár darab.

Nálam sajnos ritka vendég a süllő. Általában legtöbbet visszaengedem, időnként viszek el egy-egy min 40cm, vagy annál nagyobb példányt.

Tudom, hogy most csak pár halfajt említettem meg. Ezek azok a halfajok amikkel a leggyakrabban találkozok. A többi halfajról most itt nem tettem említést. Egyrészt nem akartam egy végtelen történetet. Másrészt, mivel a mi környékünkön nem élnek,talán nem én vagyok az akinek véleményt kellene alkotni róluk.

Én arra bíztatok mindenkit, hogy gondolkodjon el egy kicsit, és ha még nincs meg akkor állítsa fel magában azokat a kis privát szabályokat amiket minden estben betart. Gondolkodjon el azon, hogy mikor mennyi halat is érdemes hazavinni, mennyi az amennyire tényleg szüksége van. Egy horgásznak nem feladata a rokonságot hallal ellátni, sem pedig a mélyhűtőt telepakolni. Lehet bármilyen szép egy horgászvíz, hal nélkül valahogy nem lesz az igazi....