Meglepetés

Szóval az úgy volt, hogy elterveztem, hogy kimegyek hajnalban süllőzni. Csakhogy a telefonomat valamelyik gyerek addig piszkálta, amíg sikerült neki a riasztást néma módba tennie. Szóval a hajnali kelés ugrott.... Mire felkeltem gyönyörű szépen sütött a nap. Túl szépen. Értelmetlen lett volna elindulni. Na majd délután! Persze most működik telefon! Csörög, és hamar eldől, hogy délutánra is van program. Na ebből nem lesz süllőzés! Pedig hogy rákészültem. Még csontit is vettem, és kishalakat is fogtam előre....

Délután fél négyre értem haza. Motoszkál bennem a gondolat, hogy valahova csak ki kellene menni horgászni. Viszont idő már alig van napnyugtáig, és még éhes is vagyok. Kotorászok a hűtőben valami ehető után, amikor megakad a szemem a csontis dobozon. Maradt még egy maréknyi a kishalazásból. Mi lenne ha, kimennék játszani egy kicsit, csak úgy spiccbottal? A következő percekben a kajáról megfeledkezve már keverek is be egy fél kilónyi etetőanyagot. Mi baj lehet? Ha más nem, lesz még egy adag csalihalam....

Négy óra előtt már a robogómon ülök. A gázkar koppanásig kitekerve, teljes gázzal irány a patak! Az egyik kedvenc helyem pont szabad. Még mázlista is vagyok.... Még a spiccbot szétnyitása előtt repülnek gombócok. Nem spórolok, a fél kiló kaja bemegy egyben. Szép nagynak, és lassúnak tűnik a víz. 2m-nél is nagyobb az eresztékem. Ritka az ilyen a patakon....

A sodrás és a csendes rész határát etetem meg. Általában azt szeretik a halak. A botomon igazi finom cucc van. 1g-os az úszó, 16-os a horog. A zsinór már nem ilyen finom. 16-os, a meglepetéshalak miatt....
Az 1g-os úszót megállítani nem nagyon tudom, de nem is akarom. Visszatartva úsztatok. A horog a fenéken csúszik, ha jobban visszatartom a szereléket időnként fellibben. A második úsztatásra aztán kapásom van. Formás karika keszeg kívánta meg az egy szem csontit. Hát veled mit csináljak? Régen ettünk sült halat, gyere haza velem...

Nem sokkal később párja is akad a halamnak. Ez talán még nagyobb. Viszont utána csend....

Sokáig csak az üres úsztatások jönnek egymás után, aztán egy jó negyed óra múltán megtörik jég. Két apró karika keszeg nyitja meg a halak sorát. A következő kapásnál azonban, valami jobban védekező hal akad a horgomra. Még a merítőt is alá kell tolnom, olyan szép kárászt fogok. Hiába, a spiccbot finom szerszám...

Ami ezután következik az a legmerészebb álmaimat is felülmúlja. Egyre csak sűrűsödnek kapások. Kisebb karika keszegek, gyönyörű kárászok, és pár darab bodorka. Csak jönnek és jönnek. Minden úsztatásra jut egy kapás. Van, hogy elrontom, de így is sok halat fogok. Csak szebbeket teszem már el, na meg a süllőnek való méretűeket. Váratlanul fogok egy kis nyurga pontyot. Elég jellegzetes pikkelyhibája van. Ha egyszer nagy korában megfogom, emlékezni fogok rá.

Hihetetlenül jót szórakozok. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyi halat tudok fogni ilyen rövid idő alatt. Hullámokban jönnek a pikkelyesek. Amikor egy kárászraj van előttem, sokszor amúgy küsz módjára, még vízközt elkapják a csalimat. Ha éppen elfogynak a kárászok, szinte azonnal ott teremnek karika keszegek. Jól szórakozok, de lassan észrevehetően fogynak a fények. Gyorsan lefényképezem a halaimat, pedig még nincs naplemente (nálunk addig lehet horgászni), viszont tudom, hogy a telefonom fényképezője nem tud mit kezdeni a kevés fénnyel.

Mire pakolni kell, még három szép kárásszal több a zsákmány.

Hazafelé elgondolkodtam. Tavaly úgyanígy jártam egyszer. Amikor az ember elindul csak úgy "tét nélkül" horgászni akkor éri a legnagyobb meglepetés. Persze az is benne van az alig két órányi peca sikerében, hogy jófajta etetőanyagot, és szokásosnál finomabb szereléket használtam. Másnap aztán, kimentem süllőzni. De minek! Arra pecára nagyon rákészültem. Egy fenekező bot, egy úszós, sőt még pergettem is. Lehet, hogy süllőzést is ilyen "lazán" kellene venni. Úgy néz ki, tét nélkül jobban megy.....