Elkalandozva

A legutóbbi két bejegyzésemben leírtam, hogy megtaláltam a kedvenceimet, a domikat, és a sügereket. Elvileg tehát adott a jó hely. Az ember viszont hajlamos megunni a jót is. Talán nem is az unalom a jó szó, hanem a kíváncsiság. Az ember kíváncsi, hogy vajon máshol is tud-e fogni? Így aztán a napokban többször is elkalandoztam. Jártam olyan helyen, ahol még soha, és olyan helyen amit már máskor az unalomig erőltettem, de hiába. Igazán sok hallal nem találkoztam, de ennek talán az is az oka, hogy a napokba sokszor süt a nap, és erős felmelegedés kezdődött.

Csatorna parti party

Első alkalommal egy kis csatornára látogattam el. Ezen a részén még sose jártam. Meglepve tapasztaltam, hogy egész jól néz ki ez a szakasz. A jó idő a "helyi erőket" is a vízpartra csalta, így nem voltam magányos. Mint később megtudtam tőlük kárászokra horgásztak, aznap nem túl eredményesen. Az idő szép volt, talán túlságosan is. Napsütés, 23 fok meleg, enyhe melegfronti hatás. Hát ez jutott aznapra....

Szokás szerint, csak egy UL bottal készültem. Mikor toltam össze a két tagját, jókora csukarablást láttam. Hoppá, szóval itt ilyen hal is van!  Később aztán a helyiektől megtudtam, hogy csak pár darab úszkál a vízben, nem is horgászik rájuk senki. Hát, én azért majd teszek velük egy próbát....
Most a csatorna kisebb testű ragadozóit, a sügereket vettem célba. Apró kis gumihal a zsinór végén, és már repült is az első dobás.  Már vagy tíz dobáson is túl voltam, de kapásom még nem volt, így elindultam felfelé. Már éppen kezdtem kétségbeesni, amikor valaki kopogtatott a kis gumhalon. Apró sügér volt a tettes.

Ezek szerint tehát azért van sügér. Már tudtam, hogy hal nélkül nem maradok, ez tudat meg is nyugtatott. Közben lassan haladtam a csatornán felfelé. Sok apró ütögetésem volt. Hamar rájöttem, hogy sok lehet a kis sügér a vízben. Csak, hogy megerősítsem önmagamat ebben a hitben, egyet meg is fogtam az apróságokból.

Köthettem volna kisebb csalit, hogy minden kapást megfogjak, de úgy döntöttem, hogy a nagyon apró halakat nem szurkálom össze, ha nem muszáj. Miközben haladtam a parton, minden helyi pecással szóba elegyedtem. Barátságos ember vagyok, általában szívesen szóba állnak velem a helyiek. Az ilyen beszélgetéseket nagyon szeretem. Fontos információkkal szolgálhatnak az itt horgászók, mégha ők nem is mindig tudnak róla. Szóval megtudtam, hogy van sügér, de nagy, nem sok. Inkább az apróságok jellemzőek erre a részre.

Miközben éppen az egyik idősebb pecást faggattam, valami erőszakosan próbálta elragadni az apró gumihalam. Egy egészen pofás sügér volt a tettes.

Akkor még nem is tudtam, de a nap halát tartottam a kezemben. Ahogy aztán haladtam felfelé a kis csatorna partján egyre kevesebb volt a kapásom. A süllyedő légnyomás sajnos rányomta a bélyegét a délután második felére. Közben persze mindenhol kifaggattam a horgászokat. kiderült, hogy aznap a kárász sem eszik. Kérdezgettem mindenkitől milyen halfajok szoktak előfordulni ezen a szakaszon. Kiderült, hogy időnként a kárászok mellett, fognak egy-egy pontyot is. Domolykót talán évi 1-1db-ot fognak. Van még bodorka, és vörösszárnyú keszeg, na meg milliónyi apróhal. Érdekes, hogy a védett szivárványos őkléből hihetetlen mennyiség úszkál ebben a kis vízben, és nem ritka a rák fogás sem.

Közben pár kisebb sügért fogtam még. Valahogy olyan érzésem volt, hogy túl korán járok a jó helyen. Talán 2-3 év múlva más lesz a kép. Persze benne volt pakliban az is, hogy a melegfronti hatás egy teljesen fals képet adott aznap. Ezért már akkor elterveztem, hogy ide visszatérek még amikor a körülmények ideálisak.

 

 Közben lassan kezdett nap is lemenni, így pakoltam. Hat darab sügérrel zártam. Nagy halat ugyan nem fogtam, de mégis úgy érzem érdemes volt ide ellátogatnom. Nem ez volt az utolsó, hogy itt jártam, ez biztos....


Unalomig horgászott helyen...

Következő alkalommal a Gaja patak egy agyonhorgászott részére készültem. Egyetlen dolog miatt indultam el ide. Az utóbbi időben ismerősök egész szép balinokat fogtak itt. Mielőtt a patakhoz mentem volna, beugrottam a titkos sügeres helyemre. Az aznapi erős melegfronti hatás, szinte viharos déli széllel nem sok jót ígért. Így hát aztán azon már meg sem lepődtem, hogy egy órányi kemény szenvedéssel 4 egész sügért sikerült fognom, ott ahol máskor 10 perc alatt jön ennyi. Egy barátom aki mai bevetésre elkísért, 1 sügért tudott felmutatni.

Irány tehát a patak. A megcélzott hely a patak torkolati része. Itt simul egybe egy nálánál kicsit nagyobb csatornával. Az utóbbi két évben a csatornát kotorják, a hetekben értek ide a torkolathoz. Talán ennek köszönhető, hogy soha nem látott halfajok jelentek meg itt. A barátommal hamar felszerelkeztünk, és dobálni kezdtünk. Mivel tudtam, hogy a titkos helyen sem evett a hal, sejtettem, hogy a nagy fogásokat itt sem aznap fogjuk elkönyvelni. Hát a sejtésem bevált. Szinte semmi mozgás. Apró gumi, semmi. Kis wobbler, semmi. Újra, egy más színű apró gumi. Kapás! Egész jól védekezett a halam. Hoppá, de szép sügér!

Vártam folytatást, de nem volt. Közben közeledett az alkony. Lejjebb mentem a zsilip környékére. A húzós vízből hamar jött egy aprócska süllő.

Gondoltam egy merészet, és egy számmal nagyobb gumihalra váltottam. Ennek annyi eredménye lett, hogy még három kis süllőt fogtam. Ebből egy, a képen is látható 18-20cm közötti méret volt, és két szebb 25cm körüli. Ezeket már meg sem próbáltam lefényképezni, mert a telefonom sajnos nem tud mit kezdeni a kevés fénnyel. Közben a nap lassan lement így mennünk kellett. A barátom egyetlen kis süllővel "megúszta" a kalandunkat.

Röviden ennyi volt ennek a két pecának a története. Úgy néz ki mindkét helyre érdemes még visszatérni, ha a körülmények ideálisabbak lesznek. Talán holnap....