December második felében, már nagyon vártam, hogy jöjjön az igazi tél. Sokan nem szeretik ezt az évszakot, de nekem kimondottan a kedvencem, Kedvező körülményak közt, hosszú ideig kiszámítható helyeken, és módon találom meg kedvenceimet, a sügereket, és a domolykókat. Mindkét halfaj táplálkozik egész télen, és mindkettő szereti az apró gumihalakat, illetve az egyéb plasztik herkentyűket.
Maradjunk annyiban, hogy a tél késett, nem is keveset, és az ideális körülmények se voltak adottak. A december tulajdonképpen úgy alakult, mintha az esős évszakban lennénk egy másik éghajlati övön. Minden patak, folyó megáradt, heteket kellett várni, mire a mi kis patakunk is horgászható állapotba került. Az áradás, ilyenkor kimozdítja a halrajokat is. Újra meg kell találni azokat a helyeket ahol összeálltak. December második felében, pont egy ilyen felderítő jellegű pecára indultam. Elkeserítően indult a nap. Az első két órában egyetlen apró sügért sikerült kipiszkálnom a vízből.
Kicsit elccsüggedve dobálgattam amikor, egy kis befolyóra lettem figyelmes. Itt általában éppenhogy jön valami kis víz a patakba, de most az esőzések hatására igencsak zubogottt be az enyhén zavaros esővíz. Első dobás. Azonnal a beesőt leverte valami még süllyedés közben. Hopp, egy domolykó!
Ugyanitt a következő dobásnál a második emelésre vert oda valami. Abból, hogy a sodrásban kapta el, már sejtettem, hogy egy újabb domival ajándékozott meg a patak. Tél ide, tél oda ezek a domik jó erőben voltak.
Visszaengedtem őt is, és tovább szórtam a vizet. Vagy öt kapást toltam el. Mi lehet ez? Kis sügér? A következő dobásnál próbáltam a szokásosnál is lassabban emelgetni az apró barna gumihalamat. Kopp, kopp, kopp, na végre odaragadt a horogra! Jé, egy bodorka!
Nem ez volt az első bodorka amit plasztik csalival fogtam, de azért meglepett rendesen. A következő határozott kapás már nem a sodrásban volt, hanem ahogy a csendesebb részbe ért a plasztik csalim. Sejetettem, hogy sügér lesz, de olyan jól húzott, hogy egy pillanatra elbizonytalanodtam. Pedig az volt, de gyönyörű szép nagy.
Pár dobással később újabb határozott kemény kopp, és egy újabb jókora csíkos vitéz. Még a féket is megszólaltatta, olyan jó erőben volt ebben hideg vízben.
Párat még dobtam, aztán kicsit pozíciót váltottam. Feldobtam szembe a bolyó csatornába, sodrással szemben. Elsőre semmi. Még egyet dobtam. Alig esett be gumi, valami határozottan odavert neki. Még egy domolykó!
Innen aztán több halat nem tudtam fogni. Elindultam új helyeket nézni, de valahogy nem volt jó szinte sehol se a víz. Még mindig magasabb volt a normálisnál, és legtöbb helyen rohant túlságosan is. Egy kisebb gödörben aztán beköszönt a nap utolsó hala, egy újabb domi.
Aznapra sajnos elfogyott a hogászidőm, de azt hiszem, hogy ahhoz képest ahogy indult az elején ez a peca, a vége nagyon jó lett.
A következő horgásznapom már bőven januárra esett. Az esős évszak elvonult, és megjött az igazi tél. Volt már ebben a hónapban eső, hó, de leginkább kemény fagyok. A leghidegebb éjjeleken bizony -10 fok alá süllyedt a hőmérséklet. A patak lassabban folyó részei, pár napra jég alá kerültek. Amikor enyhült a fagy, az éjjelek ugyan még fagyosak maradtak, és a föld se engedett ki, de nappal már 0 fok főlé kúszott a hőmérők higanyszála. A patakról is eltűnőben volt a jég, mikor végre megint ki tudtam ide látogatni.
A víz is nagyon letisztult. Igazi januári állapotok uralkodtak a pataknál. Rögtön a nap elején megvolt a nap meglepetése. Talán negyedik dobásra, megint olyan apró kopogtatós kapás, és hopp! Megint egy bodorka!
Sokat járkáltam és dobálgattam még, egészen addig, amíg el nem kezdett söttétedni, de csak egy kisebb sügér szánt meg. Ez van, mára ennyit adott a patak.
