2019. április 17., szerda

Évadnyitó verseny a Bregyón

A Szséchenyi István Horgászegyesület évadnyitó versenyt rendezett a Bregyón. Ez, most kivételesen nem egy pergető verseny volt, hanem az egyesület hagyományos békés halas versenye. Az idén még csak vendégként, vettem részt rajta, de látva a tó igen jó halállományát, a profi szervezést, na és persze a jó társaságot, jövőre résztvevőként szeretnék ott lenni.

                                                   A Bregyó szép időben



Pár szót ejtenék a tóról, és halállományról. A tó, emberemlékezet óta az egyesület kezelésében van. Bár, csak pár száz méterre van a város szívétől, mégis a maga módján vadregényes kis tó. A helyiek közül mindenki ismeri. Sétáló párok, kocogók, is szívesen használják a tó körüli kavicsos sétányt. A tó egyik oldala közvetlenül az út mellett van, ez a fele inkább városias, de a hátsó rész mögött, kisebb erdő található, egy kis szigettel. A tó mellett található egy komplett sportcentrum is, szóval igen érdekes hely. A halállomány, igen változatos. Csak az idei évben, már 20 mázsa pontyot telepített a tóba az egyesület, 2-4 kg közöttieket. A pontyok mellett, van még amur, dévér, és nagyon sok ezüstkárász, és sajnos törpeharcsa is. Ragadozó halakból, jó állománya van a süllőnek, és talán még jobb a pisztrángsügérnek, ami örvendetes módon szaporodik is a tóban. Sajnálatos módon van pár harcsa is, illetve pár darab csapó sügér is.

A verseny reggelén, igencsak zord körülmények fogadták az érkezőket. Alig 5 fok körüli hőmérséklet, élénken fújdogáló északi szél, borult égbolt, időnként szemerkélő eső. A rossz időjárás ellenére, 27 versenyző gyűlt össze, köztük egy női horgásszal. Egy ilyen kis egyesületnél, ez nagyon szép szám. Reggelire, mi mást is kaphattak volna résztvevők, mint a már jól bevált zsíros kenyér, lila hagymával kombót. Lassan védjegye lesz az itteni versenyeknek, ez a  régimódi kalóriabomba. A sorsolás után, mindenki elfoglalta a helyét, és lassan kezdetét vette a verseny. A verseny, ami egyben generációk, és módszerek csatája is volt. Fiatal, az idősebb ellen, finomszerelékesek, a csipeszesesek ellen.






Hamar beindult a halfogás, és az is hamar kiderült, hogy a győzelemhez bizony pontyot kell fogni, és nem is egyet, hanem sokat. Láthatóan, a zord körülmények, a horgászokat zavarták jobban, a halak egészen jól ettek.








Verseny közben jött a hír, hogy Csepregi Ferenc 11500g-s amurt fogott. Hatalmas hal, egy kis tóból.  Így aztán mindenkinek össze kellett szednie magát, mert a verseny ezen pontján, már biztos volt, hogy bőven 10 kiló felett kell fogni a győzelemhez.









Közeledett verseny hajrája. Lassan körvonalazódott ki áll jól, és ki az, akin csak a csoda segíthet, vagy egy nagyon nagy hal. Hát a nagy hal, és a csoda is elmaradt, de a kitartó versenyzők, az utolsó pillanatig húzták a halat.









Lassan, elékeztünk az utolsó pillanatokhoz. A győztest már nem lehetett befogni, de a további helyezésekért, már meg kellett dolgozni.



12.30-kor a versenyt lefújták. Minden eldőlt. Az eredményhirdetés előtt, mindenki megebédelt. A mennyeien finom, forró, marhapörkölt, ebben a barátságtalanul hideg időben, duplán jól esett mindenkinek.



Lassan közeledett, az eredményhirdetés ideje.




Az egyesület, a lehetőségeihez képest, gazdagon jutalmazta a helyezetteket. Lássuk a díjazottakat:

1. helyezett: Briski Sándor 19100 g
2. helyezett: Németh Szabolcs 13300 g
3. helyezett: Csepregi Ferenc 12670 g

Legnagyobb hal: Csepregi Ferenc 11500 g (amur)

Legjobb női versenyző 5900 g halat fogott

A versenyen összesen 112 kg halat mérlegeltek a bírák













Ezúton is gratulálok, minden egyes díjazottnak! A verseny bebizonyította, hogy a hagyományos fenekező módszert sem szabad lebecsülni, mert szerencsés helyhúzással, bizony verhető vele a finomszerelékesek tábora. Jó hangulatú, barátságos verseny volt ez. Jöhet, a következő!

2019. április 2., kedd

"A tó királyai"

Már megint egy verseny....
A Széchenyi István Horgászegyesület ismét pergető versenyt rendezett a kezelésükben lévő Csónakázó tavon 2019.03. 30-án. A megmérettetés, több szempontból is különleges volt. A nevezés ingyenes volt, de csak meghívásos alapon lehetett bekerülni. Mivel nem volt nevezési díj, így igazi komoly díjak se voltak, ennek ellenére az egyesület kitett magáért, de erről majd később. A verseny a "Tó királyai" nevet kapta. Minden halfajból a legnagyobbat kellett megfogni ahhoz, hogy valaki pl. sügér király legyen. A következő furcsaság, a fogások rögzítésének a módja volt. Úttörőként (kísérleti nyúlként), elsőként használtuk egy mobiltelefonra kifejlesztett alkalmazást, a fogások feltöltéséhez, az adatok rögzítéséhez, és végeredmény megállapításához. A FishFriender alkalmazás sokaknak okozott nem kis fejtörést az elején, de a végére azért mindenki megtanulta használni.


A verseny hajnalán, lassan szállingóztak résztvevők, álmossági sorrendben. Reggelire, mindenkit várt egy kis zsíros kenyér lila hagymával, ami már lassan védjegye lesz a versenyeinknek. Igazi jó hangulatú, beszélgetős, ismerkedős reggel volt ez.









Aztán lassan, beindult a verseny hivatalos része is. A horgászegyesület nevében, Szeglet Zoltán köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót, a verseny egyik fő szervezőjének Móri Istvánnak.






Neki kellett elmagyarázni, a versenyen debütáló, magyarosított applikációt. Neki kellett mindenkinek jó versenyzést is kívánni, mert a másik fő(kolompos)szervező Székely Imre, megszervezett mindent, aztán nem jött el. Illetve mégis....


A verseny komolyságát jól mutatja, hogy ezen ponton döntötte el a társaság, hogy Imi, még életében kiérdemelte a "Megboldogult" jelzőt. Mostantól a hivatalos megszólítása Megboldogult Székely Imre úr. Ezután megindult a mezőny a (Székely Imre emlék-) verseny helyszínére, és 8:00-kor elindult a küzdelem.









Sajnálatos módon, ahogyan az előző napi tapasztalatok is előrevetítették, a halak nem túl jól ettek, vagyis leginkább sehogy. Egy, egy kósza fogás volt a jellemző. Aki jó helyen tudott kezdeni, annak viszonylag korán beesett az első hal, de jellemzően sokat kellett várni a folytatásra.





Ha lassan is, de azért beestek az első jobb halak is, amiket már érdemes volt feltölteni a mobil applikáció segítségével. Nálam egy 25cm-es sügér volt a kezdő hal. Kicsit magamról, illetve a taktikámról a versenyre. Mivel a feka pergetést még csak tanulgatom, süllőre pedig csak pár jó hely van, az elsődleges célhalam a sügér volt. Hamar kiderült, hogy pont a sügért volt legnehezebb megfogni aznap, ráadásul viszonylag korán megfogták a későbbi győztes, 32 cm-es példányt, ami tudomásom szerint, jelenleg, tórekord is. Taktikát váltva, megpróbáltam pisztrángsügért fogni, ami verseny végéig egy görcsös erőlködést, és egyetlen árva fekát hozott. Nincs mese, ezt még tanulni kell!





Lassan teltek az órák. A pisztrángsügér, és süllő király címekért kiélezett verseny folyt, a végén 1 cm is számított. A pontykirály címért is ringbe szálltak páran, sőt  volt, aki a törpeharcsa király címet célozta meg.14:00-kor véget ért verseny. Mindenki éhesen, és szomjasan gyalogolt vissza a halőrházhoz, ahol egy mennyeien finom pörkölt mellett pihenhettük ki a verseny fáradalmait.







Ezért is írtam az elején, hogy az egyesület kitett magáért. Mert nevezési díj nem volt, így minden amit kaptunk, ajándék volt. A finom ebéd után, jött a véresen komoly verseny eredményhirdetése.

A királyok:

Süllőkirály: Nagy László 48 cm
Pisztrángsügér király: Móri István 40 cm
Sügér király: Horváth Bálint 32 cm
Ponty király: Szeglet Zoltán 48 cm
Törpeharcsa király Turi János 29 cm

A tó királya: Móri István












Persze én megint nem nyertem semmit, de úgy néz ki ez már csak ilyen lesz. Hétköznap alázok, versenyen beégek.... Egy csoportképre még összeállt a kis csapat, aztán lassan elszállingóztunk haza.