Tavaly az őszi szezon elején kezdtem az ismerkedést egy számomra teljesen új pergetési stílussal a drop shot módszerrel. Szerencsére, ennek a műfajnak elég nagy a népszerűsége más országokban, így némi keresgélés után elég sok információt tudtam szerezni az interneten. Az első sikerélmények hamar jöttek, és ez segített abban, hogy minél jobban tökéletesítsem a felszerelésemet, és a technikámat. Fogtam ezzel a módszerrel csukát, süllőt, sügért, sőt két vörösszárnyú keszeget is. A különböző körülmények között elkövetett pecáim során kialakult, pár bevált végszerelék, módszer, néha olyanok is, amik a különböző külföldi szakirodalmakban nem szerepelnek. Ebben a kis irományomban, egy csokorral szeretnék átadni nektek, ezekből a tapasztalatimból. A módszerhez ajánlott bot , és orsó kérdését, most átugrom, mert egyrészt ez nagyban egyéni ízlés kérdése, és rengeteg más iromány foglalkozik ezzel eleget.
Miért eredményes a drop shot?
Ezen kérdésen én is sokat agyaltam végül arra jutottam, hogy azért, mert a műcsalink bármilyen más módszernél tovább, marad a megcélzott ragadozó halunk orra előtt, szinte bosszantva, ingerelve, arra, hogy elkapja. Az, hogy a gumink vergődése egy halálán lévő kishalat is megszégyenít, csak hab a tortán. Az első és legfontosabb kérdés, ha az ember ki akarja próbálni ezt a módszert, hogy a kiszemelt vízterületen milyen ragadozó halak élnek? Kiemelten fontos ezen belül, hogy csuka van-e? Ha van, akkor szerelékünknek mindenképpen harapásállónak kell lenni!
Milyen legyen a végszerelék?
Alapvetően, három szereléket használok. Az első egy hagyományos módon elkészített drop shot szerkó, de nem damilra, hanem köthető harapásálló előkére megkötve. Ehhez a szerelékhez egy 2-es méretű süllőző horgot kötök, és a gumihalak mérete az 6,5cm től a 10cm-ig. Ezt használom süllőre, és csukára. csukaveszélyes terepen. Ezt verziót, nem csukás vízen, megköthetjük sima monofilra is.
A második verzió még mindig csukaveszélyes terepre van szánva, de már kisebb horoggal szerelem, és gumik mérete is csökken. Ennél sem normál drop shot horgot használok. Egy 6-os méretű Owner pontyozó horog a kedvencem, és ehhez előszeretettel használom a Mann’s 5,1cm-es twistereit. Tudom ez nem drop shot gumi, de mivel eredményesen használom, ez nem izgat. Ez a szerelékem már adott mindenféle halat a csukától, a süllőn át a sügérig.
A harmadik szerelékem a nagyon UL szerelék. Ezt a szerelékemet kimondottan sügérre fejlesztettem ki. Csak olyan helyen használom ahol kimondottan kicsi a csukaveszély. Itt nincs harapásálló előke, az egész szerkót 0,16-os előkezsinórból kötöm. A horgom egy 12-es méretű keszegező, és a kedvenc csalim a Mann’s 2,5cm-es twistere. Ezzel a szerelékkel akár a vörösszárnyúakból is becsaphatunk párat. Ez a finom szerelék annyira döbbenetesen hatékonynak bizonyult, hogy azt előre, a legszebb álmaimban sem gondoltam volna. Ennél a szereléknél, van egy kis különbség a többihez képest. A horog nem közvetlenül a főzsinóron van, hanem egy rövid 3-4cm-es előkén.
A felkínálás módja, a vezetés üteme.
Ez része a módszernek talán még fontosabb, mint maga a szerelék. A drop shot lényege a lassú tempó. Bedobás után a zsinórt megfeszítem, és nagyon aprókat pöccintve, emelgetve, csigatempóban vezetem. Néha érdemes feszes zsinóron megállítani már másodpercre a gumit, és nem kell meglepődni, ha valami rabló az álló guminak ront neki. Egy dologról még nem ejtettem szót, ez pedig az ólom mérete. Ez függhet folyóvízen a sodrástól, és a vízmélységtől, állóvízen a meghorgászott távolságtól. A lényeg, hogy minimum akkora legyen az ólom, hogy könnyedén feszesen tudjuk tartani a zsinórt, anélkül, hogy az ólmot a sodrás, vagy a szél elmozdítaná. Alapvetően a drop shot szerelék kétféle technikával is működik. Az egyik a kidobom, és lassan bevontatom módszer, de vertikálisan is használható, nem is eredménytelenül. A vertikális emelgetéshez általában jóval kisebb ólom is elegendő. Ha valaki azt gondolná, hogy a bot vége alatt emelgetett szerelék, csak csónakból életképes, az téved. Itt a kedvenc patakomon rengeteg sügért fogtam apró kis lyukakból, a szerelékemet csak úgy, botvégről emelgetve.
Pár hasznos tipp.
Nem kell minden marketing fogásnak bedőlni. Jó tudom ez így túl általános, de nézzük részletesebben. A drop shot módszer közel sem kíván annyi speciális kiegészítőt, mint azt a reklámcikkek sugallják nekünk. A drop shot ólom sok mindennel helyettesíthető. Nekem az új kedvencem a nagyméretű, többször is újrahasznosítható, környezetbarát vágott sörét. Ezt nem közvetlenül a zsinóromra, hanem egy darabka műanyag csövecskére nyomom rá, így nem sérti meg a zsinóromat,(kapható akár 10g-osban is) de használtam már olcsó műanyag betétes csúszó ólmot is. A drop shot horog sem kötelező. A nagyobb méretű gumikhoz rendes süllőző, a kisebbekhez füles pontyozó, a legkisebbekhez sima keszegező horgokat használok. Harapásálló előkeként én a Pike Wire 6 és 9kg-os verzióját használom, de ez úgy néz ki, megszűnőben van, így keresem az utódját.
Érdekességek.
Mivel az utóbbi időben elég sokat horgásztam, és elég sokféle halfajt fogtam, megfigyeltem pár érdekességet, ami talán másokat is érdekelhet. Nevezetesen arról van szó, hogy egyes halfajok mennyire viselik el más ragadozó halfajok közelségét. A süllő és sügér pl. szépen megfér egymás mellett egy nagyobb forgóban. Míg a sügér a part menti részen, a süllő a sodrás szélén vadászik. Viszont ha egy helyen fogtam ezen halfajok bármelyikét, ott biztosan nem jön soha domolykó. Azonos méretben a süllő és csuka is elviseli a másikat, de nem tűrik meg maguk mellett a sügért. A csuka és sügér kapcsolata is igen furcsa. Bár tulajdonképpen ugyanazokat a helyeket kedvelik, csuka előszeretettel tekint táplálékként a sügérre. Bár ugyanaz a horgászhely adhat sügért és csukát is, szinte soha nem egy időben. Végül a sügér rejtély. Ezt nem tudom megfejteni, de két, szinte tökéletesen egyforma hely közül az egyik egy sügérbánya, míg a másikban, egy darab sincs. Valószínűnek tartom, hogy valami más halfaj a ludas a dologban.
Remélem, hogy ez kis irományom segít másoknak is megérteni a drop shot módszert. Megpróbáltam kicsit más szemszögből bemutatni ezt a módszert, mivel az alapokról már tényleg sok jó írás megjelent. Kár is lenne tagadni, nekem rövid idő alatt az egyik kedvenc horgászmódszerem lett, szerintem feltétlenül érdemes kipróbálni!
