Fordult a kocka....

Van nekem egy erős sügérmániám. Csakhogy-e mánia kiéléséhez, sügér is kell. Az idén, már az év elejétől szeretnék egy jót sügerezni. Sokáig nem jött össze a dolog. Év elejére a  patakból eltűntek, Pátkán talán nem is voltak.  Tavasszal egy darabot tudtam fogni. Nyáron aztán fogtam egy-egy darabot, de ez csak szenvedés volt. Kicsik is voltak, és nem is voltak túl sokan. A napokban azonban fordult a kocka. Az egyik kedvenc vizemen, nagyon sok sügért találtam.  Az már csak hab a tortán, hogy csíkos kis vitézek sorát, időnként egy domolykó is színesíti. Sokszor leírtam már, hogy a sügér nagy vándor.  Azt meg már mások is, hogy ősszel nagyobb csapatokba verődnek. Hát én most megtaláltam őket. Megírom most csak mai élménypecát….

„Hajnalodik, ki ugrok az ágyból…”  Na, hagyjuk a hülye idézeteket…

Szóval ma korán akartam menni, de persze szokás szerint közbejött valami. Most az eső késztetett későbbi indulásra. Ha peca közben elkap az eső az nem zavar, de ha már indulás előtt esik, akkor inkább kivárok. Gyenge hidegfrontot ígértek mára. Reméltem, hogy tényleg nem lesz komoly. Nyolc óra után, irány a víz! Az eső elállt, de az eget még felhők takarták. A szél is csak óvatosan fújdogált. Ideális körülmények.  Türelmetlenül toltam egymásba az UL. pergető két tagját.  Első dobásra semmi. Másodikra sem.  Apró gumihal volt a zsinór végén.  Ezt hagytam bedobás után a fenékre süllyedni, és nagyon lassan próbáltam bevontatni, kis emelésekkel. Általában ez sikeres szokott lenni, most azonban kapásom se volt így. Megpróbáltam hát a gumit vízközt tartva, gyorsabb tempóban húzni.  Azonnal kapásom volt, ahogy tempót váltottam.  Jó erőben lévő sügér, próbált most már szabadulni a plasztik haltól. Nem sikerült neki. 

A fényképezés után el is engedtem, majd dobtam egy újat. Megint éles koppintások, majd oda is ragadt a horoghoz a következő jelentkező. 

Az első helyről 8db sügér után jöttem el. Jól kezdődött a nap. Aztán ugyanilyen jól is folytatódott. A következő helyen ismét fogtam vagy három darabot. Gyönyörű szépek voltak, és szinte hihetetlen mennyire tudtak küzdeni. Sokszor karikába hajtották az 1-5g-os kis Privi Pro pálcámat.

A következő helyemen mélyebb volt a víz. Itt már a lassan húzott fenékig leengedett csalira volt több kapás. Itt egy nagyobb csapat időzhetett, mert egy helyben állva fogtam vagy tíz darabot. Most nem ütögették csalit, nem finnyáskodtak, mint máskor. Határozott kapásokkal jelentkeztek, és szinte minden bevágásom ült. Ilyen az, ha eszik a sügér….

Közben egy kisebb zápor ért el, de szerencsére nem volt komoly. A következő beállóban hiába dobáltam a sodrásnak lefelé, ahogy szoktam, semmi.  Megpróbáltam hát, a sodrásnak felfelé bedobni. Így gyorsabban kellett vezetni a gumit, de időnként ez a módszer is eredményes. Most sem volt ez másképpen.  Három sügért, és egy domolykót varázsoltam ki a vízből szinte pillanatok alatt.

Nem akarom tovább részletezni a dolgot. Szinte mindenhol fogtam sügért, egészen addig, amíg a nap ki nem sütött.  Valamiért ez nem tetszett nekik, mert 45 percen keresztül kapásom sem volt. Fura volt ez hirtelen változás. Csak arra tudok gondolni, hogy a napsütés zavarta meg a kedvenceimet. Újabb változást aztán a feltámadó szél hozott. Ismét tudtam sügért fogni, de most már csak a mélyebb részekről, szinte csigatempóban vezetve a gumit. A kapások jellege is változott. A szinte goromba rávágások helyett, jöttek az óvatos koppintások, az alig megfogható kapások. 

 Miután ráéreztem arra mit és hogyan kell csinálni ismét felpörgött a halfogás. Azt, hogy hányadik halnál járhattam nem tudom. Régen elvesztettem már a fonalat.

Lassan aztán bele is fáradtam ebbe a napba. Délután egy óra is elmúlt mikor úgy döntöttem elég volt.  Összepakoltam, felnyergeltem kis robogómat, és irány haza….

Otthon aztán elgondolkodtam. Ezen az egy délelőttön, több sügért fogtam, mint nyár végéig összesen. Aki sügerezett már, az tudja mekkora élmény ilyen kis idő alatt, ennyi csíkos lovagot fogni. Az ősz, végre meghozta nekem is a sikerélményeket. Fordult a kocka….