2013. november 9., szombat

Sovány vigasz

Van az úgy, hogy az ember nap végén úgy érzi ma felkelni sem volt érdemes, nemhogy horgászni menni, hajnalok hajnalán. Pedig én ma kimentem. Azzal a szilárd elhatározással, hogy domolykót akarok fogni! Az egyik kedvenc helyemre látogattam el, ahol idén már fogtam többször is domolykót. Soha nem óriásiak jöttek, viszont tudtam, hogy van sok.

Napkelte környékén érkeztem. Nem volt hideg. Az előrejelzések hidegfrontot jeleztek aznap délutánra.  Tudtam, hogy a front előtt a halak nem fognak normálisan enni, de most értem rá, így ezt a helyzetet kellett megoldani. Egy fiatal ismerősbe botlottam korán reggel. Panaszkodott, hogy nem eszik semmi. Ahogy sejtettem, megint a lehetetlent kellene megoldanom....

Úgy döntöttem, hogy egy "biztonsági hallal" kezdek. Megpróbáltam gyorsan fogni legalább egy sügért, hogy a betlit megússzam. Ebből egy jó 25 perces szenvedés lett. Ennyi idő kellett hozzá, hogy végre egy kapásom is legyen. Egy apró döccenés után elnehezült pálca, és végre megvolt a nap első hala.


 Párat dobtam még, de ez nem az a nap volt, amikor az ember egy helyben állva szedi a sügért. Le is cseréltem a gumihalat egy wobblerre, és elindultam domolykóra vadászni. Csakohogy a domolykók sem ettek igazán. Dobtam itt, dobtam ott, de semmi. Kínomban már visszatértem a plasztikokhoz, de ez sem vezetett eredményre. Csak mentem és mentem, cserélgettem csalikat. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy annyira messze járok ahol még az idén nem jártam. Itt sekélyebb volt a víz, de jobban is folyt. Egyre többször éreztem, hogy mintha megütötte volna a wobblerem valami. Aztán az egyik dobásba után ahogy húztam wobblert valami határozottan belevert. Aha. Szóval itt vannak a domik! Igazam volt, tényleg ott voltak, de csak az aprónép, ráadásul enni sem akartak. Innentől minden helyen volt kapásom, de nem tudtam őket halra váltani. Csipkedtek. Volt, hogy csak egy nagyot vert oda wobblernek, de nem akadt meg a hal. Már majdnem feladtam, amikor megtört jég. Domolykót fogtam!


Hát igen ez nem egy óriás..... Bár a domi elmaradt attól a mérettől amire számítottam, mégis örültem neki, hogy egy ilyen süketnek induló napon, tudtam egyáltalán fogni. A következő helyen egy kőszórás mögött valami végre keményen odavert a fahalnak. Ez domolykó vagy duplája volt méretben az előzőnek.


Talán soha nem örültem még ennyire, egy alig 20cm-es dominak. Aztán a nagy lelkesedésemben eltoltam vagy 4-5 kapást még. Közben a beígért front felhőzete is vészesen közeledett, és szél is feltámadt. Egyre nehezebb volt bedobni is. Mivel nagyon messzire elkalandoztam, elhatároztam, hogy elindulok visszafelé, pedig az ígéretes szakasz egy része még hátravolt. Majd legközelebb ott kezdek.... Visszafelé menet többször is elkapott a szemerkélő eső. Egy-két jónak tűnő helyen még megálltam. Mindenhol csak párat dobtam. Kapásom szinte mindenhol volt, de csak egyetlen apró domit sikerült még fognom.


Lassan visszaértem kocsihoz, de addigra elállt a szemerkélő eső. Érdekes módon itt ahol inkább sügér szokott jönni, is rontottam pár domolykó kapást. Sőt akasztottam még egy negyedik domolykót is, de az a fénykép elől meglépett. Kiugrott a kezemből a horogszabadítás után. Sügér reményében gumikkal is végigpásztáztam a helyeket. Fogtam is még három darabot, de nagyon szétszórva innen-onnan volt egy-egy kapásom.



Az utolsó sügérnél még telefonom is lemerült, így arról csak az emlékeimben van kép. Közben kezdtem érezni, hogy a sok séta elfárasztott teljesen. Elég volt szenvedésből....

Hát így van ez, mikor az ember olyankor ér rá amikor a lehető legrosszabbak a körülmények. Tudom sokak szerint, ezért nem volt érdemes kimennem. Szerintem viszont igen. Egyrészt, a kapástalanság hatására kénytelen voltam keresni a halakat, így olyan részeken is horgásztam ahol máskor eddig nem. Másrészt bármi jobb, mint otthon keseregni, hogy már megint jön a front, biztosan nem esznek a halak. A kitűzött célt is teljesítettem, fogtam domolykót. Mi kell még ? Ha lehetne kívánni talán egy kicsivel több, és nagyobb domolykót szeretnék fogni legközelebb! Vajon az égiek is olvasnak horgászblogot?

2 megjegyzés:

  1. Sügérpeca, domikkal, mostanában egy, két sügeret sikerült megcsípnem, eddig nem nagyon horgásztam rájuk, de olyan kapásokat produkálnak, hogy beleremeg a UL botom :) Sügerezni jó!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De, még milyen jó!
      Minden más halat hajlandó vagyok otthagyni egy maréknyi sügérért...

      Törlés