Úgy döntöttem a hajnal varázsát próbálom meg kihasználni. Korán, még sötétben érkeztem a kikötőbe. Gyorsan bepakoltam és elindultam befelé. Nagyjából tudtam merre szoktak rabolni hajnalban balinok, de azért nyitott szemmel, és füllel, eveztem. Gyenge délnyugati szél fodrozta a vizet, de ezen kívül teljes csend honolt. Legalább 20 perc evezés után érkeztem meg, a kiszemelt helyre. Mivel semmi balinra utaló jelet nem láttam, ezért az egyik torzsásnál letettem a súlyt. Gondoltam, ha már itt vagyok, dobok párat süllőre is. Semmi! A szélcsendes öblökben is, alig volt kishal mozgás. Negyed órányit dobáltam, de aztán meguntam. Közben már szépen világosodott. Ilyenkor már rabolni szoktak a balinok. Végre, az egyik távoli nádfal előtt, balin durrantott. Elindultam abba az irányba. Menet közben, felfedeztem egy alig észre vehető bejáratot a nádba. Mivel a halak úgysem voltak túl aktívak, gondoltam, megnézem mi a helyzet. Egy eldugott, belső öböl bejárata volt. Ahogy odaértem hirtelen locsogásra lettem figyelmes. Valahonnan a nád közepéről jött. Messziről le is tudtam figyelni a tetteseket. Kárászok ívtak a nádszálak között. A következő pillanatban, egy gyönyörű ponty ugrott, a csendes öbölben. Úgy döntöttem, hogy békén hagyom őket. Kijöttem az öbölből, és ismét a rablásokra koncentráltam. Illetve, csak szerettem volna, mert továbbra is süket volt víz. Kicsit tanácstalanul lassan evezgetve araszoltam. Aztán egyszer csak úgy 100m-re tőlem, bumm! Kicsit kivártam. Még két rablás után kezdtem elhinni, hogy megvannak. Óvatosan megkerültem a balinrajt, hogy a hátszél segítségével dobhassak rájuk. Mire letettem a súlyt, csend. Találomra dobtam egyet a kedvenc, saját készítésű wobbleremmel. Szinte el se hittem, de azonnal odavert neki egy balin, de valamiért, a horog nem akadt meg neki. Még egyet dobtam abba az irányba, de semmi. Következőre pár méterrel arrébb pottyant a vízbe a csalim. Egy métert se húztam, amikor, durr! Kisebb balin vert oda neki. Végre, megvan az első hal!
Jól összeugrálta nekem a csónakot, mire meg tudtam szabadítani a horogtól, és lefényképeztem. Nehezen aztán sikerült végre elengednem, és rendeztem soraimat. Vártam az újabb rablást, mint támpontot. Hopp, megvan! Ott csattant a következő. Dobtam vagy négyet az irányába. Volt is egy kapásom, de ismét csak odacsípett a csalinak. Pár méterrel jobbra, aztán ismét rabolt. Repült a wobblerem, és félúton keményen oda is vert neki egy balin. Be sem kellett vágnom a kapás ereje elég volt, hogy akadjon a horog. Kicsit nagyobb volt, mint az előző társa. Szépen küzdött a méretéhez képest. Hagytam, hogy kicsit kitombolja magát még a vízben, úgy emeltem be a csónakba. Gyorsan megszabadítottam a horogtól, és úgy fényképeztem.
Elengedtem az őnömet, és horgásztam tovább. Talán a harmadikat dobtam a legutóbbi hal óta amikor váratlan dolog történt. Egy hosszú dobás végén, mikor figyelmem már kissé elkalandozott, a csónak végétől egy méterre talán felrobbant a víz, és egy balin olyan erővel vert oda a wobbleremnek, hogy kis híján, azonnal szívrohamot kaptam. Rögtön le is rántott pár méter fonottat a dobról. Rövid, de heves fárasztás után, sikerült a csónakba segítenem. Megvan a harmadik!
Elengedtem a halamat, és már dobáltam is tovább. Volt is még egy akcióm, de sajnos nem akadt a horog. Aztán, történt valami. Egy másik horgász közeledett a csónakjával. Mire észbe kaptam volna, keresztülmotorozott a balinraj közepén. Én nem tulajdonítottam a dolognak nagy jelentőséget, de balinok igen. Hirtelen csend lett. Túl nagy csend. Hiába fürkésztem a vizet, egyetlen rablást sem láttam. Vártam még egy tíz percet, de a csend állandósult. Elindultam, hát tovább. Beljebb már nem akartam menni, ezért visszafelé indultam. Jó fél órányi evezésre voltam, a kikötőtől. Lassan csorogtam visszafelé, közben folyton a vizet kémleltem, de semmi balinmozgást nem láttam. Hihetetlenül csendes volt a víz. A kikötőig visszaértem, úgy, hogy egyetlen rablást sem láttam. Mi legyen? Elnézzek más irányba? Inkább nem! Irány haza! Fél kilencre otthon voltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése