A hajnal első fényi már a parton találtak. Pánikszerű gyorsasággal téptem lefelé a csónakot takaró ponyvát. Horgászni akarok! Sajnos az időjárás, messze nem volt ideális, Hidegfront közeledett, ami szokás szerint maga előtt tolta a meleg levegőt. Csökkenő légnyomás, élénk délies szél már hajnalban, és napközben, szinte fullasztó meleg. Elég húzós tempóban eveztem kifelé. Tudtam, hogy viszonylag messzire megyek, időben akartam odaérni. A nád mentén, a torzsás részeken akartam keresni a süllőket. Közben persze figyelni a jelekre, hol van esetleg nagyobb kishal raj összeállva. Úgy terveztem, hogyha véletlenül balinokba botlok, hát nem megyek el mellettük. Dobok párat, nekik is...
Még majdnem sötétben raktam le a súlyt az első jónak tűnő helyen, Gumihal a horgon, kezdődhet a móka. Sajnos azonban, nem történt semmi. Minden idegszálammal koncentráltam, mikor jön a már jól ismert kemény, süllős, ütés, de nem jött. Súly fel, irány tovább! A második helyem egészen sekély volt, és emlékeim szerint durván torzsás. Rejtett horoggal, könnyedén meghorgászhatóak az ilyen pályák is. De most hiába szórtam a plasztikot. Súly fel! Újabb, hosszabb evezés következett. Egy nádsziget mellett raktam le a súlyt. Tudtam, hogy a fenéken itt is vagy húsz méteren át, torzsákon bukdácsol a gumi. Hát, itt se tört meg a jég. Közben, balinrablásokra lettem figyelmes a közelben. Felvettem a súlyt, és beálltam úgy a csónakkal, hogy elérjem a rablások helyét is, de még akár a torzsás nádszigetet is megdobhassam, ha kell. Felszíni csalit raktam a kapocsba, és elkezdtem dobálni a rablások irányába. Semmi! Mit rakjak fel? Télen álmodtam magamnak, egy balinoknak szánt wobblert. Vékony, pálcika formájú, és csak egy nagyon kicsi 90 fokban álló terelőlapja van. Még télen kipróbáltam. Az alapból úszó csali, bevontatás közben tök egyenesen jön, mint egy darab fa (thrill), kb. 5cm-el a víz felszíne alatt. Talán a harmadikat dobtam vele, amikor a még szinte beeső wobbler alatt felrobban a felszín. Kisebb balint akasztottam. Nem volt még méretes se talán, de saját készítésű wobblerrel fogtam.
Hát így alakult, hogy a szezon első hala, egy balin lett. Visszaengedtem, majd újra dobálni kezdtem, most már kicsit nagyobb önbizalommal. Az egyik dobás után talán egy métert jött felém a wobblerem, amikor újabb kemény kapásnak vághattam be. Ez a hal már nagyobbnak tűnt, és tényleg az is volt. Szép, hosszú, sovány balin, Látszott rajta, hogy nemrég ívhatott le.
Ezek után még egy rontott kapásom volt a saját wobbleremre, de aztán csend lett. Súlyos csend.
Most jöhetne az a rész amikor órákig ecsetelem a nagy semmit, de nem fog jönni. Ugyanis, innentől bárhol álltam meg, sehol, semmi. Egyetlen kapásom volt még, amit viszont én bambultam el elég csúnyán. Késve vágtam be, és luft lett a vége. Mire feladtam, már majdnem dél volt, és közel 30 fok meleg. Az erős déli széllel is megszenvedtem kifelé menet. De nem is húzom tovább az időt, a nagy semmi körülírásával. Csupán még egy dolog a végére, Két hét szabin vagyok, így most talán gyakrabban kijutok. Ma is voltam, és egy jót sügereztem, de ez majd a következő szösszenetem tartalmában lesz olvasható....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése