Egyrészt elgondolkodtam egy kicsit, hogy mégis mennyire vágom magam alatt a fát, azzal, hogy néha olyan dolgokat is megosztok, amiket lehet, hogy nem kellene. A sok gondolkodás vége az lett, hogy nagyon. Két dolog között vacilálok jelenleg.
Az egyik egy drasztikus lépés lenne. Befejezem a blogírást, és a különböző közösségi oldalakon is, csak titkos csoportokban osztom meg a fogásaimat. A másik verzió szerint a blog megmarad, de sokkal kevesebb élménybeszámolóval. Inkább csalibemutatásokra, általános jellegű írásokra koncentrálva, pár halas fotóval, mindenféle konkrét információ nélkül. Még nem döntöttem....
A másik ok sokkal prózaibb, hogy miért jelentkezek ilyen ritkán új írással. A szabadidőmben horgászok orrvérzésig, nemigem maradt időm és energiám az írásra.
A címnél maradva. Régi álmom teljesült, végre saját csónakból zaklathatom a Velencei-tó halait. Nagy élmény nekem, tényleg nagyon régóta vágytam rá. Íme pár kép, az utóbbi két hétből:
Mindenkinek görbüljön!
Üdvözlet!
VálaszTörlésNe törődj senkivel és semmivel, nagyon jók az írásaid!!!!
Csak így tovább!!!!
A csónakodhoz pedig gratulálok!
A második verziót (marad a blog, hangsúly a technikai részleteken) javasolnám tisztelettel.
VálaszTörlésAbba ne hagyd!
VálaszTörlésÜdv.:
Lali-peca