Botavató pecák....

Az utóbbi időben nem írtam semmiről. Talán azért is, mert egy elég szenvedős időszakon vagyok túl. Elvesztettem a korábban meglévő süllős fonalat, és a csukáknak is csak az aprajából fogtam. Szabadidőm is vészesen kevés volt, szóval nem volt az igazi. Viszont aztán mégiscsak jobbra fordultak a dolgok. A párommal sikerült megegyeznem, hogy szülinapomra, és egyben karácsonyra is, nem kérek mást, csak egy új horgászbotot. Az új pálca hamarosan meg is érkezett, és kezdetét vehette a tesztelés...

Milyen botot vettem, és miért?

Nézzük a száraz adatokat. A bot neve Favorite Blue Bird. Hossza:192cm Dobósúlya:3-12g Önsúlya:92g 2részes. Maga a márkanév Ukrán. A leírás szerint, a bottest és a gyűrűk is, Koreából származnak. Tehát az egész bot összességében, a keleti irányból érkezett. A Favorite botokról, magyarul, hiába keresne az ember szinte bármit is. Teljesen új termékek a Profiblinker horgászbolt forgalmazza őket. Ez így, nem hangzik túlságosan bíztatóan első hallásra. Adott tehát a kérdés, hogy miért vállaltam be, egy számomra teljesen ismeretlen cég, ismeretlen minőségű termékét?
 
Röviden képtelen vagyok ezt megválaszolni. A lényeg annyi, hogy mióta korán sötétedik, rengeteg videót néztem végig. Rátaláltam egy nagy rakás, orosz, és ukrán videóra, amik konkrétan az apró plasztik csalis horgászatról szólnak. Minél jobban belemerül az ember ezekbe a videókba, egyre világosabbá válik számára, hogy ott olyan népszerűsége van a sügerezésnek például, amilyen itt nálunk, soha nem lesz. Oktató videók készülnek, és kisebb tanfolyamokon lehet tanulni az UL. pergetés, ezen részét. Érdekes módon, amíg nálunk mindenki idegenkedik a tűspicces horgászbotoktól, ott szinte mindenki ezeket használja.
Már régóta kerestem egy olyan botot magamnak, ami az apró plasztik csalikhoz való, de mégis egy árnyalatnyival erősebb, mint egy igazi UL pálca. Sokáig gondolkodtam rajta milyen botot válasszak, végül úgy döntöttem, hogy egy tűspicces bot kell nekem, ami abból az irányból érkezett, ahol magas szinten művelik a Microjig-elést.

Megérkezett hát, a várva várt, új bot. Persze rögtön összeraktam, próbálgattam, csak úgy szárazon, a lakásban. Az elsőre feltűnt, hogy a tűspicc tökéletesen illeszkedik a bot akciójához. Semmi törés az ívben. Mindemellett. a bot feszes, gyors volt, bevágást imitálva, nem lobog a vége, mint néhány másfajta tűspicces botnak. A 2000 Ryobi orsót rátéve az egyensúly pont a kézbe esik, és még egy jó pont, van horogakasztó szem. Másnap aztán akadt egy bő két órám horgászni. A kedvenc patakomat vettem célba. Halfogásban nem is igen reménykedtem, ugyanis hónapok óta magasabb a vízállás az ideálisnál, nem is kicsivel. A napokban ugyan csökkent, de még mindig nem az igazi. Így is gumicsizmában kellett nekivágni a rövidke kalandnak. Messzire elgyalogoltam a kiindulási ponttól, mire úgy éreztem, hogy végre érdemes a botot is beélesíteni. Eleinte nehezen találtam a megfelelő méretű fejet, az 5cm-es gumihalhoz. 3,5 g lett ideális a húzósabb részeken, 2g a csendesebbeken. Ahogy dobálgattam rájöttem, hogy ezek a súlyok pont ideálisak az új pálcának. Alkarból pöccintve könnyedén centiztem nád szélét. A tűspicc minden emelés után, pillanatok alatt egyenesbe vágta magát, nem nyaklott bele, a csalivezetésbe. A monofil zsinór ellenére határozottan éreztem, mikor a fej a fenékre koppant. Bevallom, hogy minden várakozásomat felülmúlta az új szerzemény. Már a sokadik helyen jártam, amikor váratlanul egészen kemény kopp! Bevágtam, és hal védekezett a horgomon. Egy kisebb süllőt akasztottam. Szépen karikába húzta a finom pálcát, de résen voltam. Rövid közelharc után a parton is volt.

Őszintén szólva nemigen számítottam halfogásra, így nagyon megörültem neki, hogy mégis sikerült hallal felavatni, az új botot. Aztán egy beállóval feljebb fokozódott a csoda. Újabb formás kissüllőt akasztottam. Talán ekkor tűnt fel először, hogy csalivezetésnél olyan gerinces, gyors pálca, szinte teljes hosszában dolgozik egy hal alatt. Érdekes dolog ez, fogalmam sincs, hogyan tudják ezt megoldani a gyártásnál....

A következő alkalommal, egy süregezést terveztem be az új bottal, egy egészen kicsi csatornán. Azonban aznap, egyszerűen, nem találtam sügért. Viszont akasztottam két domolykót is. Az első egészen kicsi volt, de második miatt megérte kitartani vagy fél napon keresztül. Bár nagyobbik domit apró kis (plasztik) nimfával fogtam, a botot kipróbáltam kisebb wobblerekkel is. Egyértelműen nem erre tervezték, de ha a helyzet úgy kívánja, simán elhúzhatók vele a kisebb domis wobblerek is.

A harmadik peca csak pár órásra sikerült, de maga volt a beteljesült álom. Sokaknak elmeséltem, hogy életemben nem fogtam még, kősüllőt. Régi nagy vágyam volt, hogy legalább egy kövest fogjak. Így aztán kapóra jött, Zámbó Zsolt barátom meghívása. A meghívás az Adonyba a holtágra szólt, egy délutáni kősüllőzésre. A vasárnapi napon már dél is bőven elmúlt mire csónakba ültünk. Érdekes, és szép hely a holtág, de ami nekem igazán fura, hogy itt sok jó horgász kis helyen is elfér. Kicsit kifejtem bővebben mire gondolok. Nekem fura volt, hogy az emberek itt ennyire közel horgásznak egymáshoz, és inkább barátságosan elbeszélgetnek, a máshol szokásos anyázáshoz képest. A víz kimondottan mély volt körülöttünk, szerintem elérte a 6métert is. Rajtunk kívül, eleinte szinte senki nem pergetett. Itt a fő horgászhal a ponty, és aki rablózik, az is általában kishallal. Kisebb gumihalakkal kezdtem el horgászni, de az első fél órában csupán egy kapásom volt, az is csak a beeső csalinak vert oda egyet. Sorban próbálgattam végig a gumikat. Fura volt ez nagy mélység is elsőre. Néha úgy éreztem, hogy még a legnagyobb 3,5g-os fejem se akar leérni soha. A nagyobb súly se lett volna megoldás, mert azt meg nehezebb lett volna szépen elemelni a fenéktől. Hamar kiderült, hogy a sötét csalikhoz nem elég tiszta a víz, ezért világosabb megoldást kerestem. Megakadt a szemem a gyöngyház színű  2" Mann's twistereken. Egy próbát megér... Talán a másodikat dobhattam, amikor egy ütés után elnehezedett a pálca, és hal a horgon! Egészen komoly harc árán, de sikerült felvarázsolni a mély vízből, életem első kősüllőjét!

Az örömöm határtalan volt. Pár percen belül aztán megérkezett a következő köves. Ha egy üzlet egyszer beindul...

Mielőtt úgy nagyon beindultam volna leakadtam, a szakítás, majd szerelés lett vége. Mivel vízbe dőlt fák között horgásztunk, ez jellemző dolog volt a későbbiekben is. Éppen, hogy újraszereltem, újabb kapás, és újabb hal. Most egy kisebb süllőnek tetszett meg a twister.

Ezek után kisebb szünetekkel tarkítva, hullámokban érkeztek a halak. Egyszer kősüllő jött, aztán egy kisebb süllő. Láthatóan a két halfajnak egyformán tetszett a hely ahol voltunk. Kezdtem nagyon élvezni a pecát, az egyetlen zavaró tényező a folytonos, akadás, szakadás, szerelés hármas volt.

Sajnos a nagy szórakozás nem tartott sokáig. Ilyenkor már korán jön az alkony. Bíztunk a fényváltásban, de nem jött be. Nagyobb halakra számítva megpróbáltam nagyobb gumikkal is horgászni, de csak rontott kapásokig jutottam. Összességében a teljes sötét beálltáig, 6 kősüllőt, és 4 kisebb süllőt fogtam. A sok betlis, és nehézkesen halfogós pecához képest, egy álom volt, ez a pár délutáni óra. Még egyszer, itt is szeretném megköszönni házigazdámnak, a felejthetetlen élményeket! Szóval, örök hála az élményért Zámbó Zsolt!

Kicsit összegezném az új tapasztalataimat, az új bottal kapcsolatban. Kezdem az egyik kevésbé fontos dologgal. A bot kinézetre nagyon bejön. Egyszerű, semmi felesleges csicsa, arany betűk, meg ilyesmi. Az Eva nyél teszi dolgát, a kialakítása jó, a fogása kényelmes. A bot dobási tulajdonságai a gyors akció miatt nagyon jók, egészen könnyed mozdulatokkal lehet meglepően nagyokat dobni vele. Ebből is látszik, hogy más tűspicces botoknál sem a sok apró gyűrű csökkenti le a dobótávot, sokkal inkább a túl lágy tűspicc, illetve a spicchez képest buta blank. Fárasztás közben a bot szinte nyélből képes dolgozni egy szebb hal alatt, de van elég gerince ahhoz, hogy üljön a bevágás. A fehérre festett spicc fényváltáskor is jól látszik, ami nem hátrány. A bot ideális dobósúlya 2g-6g-i terjed szerintem. Ez tökéletesen lefedi a Microjigek által megkövetelt dobósúlyt. Valamivel nagyobb súly is dobható vele, de akkor már tűspicc funkcióját veszti, belenyaklik a csalivezetésbe. Egyedüli kivétel talán a drop shot. Ott az ólom súlya lehet akár 7-10g-is. Fontos, hogy a botot a helyén kezeljük. Tehát ez a bot egy olyan tűspicces pálca, amit apró plasztik csalikhoz terveztek. Jó választás ez a dobósúly sügeres pályára, ahol időnként csuka is beköszönhet. Illetve sügeres, kősüllős pályára. Számomra bottal kapcsolatban az egyetlen nyitott kérdés, a tartóssága. Ez meg majd kiderül idővel...