Délutáni csatornapergetés
A múltkori húsz perces villámpergetés sikerén felbuzdulva, újra ellátogattam a kis folyóvíz partjára. Csak az UL pálca, és egy kisebb táskányi csali volt velem. A célhal a sügér volt. Az előző alkalommal már bizonyított, kis nimfával kezdtem. Hamar világossá vált, hogy most közel sem eszik annyira a sügér. Már vagy az ötödiket dobtam, amikor végre kapás! Éles kis koppintással jelentkezett be, az első sügér.
Nem volt túl nagy, de sügér. Ugyaninnen még jött vagy kettő egészen kicsi is, de aztán csend. Hát ezek tényleg nem esznek... A következő helyen szinte a lábam előtt kapás! Egészen szép sügért akasztottam.
Hiába dobáltam tovább. Egy rontott kapás, és semmi más. Pedig előző nap, jellemző volt, hogy egy helyen több sügér is állt. Ez, nem az a nap volt.... Lassan haladtam lefelé a csatorna partján. A jobbnak tűnő helyeken dobtam is párat. Pár, kisebb sügér jött. Egyet lefényképeztem csak úgy mutatóba, a többit nem kínoztam ennyit se.
Közben itt elfogytak a helyek, így visszafordultam. Merre tovább? Elindultam a folyásirány szerint felfelé. Nem nézett ki túl jól a víz. Szinte mindenhol a hínár volt az úr. Kis lyukakat találtam csak, de sok helyen a fenéken itt is hínár volt. Már a sokadik ilyen kis lyukat vallattam, amikor határozott ütésre vágtam be. A botom karikába hajlott, és mielőtt bármit tehettem volna a halam a hínárba rohant. Akkor azt hittem, itt a vége. Szépen óvatosan, a botot a végsőkig terhelve, próbáltam a halamat a növények közül kipumpálni. Centiről centire nyertem vissza a zsinóromat. Vagy fél percig is eltartott, de kijött a halam, a veszélyes zónából. Egy gyors mozdulattal kipenderítettem a vízből. De szép sügér!
A halam szépen szétpacsálta a helyet így mentem is tovább. Újabb lyukakat kerestem a hínár között, de ahogy haladtam, egyre csak fogytak az ilyen helyek. Amit találtam az meg is dobáltam, de csak pár kis koppintásig jutottam. El is indultam visszafelé. Hamar elértem azt a helyet, ahol az imént azt a csíkos szépséget fogtam. Gondoltam megpróbálom, hátha szerencsém lesz. A harmadik dobásra aztán megint a határozott ütés. A hal is ugyanúgy rohant a hínárba. Sőt talán még jobban. Kemény küzdelem árán, vagy fél kiló hínárral együtt, de végre a kezemben volt a tettes. Újabb szép sügér. Bár hosszra elmaradt az előzőtől, sokkal ducibb testalkatú volt.
Vajon lehet még itt sügér? Úgy döntöttem, hogy kivételesen kivárok. Vártam öt percig csendben ülve, és csak utána dobtam, be. Egy rontott kapást tudtam még kicsikarni. Kifelé menet még megálltam pár ilyen lyuknál, bár már erősen sötétedett. Nagy meglepetésemre az egyik helyen, szinte a lábam előtt egy kis domi akaszkodott fel a horgomra.
Elengedtem az apróságot, és elkezdtem elpakolni. Küzdelmes egy nap volt, de a két szép sügér miatt nagyon megérte kijönni.....
40 perc élménypeca
Másnap hajnalban a Velencei tóra mentem. Dinnyésen álltam meg. Nem volt konkrét tervem. Annyit okoskodtam ki, hogy reggel megnézem a balinokat a mólón, aztán majd lesz valahogy tovább. Kimentem hát a mólóra, ahol ismerősök már áztatták a zsinórt. Nagyon csendesnek tűnt a víz, túl csendesnek. Aztán végre durrant az első balin. A hátam mögött.... A kikötő belsejében rabolt. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy itt a hínár az úr. A hínár felett járőröztek a balinok, és pár rablás is volt. Hogyan horgásszam meg? Szinte minden csali, azonnal hínárt fog. Aztán beugrott, hogy nemrég vettem pár, felszíni csalit. A dobozban kotorászva, egy Heddon WTD mellett döntöttem. Ez viszonylag messzire dobható, ami balinozásnál nem hátrány. Felraktam hát a felszíni csodát. Dobtam egy szép nagyot, csak úgy a vakvilágba, mert persze akkor nem akartak rabolni. Elkezdtem egészen nagy tempóval táncoltatni a víz tetején. Talán két métert jött felém, amikor hirtelen felrobbant alatta a víz, és már a kezemben is éreztem, a kemény rávágást. Megvagy! Vadul rohangált a halam, nehezen sikerült megszelídíteni. Óvatosan, kézzel emeltem ki. Életem első balinja, felszíni csalival.
Bármi is történhetett volna velem aznap, ez már nekem egy jó nap volt. Gyorsan dobáltam tovább. Egy dobás semmi. A második dobásnál egyszercsak azt láttam, hogy felpúposodik a víz a wobblerem mögött, majd mellé vágott a csalinak. Aztán mégy egyszer. Következő dobásnál, ezt a jelenetet megismételtük, majd jött egy kisebb szünet. Kicsit pihentetem a pályát. Hopp, egy rablás volt pont velem szemben, a beton tövében. Már dobtam is oda. Első rántásra mellévágott wobbleremnek, majd hosszan lekövette, és ahogy utolérte, bumm! Újabb balin védekezett a horgomon.
Elengedtem gyorsan és már dobtam is újat. Semmi. A következőnél, aztán újabb látványos mellévágás. A műanyag halam kirepült a vízből, a levegőbe, a rablás lendületétől. Sajnos folytatás nem volt. Aztán váratlanul csend lett. Túl nagy csend. Sehol egy kósza rablás. Véget ért a hajnal varázsa. El is indultam a kikötő belseje felé. Itt még volt pár gyenge felszíni akció, de azokat már nem tudtam halra váltani. Úgy döntöttem, hogy addig hagyom abba, amíg szép emlékeim maradnak erről a napról.....
Amióta elkezdtem ezt a kis beszámolót fogalmazni, még egy alkalommal kijutottam. Front előtti szenvedős peca volt egyetlen kiscsukával. Erről napról nem is érdemes többet írnom.
Jelenleg éppen egy front van feletünk. Időnként özönvízszerűen esik az eső. A patakok és csatornák áradnak, a tóra pedig mostanában nem jutok ki. Nem tudom meddig tart még ez a csapadékos időszak, de elegem van már belőle......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése