Miért pont a pergetés?

Sokan kérdezgetik, hogy miért éppen pergetni szeretek? Válaszképpen megírom a tegnapi villámpeca történetét. Szóval az úgy volt, hogy tegnap, a legkisebb fiam szülinapját tartottuk. Miután megvolt a nagy esemény, az anyósomékat hazafuvaroztam autóval. Hazafelé éppen útba esett az egyik kedvenc kis csatornám. Hosszas könyörgés árán, a felségem engedélyezett nekem 20 perc UL. pergetést. Futva rohantam le csatorna partjára, menet közben összerakva az UL pálcát. Egy kis nimfa volt rajta, azt fent is hagytam. Hamar találtam egy jónak tűnő helyet. Első dobásra kapás. Meg is akad neki az apró jig horga. Formás kis sügér....

Itt aztán rontottam vagy öt kapást még. Aprók voltak a sügerek, és egészen finoman fogták meg a kis nimfát. Kicsivel lejjebb mentem, de itt jóval kevesebb esemény volt, így viszonylag hamar vissza is fordultam. Visszafelé megálltam a halat adó helyen. Második dobásra akasztottam is egy újabb kis csíkost.

Fogyóban volt az időm, már csak perceim voltak. Feljebb mentem kicsivel. Első dobás, kapás, elrontom. Mérgelődök. Új dobás, na ezt most leverte rendesen. Újabb sügér, aznap a legnagyobb.

Na még egy dobás. Szinte a vízre érés pillanatában elkapta a kis plasztikot, egy egészen kicsi sügér. Le se fényképeztem, csak elengedtem. Elfogyott az időm...
Dobálgatás közben összefutottam egy legyező horgásszal. Két kis sügérnél járt. Búcsúzóul, még megmutattam neki, hol fogtam az utolsó két sügért, hátha neki is szerencsét hoz a hely.

A címben szereplő kérdésre tehát az a helyes válasz, hogy azért szeretek pergetni, mert szerencsés esetben akár percek alatt érhetnek élmények. Nincs szükség hosszas előkészületekre, etetőanyag kevergetésre, stb... A kocsiban, legalább az UL pálca mindig ott van, amit kb 3 másodperc alatt tudok élesíteni. Ha van egy fél órám, és útba esik valamelyik víz, nincs akadálya annak, hogy dobálgassak kicsit. Hát ezért szeretek én pergetni....