2013. december 28., szombat

Vendéggel a csatornán

Az utóbbi időben megint sok dolog történik velem. Az internet segítségével egyre több pergető horgásszal tartom a kapcsolatot. Folyton új embereket ismerek meg, akiket idővel talán a barátaimnak mondhatok majd. Nagy részük, hozzám hasonlóan, megszállottan szeret pergetni. Ezen belül többen is vannak akik az UL. módszer, illetve a sügérfogás szerelmesei. Így ismerkedtem meg Györke Zoltánnal is. Ő ajánlotta először a Daiwa Beam Fish plasztik csalit, sőt a nagylelkűségének köszönhetően minden színben kipróbálhattam azóta. Tulajdonképpen kaptam tőle, egy mini Daiwa tesztcsomagot. Tegnap végre személyesen is találkozhattam vele, ugyanis nálunk vendégeskedett. Egy közös csatornás, sügérezős pecára készültünk. A csapatunk háromtagú volt. Györke Zoltán, Dávid barátom, és én.

Reggel kicsit késve, előbb Dávidot, majd Zolit vettem fel. Innentől már gördülékenyen mentek a dolgok. A horgászboltban villámgyorsan beszereztük Zolinak a napijegyet, majd irány a víz! Túl nagy választási lehetőségünk nem volt, ugyanis a peca előtti napon esett az eső, sártengerré változtatva, a csatorna egyik kedvencemnek számító szakaszát. Maradt egyetlen pálya. Itt is volt sár, de legalább megközelíthető volt a csatorna. Már első ránézésre, is fura volt a víz. Mintha ősz lett volna. Jókora kishal rajok itt is, meg ott is. Az utóbbi kimondottan meleg napok hatására, feléledt a víz téli álmából. Féltem, hogy szétugrottak a sügérrajok, és mint később kiderült ez a félelmem nem is volt alaptalan. Az első negyed órán belül rájöttem, hogy a sügér nem eszik igazán. Talán fél óra is kellett, mire az első kis csíkost megfogtam. Zoli is megmutatta hamar, hogy azért ő is ért a sügérek nyelvén.


Igazándiból látványosan szenvedtünk mindannyian a halfogással. Feljebb mentem ahol mélyebb gödrök is vannak. Végre itt aztán rám mosolygott a szerencse. Két sügért is fogtam egymás után.  Közben Zoli megfogta az első idei domolykóját. Nem volt nagy, de nagyon örült neki. Akasztott még egy sokkal nagyobbat is, de azzal nem volt szerencséje, elment a fárasztás közben. Dávidnak nagyon nem ment a halfogás, egy kárászt sikerült fognia teljesen véletlenül.


Kicsit kétségbeesve haladtunk visszafelé, amikor végre történt valami. Azon részen ahol kezdtünk is, egyszercsak megjelent a sügér. Nem voltak túlságosan nagyok, de egy jó negyven percen keresztül, szinte minden dobásra volt kapásom. Érdekes, hogy próbaképpen lecseréltem a 2g-os jig-et 1g-osra. Elsőre azt hittem mellényúltam, mert sokszor szinte kínosan lassan süllyedt le a fenékig a csalim, de később a fogásaim azt igazolták, hogy ma a libegősebb csali jött be a csíkos barátaimnak.


Zoli is fogott jópár kis csíkoshátút, Dávid barátom viszont látványosan szenvedett. Egyszerűen nem érzett rá a csalivezetés ütemére. Zolival még ugrattuk is egy kicsit. Sok apró sügér után aztán elhatároztuk, hogy rövid ebédszünetet tartunk. Átbeszéltük a dolgokat, és megnéztem Zoli fényképezőgépe milyen csodálatos képeket tud készíteni.



Miután megettük a kajánkat visszatértünk a halakhoz. Megint fogtam jópár aprócska sügért, de az igazán szépek nem akartak előkerülni. Miközben ott dobáltam ismerős arc közeledett. Halmos Misi volt az. Még az Energós korszakomból ismerem. Ő is odavan az UL. pergetésért, talán egyszer végre, egy igazi közös peca is összejön vele. Lassan elindultunk újra felfelé a kis csatornán, de a halak megmakacsolták magukat. Egyre kevesebb kapás volt, sőt ahogy közeledett a fényváltás teljesen meg is szűntek a kapások. Kicsit tanácstalanul mentünk, egyik helyről, a másikra. Lassan újra a mély gödröknél jártunk, amikor a kicsivel feljebb dobáló Misi felől csobogás hallatszott. Hihetetlen, de egy gyönyörű szép pisztrángot fogott. Megcsodáltuk ritka vendéget, aztán mindenki dobált tovább. Éppen az egyik legmélyebb résznél jártam. Mivel már kezdett a nap lemenni az addig tökéletesen működő Beam Fish helyére egy rikító zöld twistert húztam. Már a sokadikat dobtam vele amikor egy kisebb ütés után érezhetően elnehezedett pálca a kezemben. Bevágtam, és a bot karikában maradt. Pár pillanattal később nagy locsogás közepette, meg is mutatta magát az ellenfelem. Csukát akasztottam. Nem volt óriási, talán 40cm, de a lágy bottal, és az alig 0,16-os zsinórommal fárasztottam egy darabig, mire nyakon tudtam csípni. Az első csukám idén a csatornából!




A csuka elengedése után el is indultunk visszafelé. Bár még volt bőven fény a sügér leállt teljesen. Egyetlen rontott kapásom volt, amíg a kocsihoz visszaértünk. Zoli fogott még egy apróságot és ezzel vége. Úgy nézett ki aznap az alkony nem jött be a halaknak. Lassan pakolni kezdtünk, és lepucoltuk a cipőnkről a nap folyamán rárakódott fél kilónyi sarat. Közben Misi is feladta. Sajnos őt elkerülték a sügérek aznap, "csak" a pisztráng jutott neki. Mielőtt elindultunk volna beszélgettünk egy kicsit négyesben. Zoli azt mondta, hogy jól érezte magát nap folyamán, pedig a halak nem kényeztettek el bennünket. Érdekes dolog, hogy bár személyesen nem ismertük egymást a peca előtt, szerintem hamar megtaláltuk a közös hangot. Dávidnak sikerült legrosszabbul a nap, sajnáltam is egy kicsit. Ahogy hazafelé autókáztunk szóba került a Duna, és újabb közös horgászatok. Elméleti szinten fárasztottunk 2-3 kilós jászokat, gyönyörű balinokat.
A vasútállomáshoz érve elbúcsúztunk, és ismét megegyeztünk abban, hogy nem ez volt az utolsó közös pecánk. Kicsit sajnálom, hogy a csatorna nem azt az arcát mutatta, amiért igazán szeretem. Zoli egy igazán közvetlen, barátságos ember, nagyon örülök neki, hogy eljött hozzánk. Profi módon kezelte,a multis cuccot, a kis 2g-os jig-eket is szépen eldobta vele. Lestem el tőle pár érdekes dolgot a csalivezetés terén is. Bár aznap az én technikám működött jobban, az ilyesmit érdemes megjegyezni.
Köszönöm, hogy itt voltál Zoli és remélem, hamarosan következik a folytatás!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése