Pont arra a napra, amikor ráértem, igen kemény északi szelet mondtak az időjósok, némi esővel. Úgy gondoltam, ha már elterveztem, mindenképpen kimegyek. Az eredetileg használni kívánt spiccbot helyett, egy könnyű, lágy matchbotot vittem. Azzal könnyebben boldogultam a szélben, Sokat gondolkodtam rajta, hogy érdemes-e etetni, de aztán úgy döntöttem, hogy némi keszeges kaját azért keverek, jó sok élő anyaggal. Csaliként, a csonti helyett, a pinkire esett a választásom. Egyrészt tapasztalat, hogy kora tavasszal csodát tudnak tenni ezek az apró izgő-mozgó nyüvek, másrészt a maradék sokkal jobban eltartható, mint a csonti. A sok cuccot most mellőztem, igazi minimál felszereléssel vágtam neki a dolognak.
Kiérkezés után, elsőként, a kikötő szélvédettebb részében próbáltam szerencsét. Egy órát vártam hiába a halakra. Közben felszabadult az egyik mólókar végén egy hely. Na, gyerünk ki a szélbe!
A botom, az egyik kedvenc, karcsú, feltolós úszómmal volt megszerelve. Imádok így szerelni, hatalmas élmény a hirtelen kiemelkedő úszó látványa. Most viszont ebben a nagy szélben bedobni is elég volt vele. Még etetni sem tudtam, már kapás. Egy tenyeres keszeg volt a tettes. Gyorsan fogtam még kettőt, aztán csend. Na, akkor most etessünk egy kicsit. Három kisebb gombócot szórtam az úszó mellé. Perceken belül meg is lett a hatása a dolognak. A kiemelkedő feltolós úszóm jelezte, a következő érdeklődőt. Innentől aztán beindult a verkli. Egyre több volt a kapás, és a dévérek mellett megjelentek az etetésen a karika keszegek is. Ez utóbbi eléggé meglepett, sose fogtam a tavon ilyen mennyiségben belőlük. Jól szórakoztam, egyedül csak az egyre erősödő szél zavart. Ha lankadni kezdett a halak kapókedve, csak egy marék etetőanyagot kellett dobni nekik, és ismét beindult a halfogás. Ha már itt tartunk! A helyi pecások közül többen is mondták, hogy az etetés inkább elriasztotta a halaikat. Szerintem ennek egy oka lehet, a silány rosszul bekevert etetőanyag. Mivel etettem én? Fél kiló Timár Mix Extra dévér, és fél kiló sima Dévér etetőanyag, felesben keverve, pinkivel dúsítva. Az kaját kissé szárazra kevertem, hogy már vízközt bontson. Így, már jól reagáltak a halak, az etetésre.
Pár óra után, a helyem kezdett kényelmetlenné válni, Leülni ilyen hidegben nem mertem még, és a keskeny betonon való toporgás, egy idő után, állati kényelemetlen volt. Mivel mozogni is alig tudtam, kezdtem átfagyni. A halak viszont, ettek szépen. Egy nagyobb dévérem, sajnos elment. Kiugrott a kezemből, vissza a vízbe. Pech... A szél lassan kezdett csillapodni. Érdekes módon ahogy csökkent az ereje, úgy ritkultak a kapások. A végére a dévérek helyét majdnem teljesen átvették a karika keszegek. 4 órányi peca után teljesen elgémberedve fejeztem be. A haltartómat kiemelve kissé meglepődtem. Elég szép mennyiséget fogtam, 5 kiló biztosan megvolt.
Pár szebb keszeget elvittem haza, a többit visszaengedtem. Jó, hogy már nem volt kint addigra senki, mert tutira hülyének néztek volna. Itt sok mindent szokás tenni, de halat visszaengedni nemigen, Fáradtan, de mégis elégedetten mentem haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése