Hamarosan a közeli hídnál parkoltam le, az öreg Opelt. A hídtól, lefelé indultam el. Az ideálisnál jóval magasabb vízállás miatt, rohant a víz, szinte mindenhol. Azt se tudtam eleinte, hogy hol álljak meg. Tanácstalanul gyalogoltam a parton. Nehezen aztán találtam egy helyet, ahol szemben egy kisebb forgó törte meg a vágtató vizet. Kis gumihalat kötöttem és már dobtam is be, a túloldali nádas szélébe. De sajnos hiába. Módszeresen végigdobáltam az egész helyet, de semmi nem történt. Továbbmentem hát lefelé. Nehezen találtam újabb horgászható helyet. Mindenhol csak megállíthatatlanul vágtatott a víz. Egy órát se dobáltam, de már elment a kedvem az egésztől. Hát eddig bejött, amire számítottam. Elindultam visszafelé lógó orral. Elértem a hídig, ahonnan indultam. Mi legyen? Ennyi? Mehetek haza? Megnézem még, a híd felett is...
Elindultam hát, a híd feletti szakaszra. Itt fogtam talán a legkevesebb domolykót életem során. Nem egy igazi domis pálya. Miközben a parton ballagtam a vizet vizslattam. Hihetetlen módon le volt tisztulva. Szinte mindenhol láttam a feneket. Hol álljak meg egyáltalán? Kerestem egy beállót, ami nyáron néha, ad domolykót. Dobtam egy szép hosszút lefelé. Alig tekertem talán kettőt az orsóm karján, határozott kapás! Bevágtam, és csodák csodája, valami hal volt a horgomon. A vágtató vízben megküzdöttem vele, pedig nem volt nagy. Kisebb domolykót fogtam. Jó, hogy ezt pillanatot nem látta senki, mert úgy néztem a halra, mint aki nem hiszi el, amit lát.
Miután kicsodálkoztam magam, útjára engedtem a halamat. Kíváncsiságból visszadobtam ugyanoda még egyszer. Most egy két métert húztam a gumihalamon, amikor újabb erőszakos kapás. Még egy domi! Nem lesz ez sok, egy napra, a csodákból?
Miután elengedtem a halamat, még dobáltam egy darabig, de nem volt több jelentkező. Új hely után néztem. Találtam is horgászható beállókat, csak éppen domolykót nem. Lassan haladtam felfelé. Elértem egy olyan részre, ahol eddig soha az életben nem fogtam domolykót. Na, ha ma van a csodák napja, akkor itt is fogok... Rögtön az első helyen, rontottam egy kapást. Hmm! Kicsivel feljebb, aztán határozottan odavert valami a guminak. Megvan! Ez is domolykó.
A képen is látszik, hogy közben megérkezett az eső. Még egyenlőre bírtam, így aztán horgásztam tovább. Most kicsit hosszabbat dobtam lefelé. Bumm! Még egy kisebb domolykó!
Szinte el se hittem, hogy ez, velem tötént meg. Dobálgattam még egy kicsit, de aztán még mielőtt teljesen szétáztam volna az esőben, befejeztem. Be kell vallanom, aznap nagyon meglepett a patak, mert minden negatív előjel ellenére, sikerült halat fognom. Ki gondolta volna, hogy itt, tőlünk gyalog is csupán húsz percnyire, a patak egyik legagyonhorgászottabb részén, domyolykót tudok fogni, mégha nem is igazán nagyokat? Úgy látszik, a patak azért időnként meghálálja, ha hűséges hozzá az ember....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése