Szóval az idén már adott a lehetőség, hogy a srácaim megtanuljanak komolyabban pergetni. Egy vasárnap délután aztán fogtuk a horgászmotyót, és leugrottunk a patak hozzánk közeli részére. Csak egyetlen UL. pálcát vittünk, azzal horgászott a két gyerek felváltva. Sajnos idénre a sügér egyszerűen eltűnt a patakból. Kisebb csukákban, süllőkben bízhattunk. Én titokban reménykedtem kisebb domolykókban is.
Az első horgászhelyünkön összedugtam a pálcát, és egy egészen kicsi twistert kötöttem fel rá. A kisebbik Dávid fiam kezdte a pergetést. Rögtön első dobásra akasztott is valamit, de elfelejtett bevágni neki, így a hal elment. Második dobásra aztán megint kapás. Ennél már résen volt. Apró csuka volt a tettes.
Átadta a botot a nagyobbik Norbi fiamnak. Talán harmadik dobásra ő is megfogta az első legálisan pergetett halát. Hasonló apró csuka volt, mint a másik.
Innentől halanként felváltva horgásztak. Sok sok hal megúszta a kalandot, mert a srácok még nem profik. Sok kapást elhibáztak. Úgy gondolom ez nem baj, ebből is tanulnak. Jó volt látni, hogy élvezik a dolgot. Fejenként 5 apróságot sikerült fogniuk, sajnos, csak kiscsukákat
Amit sajnálok, hogy a kis domolykók elkerültek minket. Azóta sem találom őket. Miután ezen a részen elfogytak a helyek, próbáltam őket a pergetés egy magasabb szintjébe beavatni, a süllőzésbe. Felvittem őket a süllős pályára. Sajnos aznap a süllők nem akartak aktívak lenni. A legjobb helyen sem volt egy kósza ütésük sem. Minden azért nem jöhet össze...
Úgy érzem, hogy a gyerekeket, is ugyanúgy elvarázsolta a pergetés, mint annak ideje engem. Már kérdezgetik mikor megyünk ki megint? Megyünk, mert a hónap végére profin kell menni a dobásoknak, a csalivezetésnek, mindennek. Meghívást kaptunk az Adonyi holtágra, egy pecanapra. Ilyen lehetőséget nem lehet kihagyni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése