Békéshalazás a Velencei-tavon

Mostanában sajnos nagyon kevés időm van horgászni. A pergető barátaim sem számoltak be jelentős fogásokról. Így aztán az egyik szabad délelőttömön, nem pergetni indultam a kedvenc nagy tavamra, hanem a békés halakat vettem üldözőbe. Sokat variáltam azon, hogy hova is menjek, végül aztán a betontenger helyett egy természetközelibb helyszínre indultam. A Dinnyési 1-es kotrás lett a kiszemelt helyszín. Terveim szerint match és picker pálcákkal indítok támadást a tó pikkelyes lakói ellen.

Eljött hát hajnal, a telefonom makacsul próbált felébreszteni. Hát ez az ébredés elég nehezen ment, így tervezettnél kicsit később indultam meg tó felé. Kis robogómmal valamikor napkelte környékén érkeztem meg a helyszínre. Az első kiszemelt helyem már foglalt, volt, így maradt a B terv. A második kiszemelt helyem szabad, helyben vagyunk. Bár mint írtam is már napkelte környékén járhattunk, vastag felhők borították az eget, így szinte még félig sötétben élesítettem be a felszerelésemet. Elsőként a picker került a helyére, majd jött a match. Ez utóbbival nem horgásztam messzire, kb. 20m-re. Kb 5-6 kisebb gombóc Timár Ponty-Kárász feketéből gyúrt gombóccal meg is hintettem az úszó környékét. Minden a helyén, jöhetnek a halak!
De nem jönnek! Hiába várakozok nincs kapás. Ellenben a vízimadarak elemükben vannak. Jókora ribilliót csapnak az úszóm mögött nem sokkal. Van köztük egy olyan faj amit eddig még csak itt láttam, valami piros fejű réceféleség. Állítólag máshol elég ritka, de itt van belőlük elég. Vannak még tőkés récék, kettő pont mellettem totyogott ki a partra. Amilyen jól mozognak a vízben olyan esetlenek a parton.

Jó dolog a madarakat nézegetni, de hol vannak a halak? A matchbot horgán csontit pinkire cserélem. A hatás szinte azonnali. Egy percet sem várok, amikor valami gyönyörűen kitolja az úszót. Meg is akasztom ahogy kell. Szép dévér a tettes. Gyorsan visszadobok. Szinte két percen belül újabb dévér jelentkezik.

Kezd beindulni dolog, gondoltam, de tévedtem. Hosszú szünet következett. Pár gombócot szórtam még az úszó mellé, de csak nem akart újabb hal jelentkezni. Közben a pickert hiba dobom bárhova, csak feneket vastagon fedő moszatot fogom meg. Kellet volna valami ami meglebegteti a csalit, de nem is gondoltam rá otthon, így nem volt nálam semmi ilyesmi. Közben úszóm határozottan kiemelkedik és elindul oldalra. Bevágok, és megvan. Szép kárász a tettes.

 Bízok a jó folytatásban, de csak kapásokat rontok. Kezdek kicsit mérgelődni. A picker is csak hallgat.
Kis gondolkozás után előveszem a tartaléknak hozott feederbotomat. A pickert leteszem és feedert beküldöm jó messzire, hátha ott laknak a halak. Az északnyugati szél közben egyre erősebben fúj, kezd zavarni a machbotos horgászatban. Néha egy-egy dévért akasztok ugyan, de sok kapást el is hibázok. Finomítani kellene, de semmi kedvem szerelni... Közben oldalra pillantok és látom, hogy feederen kapás. bevágok és érzem is, hogy megvan. Egészen jól dolgozik, szebb ponty lehet. Félútig simán kijön amikor aztán váratlanul megkönnyebbül a bot a kezemben. Elment. Egyszerűen simán lefordult a horogról. Visszadobom a feedert. Közben szél szinte lehetetlenné tesz a matchbotos horgászatot. Merészet gondolva, szinte csak magam elé olyan spiccbotos távra behintek pár gombócot. Beállítom az eresztéket és szépen beteszem oda a matchbot úszóját. Egyszercsak valami megemeli az úszót, majd lassan elmerül. Hopp újabb dévér, szinte a parttól öt méterre! Közben a feederen is újabb jelentkező. Meg is akasztom a halamat, egy jó húsz centis kis pikkelyes pontyot akasztottam. Próbálkozok még egy kicsit, a matchboton több kapást is elszúrok, de lassan pakolnom kell. Hát ennyi volt az első békéshalas pecám a nagy tavon. Összesen öt dévér és egy kárász, és egy retur ponty, amit fogtam. Nem túl sok, de a semminél több...