Pergető paradicsom, Székesfehérvár szívében

Nagyon régen jelentkeztem friss írással, de most olyan dolgok történtek, amik miatt ismét a gép elé ültem. Van városunkban két tó, közvetlenül a belváros mellett. Most az egyikről szeretnék írni, a Vidámparki tóról (van aki Csónakázó tóként ismeri). Szinte mindenkinek vannak innen emlékei, a városlakók közül. Ahogy a neve is utal rá, régen a város vidámparkja üzemelt a tó mellett. Csónakot lehetett bérelni, és a parti sétányon, ki tudja hány szerelem szövődött. A víz, a Széchenyi István horgászegyesület kezelésében van, nagyon régóta. A régmúltra nem is akarok sok szót pazarolni, jöjjön inkább a közelmúlt, és a jelen.

A tó új időszámítása 2016-tól kezdődik. A tavat leengedték, az elöregedett tómedret kikotorták, és a partfal is megújult. A tó ujjászületett. A friss vízzel együtt érkezhettek a vízbe, az első ivadékkorú halak, aztán ahogy lehetett, az egyesület, ismét gondjaiba vette a tavat. A Vidámparki tó rendbetételének elsődleges célja az volt, hogy ismét csónakázótóként üzemeljen, így az egyesület vezetőségének, ezt figyelembe véve kellett tervezni a jövőt. Szerencsénkre mire idáig jutottunk az időben, a horgászegyesület vezetősége lecserélődött. A fiatalabb emberekkel, jött a fiatalos lendület, a modernebb gondolkodásmód. Pár lelkes pergető horgásszal felmértük a tó rablóhal állományát. Talán mindenkit megdöbbentett a végeredmény. Hihetetlen szép állománya van tónak sügérből, de van süllő is, és a (fekete) pisztrángsügér se ritka. Minden adott volt tehát, egy igazi, városi, pergető tóhoz. Több horgásztárs bevonásával,  megszületett egy teljesen egyedi horgászrend, és 2018 okt. 15-én megnyitotta kapuit a pergető horgászok előtt a székesfehérvári Vidámparki tó!

A víz jellege, megközelíthetősége.

Ahogy már írtam is aki ide látogat, városi környezetre számítson. A másik tó melletti parkolóból, egy iskola, és egy óvoda előtt kell végigmenni, szemben emeletes házak tornyosulnak.

A óvoda sarkát elhagyva hirtelen előbukkan a tó. Szépen nyírt füves part, sétány a tó körül, rengeteg kihelyezett szemetes. Az egésznek nem igazi street fishig-es jellege van, inkább parkosított a környezet. További iskolák vannak a tó körül, de található itt játszótér, étterem, és a tó mögött egy szép nagy park is. Két sziget is van, azokra viszont horgász nem teheti be a lábát.

Pár szóban a halakról. A tó jelenlegi fő ragadozó hala a sügér (csapó). Köszönhetően a rengeteg ivadéknak hihetetlen szépen fejlődnek. Kifogva egy jó rajt szinte számolatlanul foghatóak 15-28cm-ig

A sügéren kívül van még süllő is. Jelenleg kb. 60cm-ig foghatóak.

A harmadik fogható ragadozó hal a (fekete) pisztrángsügér. Jelenleg 25-40 cm-ig terjedő méretben.

Negyedik ragadozó hal a ponty. Persze tudom, nem tipikus rabló hal, de az UL. pergetők felszerelésén, rendszeres vendég.

Pár szó, a nem mindennapi szabályokról.
Nem akarok pontról pontra végigmenni a horgászrenden, inkább kiemelem a fontos, vagy a megszokottól eltérő részeket.

"2. Parkolás a halőrháznál kötelező"

Autóval érkezőknek fontos info.

"3. Alapfeltétel a be-, és kijelentkezés a közösségi oldalon, a horgászat megkezdése előtt, és közvetlenül annak befejeztével. "

Ebből is látszik, hogy próbál az egyesület is haladni a korral. Nincs ósdi papír alapú beírókönyv, a be-, és kijelentkezés interneten keresztül megy.
Október 15-január 31-ig a horgászidő 6-21 óráig tart

4. Aki éppen horgászik sorszámozott karszalagot visel. A napijegyesek a horgászat végeztével, a karszalagot, a halőrháznál kihelyezett postaládába dobják be.

"6. Engedélyezett, kötelező felszerelések, és egyéb szabályok"

 - 1 bot lehet a horgásznál, botot cserélni a parkolóban lehetséges.
 - Lenyomott szakállú, vagy szakáll nélküli egyes horog, minden műcsalin
 - A halakat halbarát anyagú merítőhálóval kivenni, és azzal kell visszaengedni is. (Ez utóbbihoz némi magyarázat. Nem való a tóra damilos fej, sem pedig  bármilyen csomózott perlon anyagú merítő. Kényelmes merítéshez, és visszaengedéshez hasznos egy hosszabb nyelű merítő.)
 - Halmatrac nem kötelező, viszont javasolt felszerelés
 - Horogszabadító fogó, csipesz kötelező felszerelés.
 - A halat a kőre, betonra rakni, azon horgot szabadítani tilos! (Szinte mindenhol gondozott füves a part, ha már nincs matrac)

7. Minden megfogott halat haladéktalanul vissza kell engedni a vízbe.

Azért egy gyors fénykép belefér....

8. Az éves jegy birtokosa, vendéggel horgászhat (de csak az engedélyezett egy bot lehet náluk)

Szerintem ez egy jó lehetőség a tó ingyenes kipróbálására, a fiatalok esetleges "beoltására".

Akit érdekel egy ilyen városi peca, keressen bátran engem, vagy magát a Széchenyi István horgászegyesületet. Akár itt a blogon, akár Facebookon szívesen válaszolok bármilyen kérdésre. Talán az utóbbin előbb elértek. Görbüljön, mindenkinek!

Magunk alatt a fát.....

Most, hogy a legtöbb ragadozó halunkat tilalmi idő védi, van idő más dolgokkal foglalkozni. Van aki az orsókat zsírozza, a botokat fényesíti. Van, aki vadul vásárol előre, az új szezonra, és van aki ül a gép előtt, és elmélkedik. Olyan gondolatok járnak fejemben, hogy vajon hányszor tesz keresztbe önmagának a horgász, illetve a pergető társadalom egy igen kis százaléka, hogyan tudja tönkretenni mások szórakozását is.

Balatoni kikötők

A legtöbb kikötő a Balaton partján "halandó ember" számára zárt terület. Egyszerű ember vagy sehogy, vagy csak igen jó pénzért jut be, illetve ismeretség útján, van egy kis remény. A maradék kikötők nagy részében, a kikötői rend tiltja a horgászatot. Vajon miért alakulhatott ez így? Mennyi vizet zavar, az pár sügérre pergető ember? Alap esetben szinte semmit. De! Sajnos a pergetők körében is vannak nagyon buta emberek. Olyanok, akik nem mérik fel a saját cselekedeteik súlyát, és ezzel automatikusan kitolnak az összes többi, "normális" horgásszal. Nekik, pár pontban összeszedtem, hogy mit nem kellene:

1. A hajó magántulajdon, ha úgy tetszik magánterület. Nem mászunk fel más hajójára! A csaliért se!

2. Nem kell minden egyes sügért megfogni, ezért nem is kell a köteleket centizgetni. Előbb, vagy utóbb úgyis felakad rá a csali. Te mennyire értékelnéd, ha kihajózás előtt belenyúlnál egy horogba, amit valami barom akasztott bele a köteledbe?

3. Ha olyan helyen vagy, ahol időszakosan megtűrnek minket, de a kikötőmester udvariasan elküld, ne állj le vele veszekedni, mert előbb vagy utóbb mindenkit végleg ki fognak onnan tiltani! Rosszabb esetben rendőrt is hív rád....

4. A hajótulajdonosokkal  legyél udvarias! Köszönni kötelező, mint ahogy a társalgást sem érdemes kerülni. A bejárókat ne foglald el a cuccaiddal, keresztbe fektetett botokkal. Minél kevesebb vizet zavarsz, annál jobban megtűrnek.

5. Ne szemetelj! Ez talán a legfontosabb dolog. Máshol is, de a kikötőkben különösen fontos dolog.

A végére egy kis figyelmeztetés. Az idei balatoni horgászrendbe bekerült, hogy a kikötők rendjének megsértése miatt, a terültei jegy bevonható!

Magántavakon

Bizonyos magántavakon (kockatavak) megengedik a pergetést. Van ahol csak időszakosan, van ahol egész évben. De! Csak addig, amíg nem lesz túl sok a panasz, a kellemetlen tapasztalat. Itt is vannak olyan íratlan, illetve sok helyen akár írott szabályok, amiket érdemes betartani.

1. Ne szemetelj! Ne horgássz szemetes helyen! Ez általában írott szabály, sokan mégse veszik komolyan. Pedig érdemes....

2. Legyél tekintettel a többi horgászra! Az ilyen magántavakon, pergető horgászat lehet megengedett, de a tó igazából az egyéb (bojlis, feeder, egyéb finomszerelékes) módszerek kedvelői miatt üzemel. Ha az ember folyamatosan konfrontálódik a többi horgásszal, az általában rossz véget ér.

3. Kabátos halak. Az ilyen jellegű tavak általában dugig vannak ponttyal, illetve egyéb békés halakkal. Éppen ezért érdemes olyan pergető módszert, helyet választani, hogy minimálisra csökkentsük, a külső akadás lehetőségét. A wobblereken is érdemes egyágú horgokat használni, illetve jiggelésnél csak az egyértelmű kapásoknak vágjunk be.

A haver haverjának a haverja

Ezt a butaságot már én is elkövettem, és nem is egyszer. Sokan járunk egészen kis vizekre, ahol van, hogy több hónap alatt találjuk meg azt a szakaszt, ahol az adott patak, vagy csatorna legszebb lakói élnek. Na ilyenkor jön az, hogy az ember elviszi egy barátját a féltve őrzött helyre. Csak aztán kiderül, hogy barátnak is van egy barátja, és az illetőnek is kettő. Mindegyik jó ember, a halakat visszaengedi, tehát elvileg, semmi baj. Az is előfordulhat, hogy a barát ugyan tiszteletben tartja az információt, de háromszor annyi szabad ideje van mint neked, és napi szinten dobálja azt a kis szakaszt, amit te előtte hetente egyszer. Elvileg ezzel se lenne baj, hiszen a barát is visszaenged mindent. Elvileg.... Mert a kis vizek sajnos nem így működnek. Ha, egy adott szakaszt minden egyes nap végigdobál valaki, az eredményesség drasztikusan csökkenni fog, egészen betli szintjéig. Tetszik vagy sem, ez a fajta kispatakos móka, nem társasjáték.

Tilalom alatt ügyeskedők

Ez talán a legaktuálisabb, és egyben a legnagyobb vihart kavaró téma. Főleg a C&R pergetők között vannak páran, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy ha már visszaengednek minden halat, akkor nyugodtan horgászhatnak rájuk a tilalmi idő alatt. Persze van ennek több fokozata. Az első aki nyíltan vállalja amit művel. Mindenkivel szembeszáll, hogy megvédje az igazát. Aztán ott a sunyi, aki májusban, "sügerezek" címszóval fogja meg a napi 50 db kősüllőt. A butábbja azonnal megosztja a véletlen fogást, az okosabbja, a köves tilalom után. Ott vannak még a fészekről süllőt szedegetők. Persze mindegyik véletlen fogás, csukázás közben.... Meg kell még említenem az igazi húshorgászokat, akik nem osztogatnak meg képeket a neten, de a csukatilalom végétől, vadul csukázni kezdenek ezerrel tépett műcsalikkal. Amit ők fognak, az max. a mélyhűtőbe kerül vissza... Lehetne még sorolni, de fölösleges. Egy dolog közös ezekben az emberekben, mégpedig az, hogy duplán okoznak kárt, minden "normális" pergető horgásznak. Az első egyértelmű. megzavarják a halak ívását. A másik, hogy amellett, hogy minimum etikátlan (bár szerintem az Országos Horgászrendbe is ütköző) amit művelnek, egy olyan irányba terelik a vizek kezelőit, aminek vélhetően ők se örülnek. Ez nem más, mint egy általános pergető tilalom. Van olyan víz, ahol ez már van, de egyenlőre még csak helyi szinten létező dolog. Abban a pillanatban, hogy bekerül az Országos Horgászrendbe, lőttek a márciusi jász, és domolykópergetésnek, és az esetleges áprilisi pisztrángozásnak is. A környező országokban, van ahol fél évig tart, ez a pergető tilalom. Ez kell nekünk?

Egyenlőre ennyi jutott eszembe.Biztosan vannak olyan dolgok, helyzetek amik vagy nem érintettek még engem, vagy csak egyszerűen most nem ugrottak be. Van még olyan téma is, amit most azért hagytam ki, mert túlságosan megosztó lett volna. Majd talán egyszer...
Addig is görbüljön! A domi, és jász, még szabad préda! Ja, és az a csíkos, az nem a domolykó....

Amitől hányok....

Régen jelentkeztem, és azt se ígérem, hogy mostantól rendszeresen bombázom, a kevéske olvasómat, a szösszeneteimmel. Most viszont valami miatt meg kell szólalnom! Talán azért most, mert kicsit "uborkaszezon" van, vagy talán mert most fogyott el türelmem,vagy csak kezdek morgós vén hülye lenni. Az ok talán mindegy is....
Hogy a mondanivalóm súlyát kicsit ellensúlyozzam, pár képet beszúrok a sorok közé, a legutóbbi jól sikerült pecáimból.

Olyan dolgokról kell írnom, amik a legnépszerűbb közösségi oldalon zajlanak, legfőképpen különböző csoportokban. Dolgok, emberek, amiktől, akiktől hányok....

1. Az önimádat mintapéldánya

Ő az aki le nem maradhat egy képről se. Az se számít, ha a halnak csak fele látszik, a lényeg, hogy ő benne legyen a kompozícióban, lehetőleg valami menő ruhában, drága napszemüveggel, ecset hajjal, vagy szép buzis sapkában. Arról papol, hogy neki milyen fontos a természet, de közben csak saját magát szereti.

Nekem valahogy sose volt fontos, hogy én is ott szerepeljek egy képen, hiszen maga a hal a lényeg. Fontos lenne még a környezet is, de arról meg önvédelmi okokból nem közlök képeket.

2. Pergessünk ebihalra

A legújabb őrület. Egészen kicsi csalikkal pergetnek a művelői, sokszor békés halakra. Alapvetően a módszerrel nincsen baj, de könnyű vele visszaélni, eltévedni egy olyan útra ami szerintem nem a jó irány. Amikor valaki napi szinten posztolja a 10cm-es domolykók sokaságát, akkor elindul bennem felfelé a pumpa. Miért kell ekkorka kölyökhalakra, célzottan horgászni? Azon túl, hogy etikátlan, szerintem, a jelenlegi országos horgászrenddel is ütközik.  Mindenki fogott már véletlenül kisebb halat, mint amit megcélzott. Ezzel nincs is bajom, hiszen kivédhetetlen. De amikor valaki rááll a 10cm-es domik, vagy kis süllők, netán kölyök paducok horgászatára, akkor kezd jönni az a bizonyos hányinger. Maga a módszer pedig művelhető etikusan. Van rá példa bőven. Szabályosan pergetve fogott gyönyörű kárászok, pontyok, dévérek, karika keszegek, és vörösszárnyúak. Valószínűleg a kölyök domik zaklatóinál a betlitől való félelem szülte a módszer ilyen jellegű bevetését. Ez pedig szimpla gyávaság. Én inkább vállalom a betlit.
Mielőtt valaki megtalálna azzal, hogy de hát te is kipróbáltad műszúnyogos sügerezést? Igaz. Azóta se használtam. Az ember próbál folyamatosan fejlődni, haladni egy jó irányba. Én se szentnek születtem, de belátom a hibáimat, és próbálok tovább fejlődni.

3. A határtalan sznobizmus

Szinte minden nagyobb csoportban, közösségben, előbb, vagy utóbb megjelenik legalább egy igazi sznob. Könnyű felismerni. Méregdrága botok, orsók és annyi ész, hogy azt már kénytelen folyton osztani. Ő mindenkinél okosabb, mindenkit oktat, és folyamatosan fikázza azt, aki nem ért vele egyet. Rendkívül idegesítő, erőszakos stílusú, hosszú távon csak a saját sznob haverjai tudják elviselni.

4. Az öntudatos kisköcsög

Tizenéves, elkényeztetett kis pöcs. Öntudatra ébredt, mint a Skynet, ami abban nyilvánul meg, hogy a közösségi oldalak automatikusan tegező viszonyai közepette, mindenféle tisztelet megadása nélkül, beszólogat, nála idősebb, és sokszor egyben műveltebb embereknek. A stílus elviselhetetlen, a szókincs gyér, és trágár. Jellemzően, nem lehet észhez téríteni őket, nem tanulnak semmiből. A sokadik konfliktus után, általában maguktól tűnnek el, sértődötten.

5. A kullancs

Ő az, aki folyton haverkodni akar veled. Napi szinten írogat, nem hagy élni se, folyamatosan egy közös pecát erőltet. Normális stílusban, képtelenség lerázni. Soha nem veszi észre, hogy már az agyadra megy. Minden hogászhelyed, a felszerelésed, minden mozdulatod érdekli, majmolja. Általában csak úgy szabadulsz tőle, ha megsérted, de attól meg még, te fogod magad rosszul érezni.

6. A tisztességtelen érdekember

Manapság minden egyes horgászathoz kapcsolódó kereskedő tudja, hogy a legnagyobb közösségi oldal, ügyesen használva, ingyenes reklámfelület. Ezt ki lehet használni tisztességesen, és tisztességtelenül. Bevallom, hogy én is segítettem egy kereskedőnek, egy kis reklámot csinálni, de az egész megmaradt, tisztességes keretek között. Vannak viszont ügyeskedők. Rengetegféle módszerük van, amiket már csak azért se írok le, nehogy tippet adjak még valakinek. Közös ismertetőjegyük, hogy nem tűrnek meg egy kis negatív kritikát se. Kényszeresen körbeveszik magukat, márkahű haverokkal. Van köztük, aki nulla befektetésből, munkából is pénzt akar keresni. Aki átlát rajtuk, azt megpróbálják eltüntetni, a haverokkal csoportosan letámadják, földbe döngölik.Sajnos sokan vannak, és tudnák említeni meglepő neveket is...

Röviden, most ennyi jutott eszembe. Ha valaki netán magára ismerne, hát így járt. Nyugodtan sértődjön meg, nem fog zavarni. Elértem már azt a kort, amikor már nem zavar, ha valaki haragszik rám....

Nem pörög a blog

Biztosan többen is észrevettétek, hogy az utóbbi időben nincsenek új bejegyzések, nem pörög a blog. Ennek több oka is van. Illetve tulajdonképpen egy oka van, nincs időm írogatni, de ami még rosszabb, horgászni se nagyon...

Nos tehát, mint írtam két dolog is történt, ami miatt kicsit pang az oldalam. Az első, hogy végre vettünk egy házat. Sok idő elment már a kereséssel is, de aztán a költözés után jött csak az igazi nagy munka, ami még most is tart....

A másik dolog, hogy 14 év szünet és három fiúgyermek után, 2016. 10. 03-án, megszületett kislányunk, Nikolett.

Most is rövidre kell fognom...
Szóval nézzétek el, de a közeljövőben, még nem lesz túlságosan aktív a blog.
Mindenkinek görbüljön!

Domolykók hidegfront alatt

Nagyon el vagyok maradva beszámolókkal, ígérem megpróbálom behozni a lemaradást. Amikor az embernek horgászni van ideje, nem mindig kegyes hozzá az időjárás. Az idén valahogyan a szokásosnál is több a hidegfront, ami sokszor napokra elűzi kánikulát. Ha a szabadidőm, éppen egy ilyen napra esik, hát nem fogok otthon ülni, megyek horgászni. Így történt ez, azon bizonyos napon is, amiről a lentebb olvasható pár sor íródott.

Hát tényleg nem volt jó idő aznap. Jókora északi szél, felhős égbolt, alig 15-16 fok. Úgy terveztem, hogy nem megyek messze, és nem is maradok sokáig. A kedvenc kis csatornám mellett döntöttem. Igazából, a sügerek étvágyában bíztam. Rögtön az első helyen, az első két dobás után kiderült, hogy rosszul gondoltam a dolgokat. A sügér nem evett. De nagyon nem. Ahogy a parton sétálgattam, kiszúrtam pár kisebb domolykót. Kötöttem egy wobblert, hátha legalább őket be tudom csapni. Egy lekövetés volt amit ki tudtam tőlük csikarni. Kissé lejjebb, volt csatornán egy beszűkülő rész. Jókorát dobtam az apró wobbleremmel, és hagytam, hogy a sodrás levigye, jó messzire. Lassan elkezdtem bevontatni. Talán egy métert jöhetett a fahal, amikor nagyon durva, kemény kapás! Azonnal karikában maradt a botom, és egy pillanatra a fék is megszólalt. Na ez jó domi lesz, csak jöjjön ki! A halam, a sodrás erejét is kihasználva próbált lefelé menekülni. Pár pillanatig patthelyzet alakult ki. A rugalmas pálca nem engedte tovább a domit, de én se tudtam tőle egy centi zsinórt se visszanyerni. Aztán lassan sikerült magam felé pumpálni egy keveset, majd még egy kicsit. Mikor már úgy éreztem, hogy én irányítok, lerántott a dobról vagy 2-3m zsinórt. Sikerült megállítanom, de akkor taktikát váltott. Fejjel ment a hínárba. A lassú folyamatos emeléseim hatására, lassan szétrúgta maga körül hínárt. Innentől már csak pár pillanat, és a merítőmben volt a gyönyörű domolykó.

Miután elengedtem, pakoltam is. Itt egyszerűen nem volt több horgászható hely, kár lett volna tovább erőltetni. Pár kilométerrel lejjebb, ismét a sügeres terveket szövögetve szálltam ki a kocsiból. Hát a sügér itt se evett, így ismét a már jól bevált wobbler került a zsinórom végére.  Most azonban a domikat se tudtam lépre csalni. Elkezdtem kínomban további helyeket keresni. Egy hídhoz értem. Itt ismét a plasztik csali került előtérbe. Próbáltam a híd alsó része, és víz közötti kis résbe bedobni, minél jobban be a híd alá, de ez nem is volt olyan egyszerű feladat. Mikor végre sikerült rendesen azonnal kapás. Megint karikában maradt a botom. Sügér helyett, egy egészen formás domit akasztottam. Az elsőnél kisebb volt, de így is szép.

Pár perccel később, ugyaninnen, fogtam még egy egészen szép sügért is.

Aztán vége is lett a mókának. Hiába mentem a parton fel és lefelé, több kapást már nem bírtam kicsikarni. Hazafelé még két helyen megálltam, de hiába, Aznapra ennyit szánt nekem a csatorna, egy kicsivel se többet.....

Pár nappal később éppen hazafelé tartottam. Megálltam a csatornánál, gondoltam dobok egy párat. Mivel a család addig a kocsiban várakozott tényleg csak pár perc jöhetett szóba, Talán a harmadikat dobhattam, amikor bumm! Odavert a wobbleremnek egy szép domolykó. A bot karika, a halam meg be a vízbe lógó faágba. Szerencsére, sikerült kiszabadítanom onnan. Innentől a nyílt vízen folyt a fárasztás. Mire magamhoz pumpáltam, már csak egy bágyadt kitörési kísérletre maradt ereje, de a lágy botom, állta a sarat. Pár pillanat, és már csusszant is a merítőmbe.

Nem is dobtam többet.... Mire pakoltam, már szemerkélt az eső.

Hát röviden ennyi. Azóta se jártam a csatornán. Lehet, hogy menni kellene, mert a Velencei-tó újabban nincs adakozó kedvében....

Egyedül a Dunán

Nagyon régóta álmom, hogy az öreg Dunán is pergessek. Tavasszal már átestem az elsőn. Jó kis, márciusi jászozásra kaptam meghívást, amivel éltem is. Akkor, az ottani "helyi erők" segítettek, tulajdonképpen mindenben. Kezembe adták a megfelelő csalit, kaptam kölcsön melles ruhát, megmutatták hova dobjak. Nekem, csak halat kellett fogni, Ezúton is köszönöm a sok segítséget! Nekik köszönhettem, az első dunai pergetett halaimat. 6 db jászt fogtam, aminek köszönhetően, azóta is visszavágytam a nagy folyamra. Erről pecáról írás nem született, mert próbálom tiszteletben tartani az ő helyüket, illetve a személyüket se akarom, a tudtuk nélkül reklámozni. Aztán telt az idő, és csak jöttek a tilalmak, majd az árhullámok. Egyre jobban vágytam vissza a folyamra. Pont annyira van messze tőlünk a Duna, hogy ne szívesen ugorjak bele egy áradásos pecába, ami szinte tuti betli. Így aztán csak vártam, és vártam. Lassan aztán apadni kezdett a víz. Elkezdtem hát tervezni. Most direkt, csak pár alap infót akartam begyűjteni, hogy aztán mehessek a saját fejem után, nem hallgatva senkire. Valahogy jobban szeretem, a saját felfedezéseket.  Így, talán jobban benne van a pakliban egy nullázás, de nagyobb a sikerélmény is.

Sajnos a víz nem apadt eleget. Mikor a nálam tapasztaltabb barátaimnak előadtam a tervemet, mindenki figyelmeztetett, hogy ne számítsak sok jóra. Nem jó még a vízállás! De én akkor már megállíthatatlan voltam. Egy délután autóba vágtam magam, és irány a Duna egyik mellékága. Valamivel több mint egy óra autókázás után meg is érkeztem. Elsőként kiszálltam, csak úgy bot nélkül. Rá akartam nézni a vízre, Tényleg magas volt. Ami viszont jobban zavart, hogy zavaros is....

Hát, pedig ha már eljöttem idáig, akkor horgászni fogok! Így visszamentem az autóhoz, és elkezdtem kipakolni. Egy light bot, egy táskányi wobbler, pár darab gumi, és a merítő. Elsőként a híd alatti visszaforgónál álltam meg. Több irányból is megszórtam, több csalival is, de hiába. Közben folyton a vizet néztem hátha ad valami támpontot, Hát nem adott. Se egy fordulás, se egy rablás. Kissé tanácstalanul visszamentem az autóhoz. Ittam egy korty vizet, majd bevetettem magam a part menti dzsungelbe, A híd feletti húzós részen, találtam egy kisebb helyet. A kedvencemmé vált Owner wobbleremmel kezdtem. Talán a harmadikat dobhattam, amikor váratlanul a semmiből, kapás. Éles ütésre vágtam be. A botom karikában maradt, de ezt már lassan megszokom a dunai halaktól. Hihetetlen erejük van. A titokzatos ellenfelem elsőre felfelé indult meg, de aztán meggondolta magát, és kihasználva  a sodrást, lefelé vágtatott. Éreztem, hogy most lehetek bajban, ezért elkezdtem kézzel fékezni a dobot. Sikerült megállítanom, de közben megcélozta, a part menti gazt, aminek egy része, most víz alatt volt. Szinte centiről, centire nyertem vissza a vékony fonottamat. Sikerült a gazon is áthúzni, és pillanatokon belül a merítőmben volt, életem első dunai balinja,

Nem volt egy óriás, talán kiló körüli, de hihetetlen jót küzdöttem vele, a light pergető felszereléssel. Miután elengedtem, pillanatokon belül eltűnt a Duna zavaros vizében. Itt aztán hiába dobáltam tovább,több jelentkező nem akadt. Bezzeg szúnyog! A közel harminc fokos  meleg ellenére, fényes nappal is támadtak. Minden egyes helyváltoztatással újabb, és újabb alvó szúnyoghadakat ébresztettem fel. A következő helyen, egy fa állt félig a vízben, és az ágai a vízre lógtak. Éppen az ágak előtt riszálta magát a wobblerem, amikor újabb kapás! Érezhetően, az előzőnél kisebb halat akasztottam.  Hoppá, ez egy kisebb domi! Sok mindenre számítottam aznap, hát domira kevésbé. Így történt tehát, hogy aznap megfogtam életem első dunai domolykóját.

Megtehetném most, hogy hosszú sorokat írok arról, hogy miként nem fogtam semmit, egészen sötétedésig, de nem fogok. Hiába próbálgattam többféle wobblert, húzós vizet, visszaforgót, közepesen gyors vizet, mindent. Nem jutottam újabb kapásig. Menet közben, még az alkony előtt csináltam pár képet a vízről.

Gyönyörű helyen voltam, de rossz időben. Megvártam a teljes sötétséget, hátha akkor életre kel a víz, de nem így történt. Csend és nyugalom honolt, ezért úgy döntöttem pakolok.

Így alakult hát, életem második pecája az öreg folyamon. A zavaros, és túl nagy víz ellenére a betli elkerült, sikerült halat fognom. Úgy gondolom, hogy ahhoz képest, hogy nem hallgattam senkire, nagyon jól sikerült ez a délután. Most éppen, megint az egekben a víz. Remélem, hogy minél hamarabb visszatérhetek!

Hajnali süllők

Sajnos egyre ritkábban lep meg a Velencei-tó. Valamiért az a jellemző, hogy minden évben egy kicsit rosszabb a helyzet. Egyre inkább behínarasodnak a kikötők, egyre kevesebb a sügér, a csuka. A süllő is megritkult, és sajnos idei megfigyelés, hogy balinrablás is egyre ritkábban van. Néha aztán megembereli magát az öreg tó, és meglep. Most, egy ilyen történet következik.

Hajnali 2:20. Ébreszt a telefon. Nem esik jól. Úgy érzem magam, mintha percekkel korábban aludtam volna el. Gyűrötten szállok ki az ágyból, és a kávé is csak mérsékelni tudja, a fáradtságérzetem. Lassan készülődök. Hajnalban akarok kiérni, még a sötétben. Egy igazi, hajnali, kikötői süllőpergetést tervezek. Csendben elkészülök, és már megyek is a kocsi felé. Perceken belül, már úton vagyok a tó felé. Leengedem az ablakot, jól esik a hajnali kissé frissebb levegő. Ilyenkor még jó nekem az idő, bár most is közel 20 fok van. Fél óra, és megérkezek. Összekapok két botot, és a merítőt. Irány a víz!
Még sötét van, időben érkeztem. A wobbleres bot után nyúlok. Apró, 6cm-es wobblerrel nyitok. Közben fülelek, várom a rablások hangjait, de hiába. Pedig nem vagyok nagyravágyó. Megelégednék a csattanós süllőrablások helyett, a megriadó küszök spriccelésének hangjával is, de süket a víz. Közben, lassan világosodni kezd. Le is teszem a wobbleres pálcát.

A másik boton 8cm-es gumihal várja a süllők támadását. A nyílt víz irányába dobok. Próbálom emelgetve, és simán csak vízközt húzva is. Egy, tétova ütésen kívül, semmi.Tutira kis süllő volt. Azokat meg, megfogni se akarom. Közben feltámad egy kis hajnali szellő. Jól esik a kevés friss levegő, és a szúnyogok se támadnak olyan vadul. Közben taktikát váltok. A nyílt víz meddő szűrése helyett a beton szélét mártogatom a gumihalammal. Fogtam már így süllőt, nem is egyet. Kb. itt járok az elmélkedésben, amikor igazi pendülős süllőkapás. A bevágásomban csúnyán benne is marad a bot. Jó süllőt akasztottam! Pár tompa pumpálás lent, de már jön is fel. Veszettül rázza a fejét, de hiába, jól tart a horog. Beugrik a beton móló alá, de messzire nem tud menni. Hol a merítő? Ó hogy az a..... Kb. 10 méterre tőlem hever a földön. Óvatosan elkezdek oldalazni, hogy elérjem. Szerencsére a halam már nem ellenkezik. Pár pillanat, és már a merítőben piheg. Gyönyörű, faroktőig 53cm-es süllő!

Remegő lábakkal folytatom a pergetést, illetve a beton melletti mártogatást, gumihallal. A tóban ritkán fog az ember ekkora süllőt, pláne partról. Pár méterre járok az előző akció helyétől, amikor ismét érzem, az áramütésszerűen kemény ütést. Bevágás után, a fékem azonnal felvisít. Na ez se lehet rossz! Most taktikát vált a halam. Feljön, és a fejét rázza ő is. Szerencsére hiába. Pár kisebb kitörési kísérlet után, feladja. Megmerítem. Kicsivel kisebb mint az első, de még így is kiemelkedően szép itteni viszonylatban. Kereken 48cm faroktőig.

Ezek után, már hiába emelgetem a gumihalat, a beton mentén. Egy kósza ütésem ugyan még akad, de aztán csend. Egyre melegebb is van, pedig még alig múlt hat óra, Mi legyen? Abbahagyom, így fogok igazán jó szívvel emlékezni erre a napra. Össze is pakolok gyorsan, és elindulok a parkolóban álló öreg Opel irányába.

Másnap ismét kimentem ugyanoda. Egyetlen, éppen méretes süllőt fogtam. Visszaállt a szokásos rend sajnos. Egy napig tartott a csoda....

Azóta több barátom is vallatta ezt kikötőt. Egy, hasonló méretű süllőt se fogtak. Úgy látszik. nálunk már csoda is csak egy napig tart....