Sajnos az időzítés megint nem volt tökéletes. Sikerült belenyúlni egy enyhülésbe, ami sajnos az addig egész jól csipkedő süllőkre eléggé negatív hatással volt. A közös pecánk előtti napon, Zsolt egyetlen süllőt fogott, ami túl sok jóval nem kecsegtetett. Egy szombat délelőtt érkeztem meg a helyszínre, szerintem percre pontosan. Zsolt, már a számomra még ismeretlen földút elején állt, és integetett. Beugrott mellém a kocsiba, és öt percnyi, igazi sáros rallyfutam után, meg is érkeztünk. Megláttam a holtágat, és meg is nyugodtam. Megérkeztünk....
Egy UL botot, egy süllőző erősségűt készítettem elő, és két táskányi műcsalit. A csónak elbírja... Gyorsan bepakoltunk, és már mentünk is. Legnagyobb meglepetésemre kb. 30m-ert. Mire észbe kaptam a barátom már a súlyt is leengedte. Eleinte nem értettem a dolgot, de aztán hamar kiderült, hogy már itt jelentős mélység van alattunk, aljas víz alatti ágakkal tarkítva. Az első beállás nekem nem jött be. Zsolt több rontott kapást is jelzett, de nekem semmi. Hamarosan helyet változtattunk Az első kapás azonban még váratott magára. Úgy döntöttem csalit cserélek. Az eddigi élénk színű helyére, egy szolidabb Awaruna gumihal került 7 cm körüli méretben. Fejet is nehezebbet kötöttem. A közel 6m mélység miatt, egy 8g-os került fel, ami mint később kiderült az ideális méret volt. Az első dobást a nyílt víz felé eresztettem meg. Még félúton se járt a gumi, amikor egy koppintás után ránehezedés, és ült a bevágásom. Kősüllőt fogtam. Gyönyörű hal a köves, sose tudok betelni a szépségükkel.
Sajnos párja nem akadt a halamnak. Közben azt nézegettem, hogy az a hely ahol álltunk kicsit más volt mint a többi. A legtöbb helyen a part meredeken futott le a vízig, és a víz alatt is ugyanúgy folytatódott. Ott ahol a csónakunk állt, a part mentén volt egy jó 1,5m-es sekélyebb sáv. Rákérdeztem a vendéglátómnál, hogy vajon van itt sügér? A válasz annyi volt, hogy nem jellemző, itt nemigen szoktak fogni. Engem viszont nem hagyott nyugodni a dolog. Elő az UL motyóval! A patakról fent maradt a 1,5g-os jig,és a gyöngyház színű Beam Fish. Nem is cseréltem le, csak dobtam az elsőt. A második emelésbe finoman belekoppintott egy hal. Bevágtam, és ült is, a kis jig horga. Sügér!
Zsolt arcára kiült a döbbenet. Csak annyit mondott, hogy "pedig tényleg nem szoktunk fogni...". Pedig az igazi meglepetés, csak ezután jött. Mivel úgy gondoltam, hogy a sügérnek még lehet párja ezért folytattam a dobálást az UL motyóval. Három dobással később, újra egy kisebb kopp, de az ellenállás a vártnál keményebb volt a bevágás után. Csukát akasztottam. Nem nagyot, de csukát.
A rövid fárasztás végén, beemeltem a csónakba. Barátom csak fejét csóválta. Csukát se nagyon szoktak itt fogni... A horogszabadítás egyszerű volt, de ahogy az apró jiget kifordítottam a szájából, szakadt is a vékony monofil. Na, ezzel mázlim volt. Elengedtem a halamat, majd újra dobálni kezdtem. Egy szép hosszú dobás után, jött a már ismerős koppintás, és a kemény csukás ellenállás. Az egész nem tartott sokáig, ugyanis harapásálló előkét az imént sem kötöttem fel. Bevallom nem számítottam újabb csukára. Ez, hiba volt. A második kirohanás végén, megkönnyebbült a kezemben a lágy pálca. Pedig, ez hal még nagyobbnak is tűnt. Szidtam magam egy darabig, aztán kerestem egy light drótelőkét, és annak a kapcsába akasztottam az újabb jig+Beam Fish, kombót. Persze nem volt már több kapás... Nem is kínlódtunk itt tovább, pár perc múlva új helyen engedte le a súly Zsolt. Itt már újra a süllős pálcát ragadtam magamhoz. Pár üres dobás után, végre történt valami. Az egyik emelésem után, ránehezedésszerű kapás. Megvan! Egész jól küzdött a halam, amíg felpumpáltam a 6m-nyi mélységből. Süllő!
Nagyon örültem a fogásnak. A baljós előjelek után, már amit eddig fogtam, az is túlszárnyalta minden vágyamat. Közben a barátom is fogdosott. Nézzétek el nekem, de nem figyeltem annyira az ő fogásait, önző módon, csak élveztem a pecát, és a kapásokat. Hamarosan újabb halam akadt. Ismét süllőt akasztottam, csak fiatalabb kiadásban.
Aztán sajnos ez hely is kiürült. Visszafelé indultunk a holtág eleje (vagy vége?) felé. A sügért és csukát is adó helyen dobtam egyet az UL motyóval. Rögtön elsőre jött is a kis kopp. A változatosság kedvéért. ismét egy sügért akasztottam.
Több kapás sajnos nem volt, így ismét a süllős bottal folytattam. Hosszas unalmas dobálás után, aztán sikerült egy kisebb tüskés hátút akasztanom. Éreztem az apró ütését, mielőtt elnehezedett volna a bot a kezemben.
Mikor itt is beállt csend, megint feljebb mentünk, egészen a holtág belső sarkába. Nagyon bíztam ebben a helyben, de nagyon nem akart nekünk halat adni. Mérgemben az UL bot után nyúltam. Elég sok keszeg volt körülöttünk, gondoltam hátha azokból legalább egy megkívánja a kisebb gumit. Hát keszeget nem fogtam, viszont az hamar kiderült, hogy körülöttünk sok apró süllő, és kősüllő pihen a fenék közelében vegyesen.
Csak a legnagyobbat fényképeztem, ami talán elérte a 30cm-ert. El is indultunk ismét az ellenkező irányba. Megnéztük a holtág, a Dunához közelebbi részét, ahol a barátom szerint nemigen szokott semmi se jönni. Hát sajnos most se volt ez másképpen, valószínűleg az érezhetően sekélyebb víz volt a ludas a dologban. Viszont legalább láttam az élő Dunát, és az ott szerencsét próbáló csónakos horgásztársakat. Menet közben megcsodáltuk a hódok várát, és a frissen vízbe döntött fákat, amik szintén az ő munkájuk nyomán kerültek oda. Elindultunk visszafelé. Beálltunk az egyik legjobbnak vélt helyre, de nem jött semmi. Az újabb beállásból éppen elértem a sügért adó helyet. Nem hagyhattam ki. Kb. 5 dobás kellett ahhoz, hogy újabb sügért fogjak. Igazi "mákos" dunai sügér volt.
Hamar le is tettem az UL motyót, mert közeledett az alkony, és szerettem volna még valami szebb csíkosat is fogni. Pár dobással később, majdhogynem csónak alatt, elég kemény ütésre válaszoltam egy bevágással. A pálcám görbéje egész jó halat sejtetett. Valóban az volt. A nap legnagyobb és egyben legszebb mintázatú kősüllőjét emeltem be egy fénykép erejéig a csónakba.
Akkor azt hittem, hogy ezzel hallal zárom a napot, de az alkony utolsó perceiben sikerült még akasztanom, egy majdnem villanyfényes kősüllőcskét.
Elégedetten pakoltam össze a cuccaimat. Ez a decemberi nap minden, várakozásomat felülmúlta. Zsolt barátomnak nem tudom elégszer megköszönni, hogy tulajdonképpen ahányszor eddig megkértem, mindig vendégül látott. Bevallom, hogy nagyon megszerettem ezt a kora téli holtágpergetést, pedig eddig szinte mindig rosszkor mentem szerinte. Megszerettem a tájat, a bedőlt fákkal tarkított mély medret, az itteni kősüllőket, és süllőket. Kár, hogy nincsen közelebb hozzánk.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése