A horgászatnak vannak persze íratlan szabályai is, amit horgászetikának szoktak hívni, de amiről én akarok írni, az ezen kicsit túlmutat. Ilyen laza szabályozás mellett nekünk horgászoknak kell odafigyelni arra, hogy pár év múlva ne üres vizekben lógassunk. Nem arról van szó, hogy mindenki legyen C&R horgász, én sem vagyok az. Csupán felállítottam magamnak egy kis privát "horgászrendet". Első lépésként elhatároztam, hogy soha nem viszek el több halat, mint amennyit családom és én, frissen megeszünk. A második lépésben, saját méretkorlátozást találtam ki. A harmadik lépésben, pedig meghatároztam azokat halfajokat amikből soha egy darabot sem viszek haza.
Domolykó
Fejér megyében nagyon kevés olyan vízfolyás van, ahol megél ez a gyönyörű halfaj. Régen a Gaja pataknak gyönyörű szép domiállománya volt, ez mára rendesen összezsugorodott. Így aztán ez halfaj nálam minden esetben visszanyeri szabadságát.
A saját privát véleményem egyébként az, hogy domolykót már réges régen, méretkorláttal, darabszám korláttal, és tilalmi idővel kellene védeni.
Sügér
Sokak számára kishalazás "mellékterméke", de sajnos egyre több ember fedezi fel magának, mint finom szálkátlan halhúst. Egyre több az olyan horgász aki célzottan sügérre horgászik és viszik minden mennyiségben, ugyanis jelenleg az "egyéb " hal kategóriába tartozik. Nálam már évek óta a minden esetben visszaengedendő halak közé tartozik.
Ide ebbe kategóriába tartozik még a jász ami két éve előfordul a kis patakunkban, a compó, és az aranykárász. A compót és az aranykárászt már évek óta védeni kellene, sőt a nekik megfelelő természetes vizekbe kötelező módon telepíteni. A jászt már tilalmi idő védi (amiről sok horgászna fogalma sincs), de véleményem szerint a méretkorlátozás is indokolt lenne.
A ponty.
Sokak számára "A hal" . Méretkorlát védi, ami 30cm. Ez véleményem szerint kevés.
A méretkorlátozás lényege, hogy egy hal életében legalább egyszer le tudjon ívni. Ezt a 30cm-es méretkorlát általában nem biztosítja. A másik nagy probléma, hogy főleg olyan kis vizeken, mint mi kis patakunk, mindenki hordja haza, ha méretes, ha nem. Pedig itt még a nagy kincsnek számító nyurga testalkatú, szaporodóképes állománya él.
Nálam részleges védelmet élvez. 35cm alattit soha nem viszek el, és soha nem többet mint amennyit frissen elfogyaszt a család.
Csuka
Sajnos az utóbbi időben az egyik legnépszerűbb halfaj lett a húshorgászok körében.
Viszik minden méretben, minden mennyiségben. Az ilyen emberek kezére játszik a csuka mohósága.
A csuka az egyik olyan halfaj, amit ha a víz kezelője nem figyel oda, szinte az utolsó darabig, ki lehet fogni horoggal. A 40cm méretkorlát is nevetségesen alacsony, és bizony a legálisan is elvihető mennyiség is túl sok.
A vizek kezelőjének nem ártana elgondolkodni, és a napi limiten túl heti limittel is védeni.
Nálam szintén részleges védelmet élvez. Bár általában évente nagyon sokat fogok, csak néha egy-egy darabot viszek haza. Sajnos másoknál, ez nem így van...
Süllő
A süllőt szintén méretkorlátozás védi, ami a nevetséges 30cm.Ez szerintem sürgős beavatkozást igényelne.
A méretkorlátot min 40cm-re emelném fel, napi limit 1db, a heti max. 4db, az éves egy területivel max. 15db.
A süllő telepítését sem ártana komolyabban venni, mert a vizeinkben lassan már csak mutatóban úszkál pár darab.
Nálam sajnos ritka vendég a süllő. Általában legtöbbet visszaengedem, időnként viszek el egy-egy min 40cm, vagy annál nagyobb példányt.
Tudom, hogy most csak pár halfajt említettem meg. Ezek azok a halfajok amikkel a leggyakrabban találkozok. A többi halfajról most itt nem tettem említést. Egyrészt nem akartam egy végtelen történetet. Másrészt, mivel a mi környékünkön nem élnek,talán nem én vagyok az akinek véleményt kellene alkotni róluk.
Én arra bíztatok mindenkit, hogy gondolkodjon el egy kicsit, és ha még nincs meg akkor állítsa fel magában azokat a kis privát szabályokat amiket minden estben betart. Gondolkodjon el azon, hogy mikor mennyi halat is érdemes hazavinni, mennyi az amennyire tényleg szüksége van. Egy horgásznak nem feladata a rokonságot hallal ellátni, sem pedig a mélyhűtőt telepakolni. Lehet bármilyen szép egy horgászvíz, hal nélkül valahogy nem lesz az igazi....
Maximálisan egyet tudok veled érteni Peti!
VálaszTörlésSzia Péter!
VálaszTörlésSajnos, Magyarországon a természetvédelem szinte csak papíron létezik, többnyire az állampolgárok jóindulatára van bízva, hogy mennyire védik a természeti értékeinket, mert a törvények, jogszabályok betarttatásához nincs meg a szükséges szervezeti felépítés, sőt a létező rendszer alapvetően hibás.
Leszűkítve a kört a blogod témájához: vizeink védelme, a vizi élővilág védelme, halvédelem.
Aprólékosan nem szeretném részletezni a gondokat, de az államnál kellene újra gondolni a rendszer működését, működtetését, mert a jelenlegi felépítményben semminek nincs gazdája.
1 - vízügynél ismeretlen szó a "hal" vízzel dolgoznak, amiből vagy sok van, vagy kevés, de sohasem annyi amennyi kellene (ívási időben a vízügy sok helyen tudna segíteni a természetes szaporulat létrejöttében, de jellemzően inkább ártanak a vízleeresztésekkel)
Ha már a vízügyi igazgatóságok nyakába sózták a környezetvédelmet, adjanak mellé forrásokat, és ahol lehetséges, megfelelő vízszint tartással segítsék a természetes halszaporulat létrejöttét.
2 - a halászati jog bérlői ne kapjanak kizárólagos ellenőrzési jogot, hisz ez egy nonszensz állapot, őket is ellenőrízze az álllam, hogy a törvények betartásával tevékenykednek-e.
A halászati jogot gyakorlónak legyenek kötelességei, amit kérjenek rajtuk számon.
A passzív halvédelem kevés, jónéhány őshonos halfajunk azért került veszélybe, mert beletörődve a megfogyatkozásukba, semmit nem tettek aktívan a védelmükért.
Nyuga ponty, arany kárász, compó állománya rendszeres telepítésekkel jelentősen javítható lenne - állami, esetleg EU támogatással akár kötelezővé is tehetnék bizonyos vízterületeken.
Ugyanígy a folyóvizi halfajok is menthetőek lennének, jó példa erre, hogy a '80as évelben a dunai kecsege és márna állományt a Százhalombattán nevelt egyedekből szaporították fel, sajnos azonban a project csak néhány évig működött aktívan.
Tölg István egy tanulmányában anno rávilágított arra, hogy a hazai halfajaink többségénél az ívóhelyek megszűnéáse az alapvető gond, de folyamatos telepítéssel jelentős állományt lehetne létrehozni, akár még a magyar bucóból is.
Persze azóta már sok minden megváltozott, de a lényeg nem: telepíteni is kell halakat, ha azt szeretnénk, hogy nem tűnjenek el a vizeinkből.
Szia Laya!
TörlésIgazad van szinte mindenben, csupán pár megjegyzés:
1. Az első ponthoz annyit, hogy bizony a vízügynél nincsenek meg a halvédelemhez szükséges szakemberek sem. Ezt helyzetet kellene orvosolni, de sajnos a vízügy oldaláról, még nagyon sok változásnak kell történni. Még mindig tartja magát az a mondás, hogy "a vízügyes legjobb barátja a beton". Árvízvédelem címen szinte bármit megtehetnek.
Szerintem mindenképpen le kell ülni velük tárgyalni, és soha nem hagyni annyiban dolgokat. Igenis érezzék, hogy vannak horgászok, természetvédők, legyen egy kis nyomás rajtuk a mi oldalunkról.
2. A második ponthoz. Csak az őshonos halak telepítéséhez. Én tényleg köteleznék minden olyan egyesületet, szövetséget akinek természetes víz van kezében, hogy igenis legalább egy minimális mennyiségben telepítsen a víz jellegének megfelelő őshonos halat, minden évben. Bár hatásos védelem nélkül ez kevés...
Egyébként nagy baj van a telepítésekkel úgy általánosságban is. A (hús)horgászok nyomásának engedve a legtöbb vízen ma már szinte csak horogérett halakat, főleg pontyot telepítenek a vizek kezelői. Ez nagy hiba! Szükség van az ivadék telepítésekre is, és bizony a ragadozó telepítésekre is (akár ivadék formában is....)
De mégis a legnagyobb gond szerintem, hogy már az alapokkal is gond van.
Nem stimmelnek a méretkorlátok, és az elvihető mennyiség is botrányosan sok.
Ráadásul a tilalmi időket is át kellene gondolni, és újabb halfajokat bevonni. Miért?
A sügért, a dévért, és még sorolhatnám halfajokat is megilletne egy kis nyugalom, legalább az ívásuk idejére. Sőt ezen halfajok nagy része méret és mennyiségkorlátozást is érdemelne.
Szerintem megfelelő szabályozással pár év alatt látványos eredményeket lehetne elérni!
Az államnak kellene pontosabban leosztani a feladatokat, és azokhoz bizony anyagi forrásokat is biztosítani.
TörlésA vízügynek pl. a nyakába sózták a környezetvédelmet, de anyagi forrásokat nem kapott a többlet feladatok elhárítására, sőt az alapvető feladatok ellátására is szegényes keretből kell "bűvészkedni", és az alapkoncepcióról is lehetne értekezni a gazdasági szakértőknek, hogy vajon az nem egy hatalmas öngól-e.
A vízügy föntről nem nagyon kap anyagi támogatást, a vízből gazdálkodhatnak, a szó szoros értelmében.
Itt el kell áruljam, hogy én nem Székesfehérvár környékén élek, a Hajdúságból írok, és a haldorado-n értesültem a blogodról, amit rendszeresen olvasok.
A szeretett patakodról sem sokat tudok (kb. annyit, amennyit írtál róla), de említetted, hogy időnként a kiszáradás szélére jut.
Talán kaphatna friss vizet, de az a jelen szabályok szerint pénz, és vajon ki fizethetne érte.
Hol van ilyenkor a vízügyre rótt környezetvédelmi szempont?
Az kap vizet, aki fizet érte.
Teljesen mindegy, hogy egy csatorna, patak, tó feltöltésére, vagy öntözésre kérnek vizet az ár köbméterenként igen magas.
Ennek következtében olyan helyeken sem öntözik a termőföldeket, ahol erre van kiépített rendszer.
Ezért önmagában a vízügy nem okolható, állami szinten kellene újra gondolni az egész rendszert, gazdaságilag nem lenne-e érdemes a csehek példáját követve díjmentesen adni a vizet, ahová az szükséges (természetesen kvótákat lehetne felállítani).
Ezt a folyamatot tovább szőve lehetne jelentős eredményeket elérni a természetvédelem területén, a vízdíjaktól mentesülve olcsóbban lehetne tógazdaságokban őshonos halakat nevelni, és azok természetes vizekbe való kihelyezése után nem kellene azon morfondírozni, hogy vajon nem szárad-e ki a patak, csatorna.
A vízügy nélkül sikeres halgazdálkodást folytatni nem lehet!
A másik probléma sem kicsi, minden szabály annyit ér, amennyit betartanak belőle!
Hiába 100ezer forint a magyar bucó természetvédelmi értéke, a téli menyhalazáskor Tiszalökön sok horgásznál "jó lesz az a többivel" kategóriába tartozik - viszik haza, s máshol, más halaknál sem jobb a helyzet.
Ki kellene szélesíteni az ellenörzést, ha nem is állhat minden folyamkilóméter kőnél egy ellenőr, de legyen reális esély arra, hogy bármikor felbukkanhat egy természetvédelmi őr.
Természetvédelmi őrt írtam, nem halőrt, ugyanis nem csak a halakat kellene védeni.
Ilyen megfontolásból azt sem tartanám rossz megoldásnak, ha a vízügy szakemberei, ha már a nyakukba sózták a környezetvédelmi feladatokat, ellenőri jogkört is kapjanak.
Természetesen nem arra gondolok, hogy a 6 általánost végzett segédmunkás is ellenőri minőségben irtsa a bozótot, de fel kellene építeni egy működő rendszert
Valóban a mostani rendszer korántsem tökéletes, de az igazi problémát abban látom, hogy Vízügy és az itteni Hofesz ellenségként tekintenek egymásra, és nem hajlandóak leülni tárgyalni. Biztos vagyok benne, hogy ha egymást segítve gondoznánk a patakot, akkor sokkal jobb lehetne minden. Nem kell itt óriási dolgokra gondolni, sok kis apróság, egy-egy kis nemes gesztus, és rendszeres egyeztetés.
TörlésAz ellenőrzésről.
Itt most változások kezdődtek ebben témában nálunk. A Hofesz rájött, hogy képtelen hivatásos halőröket fizetni egy ekkora víz ellenőrzésére. Váratlan lépésként minden társadalmi halőrüket levizsgáztatták hivatásosnak. Így mostani, egyre bővülő létszámú brigád, hivatásos halőrként ténykedik, de feladatát társadalmi munkában látja el. Látszólag kis különbség, gyakorlatilag viszont órási.
Talán egy három hete beszéltem az itteni Tájvédelmi körzet embereivel, és ők még azt sem tartják kizártnak, hogy egy-két hivatásos halőr mint Természetvédelmi őr is tevékenykedjen. Együttműködést ígértek az ellenőrzésekben, sőt közös razziák is szóba kerültek a rendőrség bevonásával is.
Ezek szerintem jelentős lépések, mint ahogy az idénre sokat szigorodó horgászrend is.
Éves limit, heti limit ragadozóra, a csuka méretének felemelése 50cm-re. Szemetes helyen horgászat szigorú büntetése, a területi azonnali bevonásával.
Az én véleményem az, hogy itt elindultak a dolgok egy pozitív irányba. Ezt az irányt kell tartani, és akkor ha lassan is, de talán nagy eredményeket érhetünk el.
Most kezdik megérteni az idősebb vezetők is, hogy van igény egy UL pergetésre, legyezésre is alkalmas, kis patakra. Ha jönnek a horgászok, hozzák a pénzt. De csak akkor jönnek, ha szép a táj, van víz, és hal, és kulturált a környezet. Az egyik igazi pozitív kezdeményezés a környezetvédelmi nap volt, amin iszonyatos mennyiségű szeméttől szabadítottuk meg a patakot.
Még az idén leteszek egy tervezetet a Hofesz vezetőjének asztalára amiben további terveink lesznek. Ilyen dolog pl. a domolykó méret és mennyiségi korláttal való védelme, a sügérállomány gondozása, stb...
Jaj, most nézem, hogy neved rosszul írtam!
VálaszTörlésBocsi Layla!
Szia Péter!
VálaszTörlésMost találtam rá a blogra, minden elismerésem azért, hogy ennyire a szíveden viseled a Gaja sorsát! Idén először vettem meg a Gajára az éves jegyet, én kizárólag pergetek és mindig is vonzottak az ilyen kis vizek, úgy döntöttem, hogy belekóstolok a patakpecába :)
Sajnos már volt alkalmam szembesülni a Gaja fosztogatóival, tavalyelőtt karácsony környékén a fehérvári szennyvíznél. Egy barátom hívott el, azt mondta nagyon eszik a csuka. Ez így is volt, de a pecára kevésbé tudtam koncentrálni, mert több tucat "rabló" ült 5 méterenként, hogy az éppen 40 centis csukák utolsó hírmondóit is hazavigye a szennyvízből (!!!). Volt ellenőrzés aznap, de semmit nem ér, egyszerűen nem volt sportszerű a horgászat ilyen körülmények között, a Hofesznek tiltania kellett volna a horgászatot azon a szakaszon, mert elképesztő mészárlás ment végbe. A bugylicsukák tetemei úsztak a víz tetején, mert nem viselték jól, hogy aznap már másodjára vettek torokra egy nagy dög hármashorgot. Elég dühítő volt végignézni, főleg úgy, hogy én nem viszek el semmit, a csuka ízét nem is szeretem, viszont imádom megfogni :S Gondolom ennek a híre hozzád is eljutott anno. Ezek után többet nem is mentem ki oda. Remélem az elmúlt télen nem így alakult a dolog, talán nem volt olyan hideg, hogy ennyi csuka gyűljön egy helyre a kishalak tömegeit követve.
Na, ennyit a panaszkodásról, remélem összefutunk majd a vízparton!
Sporttársi üdvözlettel:
Tamás
Szia Tamás!
TörlésSajnos most télen is voltak rablók, csak ezek tollas rabló voltak. Kormoránok nagy csapatokban. El is intézték a patakot, lassan talán azért magához tér majd...
Én időnként eszek csukát, de fogásom nagy részét mindig visszaengedem. Sajnos többször is szembesülök az itteni horgászok mohóságával én is. Azt hittem, hogy csuka méretének felemelése megoldás lesz, de nem. Most hordják sutyiba ugyanúgy, mint ahogy tavaly nyíltan.
Szigorú razziák kellenének, bevont engedélyek, stb...
Akkor talán komolyabban vennék a tisztelt horgászok az új szabályokat!