Volt idő tervezni, ugyanis közben megérkezett a kánikula. 38 fok meleg nem túl ideális, főleg ha figyelembe veszem a saját hőtűrő képességem. Hosszas tervezgetés, gondolkodás után aztán meglett a nap. Augusztus 14-én hajnalban irány Adony! Egy héttel a kitűzött időpont előtt, még minden rendben volt. Azonban ahogy teltek, múltak a napok, egyre jobban körvonalazódott az, hogy valószínűleg kifogunk egy hidegfrontot. Mivel elsősorban a holtág sügérállományát akartuk zaklatni, ez nem volt túl jó hír. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor a sügér úgy el tud tűnni, mintha sose lett volna a vízben. 13-án délután, ahogy számítani lehetett rá, megérkezett a front, némi szél és felhők társaságában. Szerencsére egy elég enyhe volt, így felhőszakadás, és egyéb természeti katasztrófa nem felyegette a kirándulásunkat.
Hajnalban ébresztett telefon 03:30.
Kiugrottam az ágyból. Az eső nem esett, a szél fújdogált. Megnéztem a radarképet, azon látható volt, hogy közelített egy kisebb esőfelhő, de nem komoly. Gyorsan összedobáltam az előző este már kikészített cuccot, és ébresztettem a gyerekeket. Négy órakor már mindannyian a kocsiban ültünk, és robogtunk Adony felé. Egy órányi kocsikázás után pillantottuk meg az Adony táblát. Nem sokal később megérkezett Zsolt is. Mehetünk a vízhez! Egész úton esett az eső, de ahogy a házigazdánkkal együtt holtághoz értünk elállt. Már világosodott mire elkezdtünk dobálni.
Két sügerező pálcával készültünk, és magamnak vittem egy erősebb botot is. Gyönyörű volt hajnalban a holtág. Itt is, ott is balinok raboltak, megtörve a hajnal csendjét. Sok időnk nem volt gyönyörködni a tájban, mert Norbi fiamnak talán harmadik dobásra kapása volt. A fék hangjára figyeltem fel. Hát ez nem sügér lesz..... Hamar megmutatta magát a hal, egy gyönyörű csuka volt. Háromszor vagy négyszer is kitört, mire meg tudtam meríteni. Megvan az első halunk. De micsoda szép csuka! A visszaengedés előtt lefényképeztem, de sajnos a hajnali fényben nem lettek túl jók a képek.
A gyerek fogása erőt adott a folytatáshoz. Szükség is volt rá, ugyanis a sügerek mára éhségsztrájkot hirdettek. Még egy odakoppintás se. Én a balinokkat vettem célba. Hajnalban egy Salmo Thrill-el kezdtem. A balinokat hidegen hagyta a csalim, és egy időre a rablások is abbamaradtak. Közben a középső fiam megfogta csukájának a lekicsinyített mását. Volt vagy 20cm. Később a nap során kiderült, hogy ebből a méretből nagyon sok van. Mivel ezen a szakaszon nem volt több akciónk elindultunk más helyeket is megnézni. A kisebbik fiamnak már kínomban a legkisebb 2,5cm twisterem kötöttem fel, de csak kisebb gébek kergették ezt a csalit is. Egyszerűen nem volt sügér. Messzire elkalandoztunk, de minél távolabb kerültünk a hajlai kezdő helyünktől annál kevésbé élt a víz. El is határoztuk , hogy visszatérünk oda ahol legalább az a kevés akció volt, a kezdő helyünkre. Itt Norbi fiam elkérte a botomat pár dobás erejéig. Hamar ki is parancsolt egy kis csukát a Thrill-el. Mázlista ez a gyerek.... Kicsivel később, a saját botjával, egy kicsi barna gumihallal, megfogta a nap első sügérét.
Eközben a kicsi semmit sem fogott. Láttam rajta, hogy már szinte sírásra görbül a szája. Gyorsan felkötöttem neki egy nagyon finom drop shot szerkót. A horogra egy kis Sperm Worm gumi került. Erre a cuccra szinte azonnal volt kapás. Szinte pillanatok alatt kipenderített vele a vízből két gébet. Nem az volt amire számítottam, de a gyerek lelkesedését visszahozta, ez a két rondaság is.
Dobáltam volna még, de a gyerekek is ki akarták próbálni az én pálcámat wobblerrel, így átadtam nekik. Sajnos a felszíni csali vezetése még nem ment nekik, így lecseréltem a nyerő wobblert egy Salmo Frisky-re.
Annyira megtetszett nekik a dolog, hogy felváltva dobáltak az én botommal, én kénytelen voltam beérni az egyik UL. pálcával. Talán negyed órája dobáltak a Frisky-vel amikor gyerek szólt. Apa, halat fogtam! Kis csuka kapta el a műhalat.
Én meg elhatároztam, hogy csakazértis fogok egy sügért. Cserélgettem a kis gumikat. Két lekövetés után egy kapást el is rontottam. Kicsivel arrébb aztán megjött a várva várt sügér. nem volt túl nagy, de legalább sügér.
Mire belejöttem volna a dologba, egy kisebb csuka elvitte a nyerő gumit.... Úgy döntöttem nekem ennyi elég is volt. Összecsuktam a botot, és vártam, hogy gyerekek is megunják a dobálást. Hát azt várhattam! Ha nem szólok nekik, hogy elég volt, talán még most is ott dobálnának. Nagyon tetszett nekik ez a hely, még így is, hogy a sügerek cserben hagytak minket. Az elbeszélésemből kimaradtak a házigazdánk Zsolt fogásai. Mentségemre szolgáljon, hogy első a család.... Ő is megrpóbált mindent, a drop shottól a wobblereken át, a körforgókig. Több kis csukát is fogott, bevallom nem számoltam mennyit. Volt pár balinos lekövetése is, de sajnos nem a szákig követték a műcsalikat.....
Ami viszont fontos, hogy ezúton is szeretném neki megköszönni a meghívást, és az egész napos odafigyelést. Egyben szeretném megnyugtatni is, hogy igen, jól éreztük magunkat, és a gyerkek is visszavágynak erre a vízre.
Úgy gondolom érdemes volt ide is ellátogatnunk a gyerekekkel, és szerintem nem ez volt az utolsó alkalom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése